Kishársfalva
| Kishársfalva (Lindgraben) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Kabold része |
| Járás | Kabold |
| Alapítás éve | 1568 |
| Polgármester | Klaus Schütz (SPÖ) |
| Irányítószám | 7332 |
| Körzethívószám | 02618 |
| Forgalmi rendszám | OP |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 262 fő (2001)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 333 m |
| Terület | 7,67 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 34′ 34″, k. h. 16° 23′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 34″, k. h. 16° 23′ 52″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kishársfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kishársfalva (1894-ig „Lindgraben”, 1899-ig „Sopron-Hársfalva”, németül: Lindgraben, horvátul: Lindgrab) Kabold településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőpulyai járásban.
Fekvése
Kaboldtól 2 km-re délre fekszik. Német neve a Linde (=hársfa) főnévből származik.
Története
A régészeit leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 1. században kelták éltek, akik vasművességgel foglalkoztak. A római korban területe Pannónia tartomány része volt. A rómaiakat germán népek, majd avarok, szlávok, majd magyarok követték.
A mai települést báró Devecseri Csóron János, Kabold ura alapította 1568-ban, az uradalom területén. Írásban először az uradalom 1572-es urbáriumában szerepel. Első lakói németek és horvátok voltak. 1585-ben lakói közül 19 német és 12 horvát volt. Valószínűleg már a 16. századtól papírmalom működött, mely időnként játékkártyákat is állított elő.
Vályi András szerint " LINTGRABEN. Német falu Sopron várm. földes ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Veperdnek szomszédságában, mellynek filiája, határja soványas, erdeje elég van, réttye igen kevés, szőleje nints, Sopronhoz 2 5/8 mértföldnyire van."[2]
Fényes Elek szerint "Lindgraben, német f., Sopron vármegyében, Sopronhoz nyugotra 3 mfd.: 265 kath., 70 evang. lak. Határa hegyes és sovány; van 125 h. urbéri szántóföldje, 120 h. rétje, 123 h. irtása; az uraság nem vallotta be birtokát. Van két kis patakja. Birja h. Eszterházy."[3]
1899-ben a katolikus és evangélikus egyház közötti tárgyalások eredményeképpen a két egyházközség megvásárolta az Esterházy család vendéglőjét és ott 1900-ban népiskolát nyitottak. Az oktatás a hivatalos államnyelven, magyarul folyt. Így a gyermekeknek nem kellett tovább a szomszédos Kaboldra és Veperdre iskolába járni. Az iskola egészen 1974-ig működött. 1890-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. Az első tűzoltószertár 1928-ban az iskolával átellenben épült fel.
1910-ben 354, túlnyomóan német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. A település fejlődése 1945 után indult meg. 1950-ben az elektromos hálózat, 1966-ban a vízvezeték hálózat épült meg. 1971-ben befejeződött a földek tagosítása és a csatornahálózat kiépítése. 1971. január 1-jén Kishársfalvát Felsőpéterfával együtt Kaboldhoz csatolták. 2001-ben 262 lakost számláltak a településen. Ebben az évben a volt iskolaépületben faluközpontot alakítottak ki.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Kishársfalva népessége. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. szeptember 27.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
