Kapócs Ferenc
| Kapócs Ferenc | |
| Született | 1920. január 1. Ráckeresztúr, Szent László puszta |
| Elhunyt | 1977. március 8. (57 évesen) Lausanne, Svájc |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | államtudományi doktor, minisztériumi köztisztviselő, igazgató |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kapócs Ferenc (Ráckeresztúr, Szent László puszta, 1920. január 1. – Lausanne, Svájc, 1977. március 8.) államtudományi doktor, minisztériumi köztisztviselő, miniszteri és miniszterelnöki titkár, a Nemzetgyűlés elnökének titkára, igazgató.
Életútja[szerkesztés]
Fejér vármegyei uradalmi cseléd- és parasztszülők gyermeke. 1920-ban született a Ráckeresztúrhoz tartozó Szent László pusztán. 1938-tól a Belügyminisztériumban dolgozott. Államtudományi doktorátust szerzett 1942-ben. Id. Antall József munkatársa is volt. 1942-ben a BM-ben a Közjogi Osztályon vezető titkár, majd utána Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter titkára[1] 1944-ben, a német megszállás után, bevonultatták, katona lett, híradós. A front nyugatra vonulásával Zala vármegyében, az osztrák határnál megszökött. 1945 tavaszán jelentkezett munkára a minisztériumban. Nagy Ferenc újjáépítési miniszter titkárának választotta. Majd Nagy Ferenc a Nemzetgyűlés elnökének titkára (1945. november 29.- 1946. február 5.) Később Nagy Ferenc miniszterelnök (1946. február 4. - 1947. június 1.) személyi titkára és a Miniszterelnökség titkárságának vezetője volt egészen 1947. május 28-ig, amikor a Miniszterelnökségen letartóztatta az ÁVO. Igazságtalanul megvádolták, megkínozták, az ÁVO, a Katonapolitikai Osztály ill. az orosz hatóságok, később az ÁVH rabja is volt. 1947 őszén bűncselekmény hiányában szabadon engedték, és a bíróságból kijövet rögtön az ÁVH újra letartóztatta és internálta. A koncepciós perekben kihallgatták. (Forrás: Szekér Nóra PhD történész művei). Volt az Andrássy út 60-ban, Buda-délen (Budaörsi úti laktanya), Kistarcsán,[2][3] javasolták Recskre kerülését is. Jelentős ideig, egy éven át magánzárkában raboskodott, 1953 őszén, a Sztálin halála utáni időszakban szabadult. Rendőri felügyelet alatt állt. Protekcióval helyezkedhetett el segédmunkásként az MTA KUTESZ-ben. Később osztályvezető ugyanott. 1958-ban erkölcsileg rehabilitálták. 1961-től szervezi és létrehozza az MTA Kutatási Ellátási Szolgálatot (KESZ), később annak külkereskedelmi cégét, az AKADIMPORT-ot, majd ezen szervezetek igazgatója. Kiküldetésben, hivatalos külföldi útja során halt meg 57 évesen Svájcban, Lausanne-ban 1977. március 8-án. Az MTA KESZ saját halottjának nyilvánította.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (Forrás: Szücs László: Nagy Ferenc személyi titkárának első vallomása az összeesküvési ügyben, Levéltári Közlemények, 80., (2009) 329-356. és Szekér Nóra PhD történész művei).
- ↑ Levéltári Közlemények, 81. (2010) | Könyvtár | Hungaricana (magyar nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
- ↑ Madaras Ferenc. Recsken diplomata voltam – „Török követ” – Öt évi internálásom története 1948-1953-ig (PDF), Püski Kiadó, 52. o. (2004). ISBN 963 99 0698 0. Hozzáférés ideje: 2019. február 7.
- ↑ Kapócs Ferencről szóló honlap. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 24.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.