Kendeffy-ház (Kolozsvár)
| Kendeffy-ház | |
 | |
| Település | Kolozsvár |
| Cím | Deák Ferenc utca 2. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1832 körül |
| Építési stílus | klasszicizmus |
| Védettség | helyi szinten védett műemlék |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07318 |
| Elhelyezkedése | |
 Kendeffy-ház
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 09″, k. h. 23° 35′ 29″46.769189°N 23.591402°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 09″, k. h. 23° 35′ 29″46.769189°N 23.591402°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Kendeffy-ház vagy Kendeffy-palota a kolozsvári Deák Ferenc utca déli oldalának egyik műemlék épülete.
Gróf Kendeffy Ádám építtette 1832 körül; az építőmester Georg Winkler volt. Az 1833-ban megnyílt kaszinó, amelynek Kendeffy egyik alapítója volt, eleinte a ház földszintjén helyezkedett el. Kendeffy Ádám 1834-ben bekövetkezett halála után a család alig használta az épületet, földszintjét bérbe adták. Az egyik helyiségben az 1870-es évek elején Helfy Adolf megnyitotta a Grand kávéházat, amely különböző bérlőkkel az első világháborúig működött itt, utána étterem nyílt a helyén.[1] A 19–20. század fordulóján az épületet a város vette meg, és összekötötték a városházával. 1896–1920 között az udvari épületekben, Stief Jenő nyomdájában nyomtatták többek között az Erdélyi Gazda, Erdélyi Múzeum és Református Szemle című folyóiratokat. 1973 és 1993 az épületben kapott helyet az Utunk, illetve Helikon szerkesztősége. 1989-ig a Román Kommunista Párt városi bizottságának székhelye volt, a rendszerváltás után a Szociáldemokrata Párt,[2] a Nemzeti Liberális Párt,[3] valamint 2017-től a Népi Mozgalom Párt[4] bérel benne irodákat.
Az egyemeletes, klasszicista stílusú épület háromtengelyes homlokzatát keskeny kőkorlátos erkély díszíti. Figyelemre méltó a toszkán oszlopsoros emeleti folyosó, illetve a szintén kőkorlátos, vázákkal díszített lépcsőház.
2014-ben az épület falán emléktáblát helyeztek el az 1989-es forradalom kolozsvári hőseinek tiszteletére.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gyarmati Zsolt: Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron. Korunk, (2003. május)
- ↑ Grand Kávéház, Kolozsvár, 1910-es évek. mandadb.hu (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Partidului Național Liberal / Contact. www.pnlcluj.eu (Hozzáférés: 2020. november 23.) arch
- ↑ Hotărâre nr. 135. storage.primariaclujnapoca.ro (2017. február 28.) (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Cristina Beligar: 27 de eroi ai Revoluției din 1989, cinstiți pe o placă comemorativă. transilvaniareporter.ro (2014. december 20.) (Hozzáférés: 2020. november 23.)
Források
[szerkesztés]- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2
- Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. ISBN 978 606 92279 0 9
- Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a XIX. század közepéig. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. Bukarest: Kriterion. 1982. 105–164. o.
