I. Eduárd wessexi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. (Idősebb) Eduárd angol király szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk I. (Idősebb) Eduárd angol királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Eduárd (egyértelműsítő lap).
I. Eduárd
Wessex királya
Uralkodási ideje
899 – 924
KoronázásaKingston-upon-Thames
900. június 8.
ElődjeAlfréd
UtódjaÆlfweard
Életrajzi adatok
UralkodóházCerdic-ház
Született871
Wantage
Elhunyt924. július 17. (53 évesen)
Farndon, Cheshire
NyughelyeNew Minster, Winchester
ÉdesapjaAlfréd
ÉdesanyjaEalhswith
Testvére(i)
Házastársa
  • Ecgwynn
  • Ælfflæd, wife of Edward the Elder
  • Eadgifu of Kent
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Eduárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Danelaw meghódítása (német feliratokkal)

I. Eduárd vagy Idősebb Eduárd, más írásmóddal Eadweard (óangolul: ĒADWEARD SE LEDRA), (871[1] – 924. július 17.)

Anglia királya 899 és 924 között, Nagy Alfréd (Ælfrēd se Grēata) és felesége, Ealhswith fia. Apja haláláig, 899-ig Wessex királya.

Öröklés és uralkodásának első szakasza[szerkesztés]

Az öröklés nem volt számára biztosítva. Amikor apja, Alfréd meghalt, Eduárd unokatestvére, Aethelwold, Wessexi Ethelred fia is bejelentette trónigényét. Elfoglalta apja temetkezési helyét Dorsetben Wimborne-t és Christchurchöt.[2] Eduárd Badburyhez vonult, s ott csatát ajánlott az ellenségnek, de ő visszautasította, hogy elhagyja a várost.[2] Mikor már úgy tűnt, hogy Eduárd megtámadja Wimborne-t, akkor menekült el az éjszaka leple alatt,[2] s a dánok területére menekült, ahol királlyá kiáltották.[2] Eduárdot 900. június 8-án[2] Kingstone upon Thamesben királlyá koronázták. A következő évben felvette az angolok és szászok királya címet, s így különböztette meg magát elődeitől, akik Wessex uralkodói voltak.

901-ben Aethelwold hajóflottával Essexbe ment,[2] és felkelést robbantott ki Kelet-Angliában. A következő évben elfoglalta Cricklade-et és Braydont.[2] Eduárd hadsereggel érkezett a területre, s a két fél 902. december 13-án a holme-i csatában csapott össze.[2] Aethelwold és Kelet-Anglia királya Eohric a csatában életét vesztette.[2]

Kapcsolata az északiakkal még jó néhány évig problémás marad: az Angolszász krónika megemlíti, hogy Kelet-Angliával és Northumbriával békét kötött 906-ban.[2] Szintén említés történik Chester 907-es visszafoglalásáról.[2]

909-ben hadsereget küldött Northumbriába, hogy az ottaniakat zaklassák.[2] A következő évben, erre válaszul, Northumbria megtámadta Merciát, de őket az egyesített merciai és nyugat-szász csapatok várták, akikkel megvívták a tettenhalli csatát.[2] Ezt az ütközetet a northumbriai dánok elvesztették.[2] Ezután soha nem merészkedtek a Humbertől délre.[2]

Ekkor Eduárd elkezdett erődöt építteteni Hertfordnál, Withamnél és Bridgnorthnál.[2] Azt mondják, épített egy erődöt Scergeatnél is, de ezt máig nem sikerült megtalálni.[2] Ezek tartották távol a dánokat a sziget belsejétől. Egyéb helyek, ahol még erődöt építtetett: Tamworth,[2] Stafford,[2] Eddisbury és Warwick.

Eredményei[szerkesztés]

Edward bizonyíthatóan felülmúlta Nagy Alfréd hadseregének teljesítményét. A dánok szigeti területeit megszerezte a szászoknak, és 918-tól, húga, Ethelfleda, halálától Merciában is ő uralkodott.[3] 918-ra a teljes, a Humbertől délre fekvő dán terület az ő uralma alá került. Ethelfleda saját lányát, Aelfwinnt nevezte meg utódjául, de Eduárd lemondatta, s innentől ő uralkodott Mercián, amely így elvesztette önállóságát.[3] 911-ben elfoglalta Londont és Oxfordot, valamint a körülötte elterülő Oxfordshire-t és Middlesexet. 918-ra az összes, a Humbertől délre élő dán behódolt neki. Uralkodásának végére a normannok, a skótok és a walesiek apának és úrnak szólították.[3] Eduárdnak ez az elfogadottsága biztosított alapot utódai számára, hogy igényt formáljanak Skóciára.

Eduárd elismerte az egyházat Essexben. Ramsburyben, Soningban, Wellsben és Creditonban alapította meg az első püspökségeket.[3] Ennek ellenére nem sok jel mutatja, hogy ő is vallásos lett volna.[3] Mindenesetre az tény, hogy a pápa megdorgálta, s figyelmeztette, hogy több gondot fordítson egyházi életére.[3]

924. július 17-én a cambro-merciai felkelők ellen vívott csatában halt meg Farndon-Upon-Deenél.[3] Winchesterben, az új székesegyházban temették el.[3] Ezt a várost 901-ben ő alapította.[3] A normann hódítás után a székesegyház helyén egy másik épült, és Eduárd földi maradványait oda szállították át.[3]

Portréját, több angol-szász királyhoz hasonlóan egy ismeretlen, 18. századi művész készítette. Idősebb előnevét először a 10. században Wulfstan St Æthelwold élete című munkájában használta, hogy megkülönböztesse a később uralkodó hasonnevű királytól.[3]

Családja[szerkesztés]

Eduárdnak négy vagy öt testvére volt, köztük Ælfthryth és Ethelfleda. Három házasságból 14 gyermeke született, és törvénytelen utódai is lehettek.

893-ban[forrás?] elvette Ecgwynnt.[2] Az ő fiuk Æthelstan, lányuk pedig az, aki Sihtrichez, Dublin és York királyához ment nőül.[2] Ecgwynnről a nevén kívül semmi más adat nincs. A neve is csak egy megszállás utáni írásban maradt fenn. Egyes történészek úgy gondolják, egy pásztor gyermeke lehetett.[2]

Amikor 899-ben király lett, elvált Ecgrrynntől, és elvette Aelfaedet, Æthelhelm, Whitshire vezetőjének a lányát.[2] Fiuk, Ælfweard lett a következő király, lányuk, Eadgyth nőül ment I. Ottó német-római császárhoz.[2] A párnak született egy másik fia és öt másik lánya is, akik között ott volt Elgiva, aki Együgyű Károlyhoz, és Eadhild, aki Nagy Hugóhoz, a frankok hercegéhez ment hozzá.[2] II. Boleszláv bohémiai herceg feljegyzései szerint Adiva, a pár egy további lánya az ő felesége volt.

Edward harmadszor 919 környékén házasodott meg, s ekkor Edgivát, más néven Eadgifut, Sigehelm – Kent uralkodója – lányát vette el.[2] Ebből a házasságból született Edmund, Edred, Winchesteri Edburga és Eadgifu, aki túlélte férjét és fiát, és unokája, Edgar uralkodását is megérte.[2] William of Malmesbury krónikája, a De antiquitate Glastonie ecclesiae egyedüli forrásként azt állítja, hogy Eduárd második felesége, Aelffaed, férje halála után is élt még.[2]

Gyermekei:

Házasság
Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Ecgwynntől
házasság: 893
899-ben elválik tőle
 Athelstan 893/894 939. október 27. Wessex királya (ur.: 924–939)
Alfréd ? fiatalon
Szent Edith 900 927 Dublini Sitric (†927) felesége
Ælflædtől
házasság: 901
 Eagifu 902 953 III. Károly nyugati frank király (879–929) felesége
Elfweard 904 924. augusztus 2. Wessex királya (ur.: 924)
Eadgyth 910 946. január 26. I. Ottó német-római császár (912–973) felesége
Eadhild 907 937. január 26. Nagy Hugó (898–956) felesége
Ælfgifu/Adiva ? 1005 II. Boleszláv cseh fejedelem (932–999) felesége
Eadflæd ? 963
Eadhild ? ?
Eadwine ? 933
Eadgifutól
házasság: 919
†968. augusztus 25.
 Edburga 920 960. június 15.
I. Edmund 921/922 946. május 26. Wessex királya (ur.: 939–946)
Eadred 923 955. november 23. Wessex királya (ur.: 946–955)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Esetleg 870
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Edward the Elder (angol nyelven). Anglo-Saxons.net
  3. ↑ a b c d e f g h i j k The House of Wessex. Edward the Elder (angol nyelven). English Monarchs

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Ælfred
Wessex királya
899 – 924
 Következő uralkodó:
Ælfweard
Előző uralkodó:
Ælfred
Essex királya
899 – 924		Essex címere
 Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfred
Kent királya
899 – 924
 Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfred
Sussex királya
899 – 924
 Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
II. Guthrum
Kelet-Anglia királya
916 – 924
 Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfwynn
Mercia királya
919 – 924		Mercia címere
 Következő uralkodó:
Æthelstan
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Eduárd_wessexi_király&oldid=26661310”