Kingston upon Thames kerület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LondonKingston.png

Kingston upon Thames London egyik délnyugati kerülete. A kerület legnagyobb körzete Kingston upon Thames,

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugaton és északon Richmond upon Thames, keleten Merton határolja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerület legnagyobb körzete, Kingston upon Thames már több száz, ha nem több ezer éve áll a Temze partján, London délnyugati részén. Sok római kori lelet került elő a környéken.

Az antik időkben Kingston hét angol-szász uralkodó koronázási helyeként vált ismertté. Ők a következők:

Név Év
I. Idősebb Edward,
( Nagy Alfréd fia)
900
Athelstan 925
I. Edmund 939
Eadred 946
Edwig 956
Mártír Edward 975
II. Ethelred 979

Kingstonban még ma is megtalálható a Coronation Stone, amin a legendák szerint megtörtént a koronázási ceremónia. Minden fentebb említett uralkodó idejéből egy fennmaradt pénzérmét elhelyeztek a kőben, ami most a helyi tanács irodái előtt található.

A szász koronázási kő

A Sopwith Aviation Companynek volt a kerületben, a Canbury Parkban egy gyára, ahol a második világháborúban híressé vált Sopwith Camelt gyártották.

Körzetek a kerületben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Modern Kingston[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manapság Kingston a legjobb London központján kívül található bevásárlási területként vált ismertté. Számos a főutcán található bolt, önálló butik és sok kiskereskedő van ezen a környéken .

Ezek közül a leghíresebb a Bentalls, amit 1867-ben Frank Bentall alapította a Clarence Streeten, ahol ma az utódja, a teljesen felújított Bentalls Centre) található.

Kingstonhoz közel, Kingston, Richmond és Roehampton között terül el a Richmond Park, a régi királyi parkok egyike.

Helyi közélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi kerületet 1965-ben Kingston upon Thames, Malden and Coombe és Surbiton összevonásával és Nagy-Londonhoz csatolásával hozták létre. Ezek a területek ezt megelőzően Surreyhez tartoztak. A teljes Kingston and Surbiton parlamenti választókerületet, valamint Richmond Park választókerület egy részét tartalmazza.

A kerületi tanácsban a Konzervatív Pártnak 1965 és 1986 között többségben voltak, de ekkor az Szociáldemokrata Párt és a Liberális Párt Szövetsége megszerezte az irányításhoz szükséges szavazatot. Ez a koalíció rövid életű volt, amit leginkább annak a tervének köszönhetett, mely szerint megszüntették volna a kerület gimnáziumi oktatási rendszerét. Miután számos időközi választást elvesztettek, a vezetéshez szűken elegendő többséget a konzervatívok megszerezték, majd az 1990-es polgármester-választáson itt is az ő jelöltjük győzött.

1994-ben a liberális demokraták először szerezték meg a helyi ügyek irányításához szükséges többséget, majd 1997-ben mind a két parlamenti mandátumot is begyűjtötték. Dr Jenny Tonge nyert a richmond parki választókerületben, valamint Edward Davey megfordította az addig Kingston and Surbitonban fennálló konzervatív többséget. Utóbbi választás nagyon szoros eredményt hozott, három számolás után 56 szavazattal nyert. Edward Davey 2001-ben és 2005-ben is újraválasztották. Utóbbi választásokon 8,961 szavazat volt a különbség. Susan Kramer, a 2005-ös választások óta Richmond Park liberális demokrata parlamenti képviselője, aki a szavazáson 3,731 szavazatnyi előnnyel nyert.

1998-ban a liberális demokraták elvesztették a többséget a tanácsban, s ekkor konzervatív irányítás kezdődött a kerületben. 2002-ben újra a liberális demokraták vették át a hatalmat. A legutóbbi, 2006-os választásokon az addigi 12 szavazatnyi fölényükből 2-t sikerült megtartani. 1982 óta ez az első alkalom, hogy egy párt meg tudta őrizni a vezető szerepét.

A jelenlegi tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pártok mostani ereje a tanácsban:

Pártok Képviselői
Liberális demokraták 25
Konzervatív Párt 21
Munkáspárt 2

A tanács vezetője Derek Osbourne. Osbourne rendszeresen keveredik helyi botrányokba. Ezek közül a legemlékezetesebb, az volt, mikor kritizálta a fiatalok egy csoportját, akik a fiatalok számára fontos helyek hiányát kifogásolták a tanácsnál. A helyi sajtó olyan cikket közölt, miszeint a tanács vezetője bocsánatot kért volna, mikor ő ezt nem is tette.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]