I. Eduárd wessexi király

Ez a szócikk I. (Idősebb) Eduárd angol királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Eduárd (egyértelműsítő lap).

I. Eduárd


Wessex királya
Uralkodási ideje 899 – 924
Koronázása	Kingston-upon-Thames 900. június 8.
Elődje	Alfréd
Utódja	Ælfweard

Életrajzi adatok
Uralkodóház	Cerdic-ház
Született	871
Elhunyt	924. július 17. (53 évesen) Farndon, Cheshire
Nyughelye	New Minster, Winchester
Édesapja	Alfréd
Édesanyja	Ealhswith

Danelagh meghódítása (német feliratokkal)

I. Eduárd vagy Idősebb Eduárd, más írásmóddal Eadweard (angolszászul: ĒADWEARD SE LEDRA), (871^[1] – 924. július 17.)

Anglia királya 899 és 924 között, Nagy Alfréd (Ælfrēd se Grēata) és felesége, Ealhswith fia. Apja haláláig, 899-ig Wessex királya.

Öröklés és uralkodásának első szakasza [szerkesztés]

Az öröklés nem volt számára biztosítva. Mikor apja, Alfréd meghalt, Eduárd unokatestvére, Aethelwold, Wessexi Ethelred fia is bejelentette trónigényét. Elfoglalta apja temetkezési helyét Dorsetben Wimborne-t és Christchurchöt^[2]. Eduárd Badburyhez vonult, s ott csatát ajánlott az ellenségnek, de ő visszautasította, hogy elhagyja a várost^[2]. Mikor már úgy tűnt, hogy Eduárd megtámadja Wimborne-t, akkor menekült el az éjszaka leple alatt^[2], s a dánok területére menekült, ahol királlyá kiáltották^[2]. Eduárdot 900. június 8-án^[2] Kingstone upon Thamesben királlyá koronázták. A következő évben felvette az angolok és szászok királya címet, s így különböztette meg magát elődeitől, akik Wessex uralkodói voltak.

901-ben Aethelwold egy hajóflottával jött Essexbe^[2], és felkelést robbantott ki Kelet-Angliában. A következő évben elfoglalta Cricklade-et és Braydont^[2]. Eduárd egy hadsereggel érkezett a területre, s a két fél 902. december 13-án a holme-i csatában csapott össze^[2]. Aethelwold és Kelet-Anglia királya Eohric a csatában életét vesztette^[2].

Az északiakkal a kapcsolata még jó néhány évig problémás marad: az Angolszász krónika megemlíti, hogy Kelet-Angliával és Northumbriával békét kötött 906-ban^[2]. Szintén említés történik Chester 907-es visszafoglalásáról^[2].

909-ben hadsereget küldött Northumbriába, hogy az ottaniakat zaklassák^[2]. S következő évben, erre válaszul, Northumbria megtámadta Merciát, de őket az egyesített merciai és nyugat-szász csapatok várták, akikkel megvívták a tettenhalli csatát^[2]. Ezt az ütközetet a northumbriai dánok elvesztették^[2]. Ezután soha nem merészkedtek a Humbertől délre^[2].

Ekkor Eduárd elkezdett erődöt építeni Hertfordnál, Withamnél és Bridgnorthnál^[2]. Azt mondják, épített egy erődöt Scergeatnél is, de ezt még nem sikerült megtalálni^[2]. Ezek tartották távol a dánokat a sziget belsejétől. Egyéb helyek, ahol még erődöt épített: Tamworth^[2], Stafford^[2], Eddisbury és Warwick.

Eredményei [szerkesztés]

Edward bizonyíthatóan felülmúlta Nagy Alfréd hadseregének teljesítményét. A dánok szigeti területeit megszerezte a szászoknak, és 918-tól, húga, Ethelfleda, halálától Merciában is ő uralkodott^[3]. 918-ra a teljes, a Humbertől délre fekvő dán terület az ő uralma alá került. Ethelfleda lányát, Aelfwinnt nevezte meg utódjául, de Edward lemondatta, s innentől ő uralkodott Mercián, amely így elvesztette önállóságát^[3]. 911-ben elfoglalta Londont és Oxfordot, valamint a kerülötte elterülő Oxfordshire-t és Middlesexet. 918-ra az összes, a Humbertől délre élő dán behódolt neki. Uralkodásának végére a normannok, a skótok és a velsziek apának és úrnak szólították^[3]. Eduárdnak ez az elfogadottsága biztosított alapot utódai számára, hogy igényt formáljanak Skóciára.

Edward elismerte az egyházat Essexben. Ramsburyben, Soningban, Wellsben és Creditonban alapította meg az első püspökségeket^[3]. Ennek ellenére nem sok jel mutatkozik, miszerint ő is vallásos lett volna^[3]. Mindenestre az tény, hogy a pápa megdorgálta, s figyelmeztette, hogy több gondot fordítson egyházi életére^[3].

924. július 17-én a cambro-merciai felkelők ellen vívott csatában halt meg Farndon-Upon-Deenél^[3]. Winchesterben az új székesegyházban temették el^[3]. Ezt a várost 901-ben ő alapította^[3]. A normann hódítás után a székesegyház helyén egy másik épült, és Edward földi maradványait oda szállították át^[3].

Portréját, több ás angol-szász királyhoz hasonlóan egy ismeretlen, 18. századi művész készítette. Idősebb előnevét először a 10. században Wulfstan St Æthelwold élete című munkájában használta, hogy megkülönböztesse a később uralkodó királytól^[3].

Családja [szerkesztés]

Eduárdnak négy vagy öt testvére volt, köztük Ælfthryth és Ethelfleda.

Három házasságból 14 gyermeke született, és törvénytelen utódai is lehettek.

893-ban^[forrás?] elvette Ecgwynnt^[2]. Az ő fiuk Æthelstan, lányuk pedig aki Sihtrichez, Dublin és York királyához ment nőül^[2]. Ecgwynnről a nevén kívül semmi más adatunk nincs. A neve is csak egy megszállás utáni írásban maradt fenn. Egyes történészek úgy gondolják, egy pásztor gyermeke lehetett^[2].

Mikor 899-ben király lett, elvált Ecgrrynntől, és elvette Aelfaedet, Æthelhelm, Whitshire vezetőjének a lányát^[2]. Fiuk, Ælfweard lett a következő király, lányuk, Eadgyth nőül ment I. Ottó német-római császárhoz^[2]. A párnak született egy másik fia és öt másik lánya is, akik között ott volt Elgiva, aki Együgyű Károlyhoz ment, és Eadhild, aki Nagy Hugóhoz, a frankok hercegéhez ment hozzá^[2]. II. Boleszláv bohémiai herceg feljegyzései szerint Adiva, a pár egy további lánya az ő felesége volt.

Edward harmadszor 919 környékén házasodott, s ekkor Edgivát, más néven Eadgifut, Sigehelm – Kent uralkodója – lányát vette el^[2]. Ebből a házasságból született Edmund, Edred, Winchesteri Edburga és Eadgifu, aki túléte férjét és fiát, és unokája, Edgar uralkodását is megélte^[2]. William of Malmesbury krónikája, a De antiquitate Glastonie ecclesiae azt állítja, hogy Eduárd második felesége, Aelffaed, volt férje halála után is élt még, de ez az egyetlen forrás, mely ezt állítja^[2].

Tehát gyermekei:

Házasság	Név	Születés	Halál	Megjegyzés
Ecgwynntől házasság: 893 899-ben elválik tőle	Athelstan	893/894	939. október 27.	Wessex királya (ur.: 924–939)
	Alfréd	?	fiatalon
	Szent Edith	900	927	Dublini Sitric (†927) felesége
Ælflædtől házasság: 901	Eagifu	902	953	III. Károly nyugati frank király (879–929) felesége
	Elfweard	904	924. augusztus 2.	Wessex királya (ur.: 924)
	Eadgyth	910	946. január 26.	I. Ottó német-római császár (912–973) felesége
	Eadhild	907	937. január 26.	Nagy Hugó (898–956) felesége
	Ælfgifu/Adiva	?	1005	II. Boleszláv cseh fejedelem (932–999) felesége
	Eadflæd	?	963
	Eadhild	?	?
	Eadwine	?	933
Eadgifutól házasság: 919 †968. augusztus 25.	Edburga	920	960. június 15.
	I. Edmund	921/922	946. május 26.	Wessex királya (ur.: 939–946)
	Eadred	923	955. november 23.	Wessex királya (ur.: 946–955)

Jegyzetek [szerkesztés]

↑ Esetleg 870.
^ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o ^p ^q ^r ^s ^t ^u ^v ^w ^x ^y ^z ^aa ^ab Edward the Elder (angol nyelven). Anglo-Saxons.net
^ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k The House of Wessex. Edward the Elder (angol nyelven). English Monarchs

Források [szerkesztés]

anglo-saxons.net
David Nash Ford's Early British Kingdoms
England: Anglo-Saxon Consecrations: 871-1066
English Monarchs: Edward the Elder
Higham, N.J. Edward the Elder, 899-924, 2001 ISBN 0-415-21497-1
Lappenberg, Johann, Benjamin Thorpe, translator. A History of England Under the Anglo-Saxon Kings. J. Murray, pp. 98,99. o (1845. május 13.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Előző uralkodó:
Ælfred

Wessex királya
899 – 924

Következő uralkodó:
Ælfweard

Előző uralkodó:
Ælfred

Essex királya
899 – 924