Ugrás a tartalomhoz

Kaptárkői-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. április 6., 14:17-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Irodalom)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 6.) ezen a változaton alapul.
Kaptárkői-barlang
Hossz30 m
Mélység0,6 m
Magasság4,6 m
Függőleges kiterjedés5,2 m
Tengerszint feletti magasságkb. 175 m
Ország Magyarország
TelepülésDiósd
Földrajzi tájTétényi-fennsík
Típuskorróziós hatásra és kifagyásos kőzetaprózódással keletkezett
Barlangkataszteri szám4710-7
Lelőhely-azonosító10172

A Kaptárkői-barlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Tétényi-fennsíkon található. A Tétényi-fennsík leghosszabb barlangja. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Leírás

A Tétényi-fennsíkon, Érd és Diósd közigazgatási határának a közelében, a Szidónia-hegy meredek, keleti oldalának a felső részén, körülbelül 20 méterrel a völgy talpa felett, egy sziklakibúvásban nyílik. A diósdi kaptárkövektől és az érdi Kutyavártól nem messze van a bejárata. A Kaptárkői 2. sz. forrásbarlang bejárata körülbelül 10 méterre van a Kaptárkői-barlang bejáratától. A diósdi Hegyalja utca 25. számú ház telkén, magánterületen található, mesterségesen téglalap alakúra formált bejárata 0,9 méter széles, 1,7 méter magas és egy ajtókeret van rajta.

Középső miocén, tortonai mészkőben alakult ki. Tektonikus törésvonalak mentén jött létre, a felszínről befolyó csapadék vizének a korróziós hatására és kifagyásos kőzetaprózódással. Vízszintes és hálózatos barlang. Egyes helyeken nagyon közel van a barlangjárat teteje a felszínhez. Nincsenek benne képződmények. A barlang 30 méter hosszú, 0,6 méter mély, 4,6 méter magas és 5,2 méter függőleges kiterjedésű. Engedéllyel látogatható és a megtekintéséhez barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A barlang illetékes természetvédelmi hatósága a Duna–Ipoly Nemzeti Park.

A barlang nyilvántartott régészeti lelőhely és régészeti lelőhely-azonosító száma 10172. Nemeskéri János, Gallus Sándor és Mithay Sándor végezték el a régészeti átvizsgálását a barlang 14 méter hosszú folyosójának és az első, kis termének. A barlang sziklatalpán 30–40 centiméter vastag volt a kitöltés. Ekkor cserépedény-töredékek és csonttöredékek kerültek elő a bejárattól körülbelül hét–nyolc méterre Halász Árpád szerint. A „Magyarország régészeti topográfiája” című könyvben az olvasható, hogy a barlang belseje régészeti anyagot nem tartalmazott, csak a barlang bejáratában és a barlang előterében, a humuszból került elő egy-két cserép, valamint Halász Árpád is talált a barlang előterében és a barlang bejáratában régészeti leleteket. A gyűjtött leletek, amelyek középső rézkori, késő bronzkori és késő kelta koriak a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Valószínűleg a múzeumban keverték a lelőhely anyagához a bükki kultúrába sorolható öt cserepet.

A középső rézkori leletanyagban található füles fazék és a harangos csőtalpú tál töredék Patay Pál szerint a bodrogkeresztúri kultúra észak-magyarországi, perifériális, helyi színezetű csoportjához tartoznak. Kalicz Nándor viszont a ludanicei csoporthoz sorolta. A középső rézkorba sorolható néhány kettős, kúpos tál töredéke is. Halász Árpád gyűjtéséből kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba a nagyrévi kultúrához tartozó seprűdíszes és díszítetlen cserepek is. Egy síkozott perem késő bronzkori és egy szürke urna töredéke késő kelta.

Halász Árpád 1937-ben egy történetet hallott idős, érdi emberektől, amelyet feljegyzett. A történet szerint a településen élt a római korban egy római család. A családnak volt egy Szidónia nevű leánya, aki egyszer eltévedt a környéken. Az apja hiába kereste, mert a leány bement a barlangba és ott halt meg. Sohasem találták meg. Azért nevezték el a hegyet Szidóniának, hogy az embereket emlékeztesse a szerencsétlenségre. Halász Árpád megjegyezte az esettel kapcsolatban, hogy nem lehet eltévedni a barlangban, mert a barlang kicsi. Egy másik, a barlanggal és a barlang egyik régi nevével összefüggő történet szerint Hamzsa bég az egyik Szapáry grófot a barlangban leláncoltatta. De ez a történet helytelen, mert a kastély mesterséges pincéjében volt leláncolva Szapáry.

1964-ben volt először Kaptárkői-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Közelében található kaptárkövekről lett elnevezve. Előfordul irodalmában Hamzsa bég barlang (Halász 1963), Hamzsabégi-barlang (Kordos 1984), Kaptár-kői-barlang (Kordos 1984), Kaptárkői barlang (Balázs 1964), Kaptárkői-sziklahasadék (Ozoray 1962), Rókalyuk-barlang (Kordos 1984), ilyen nevű barlangból több van Magyarországon (Rókalyuk-barlang), Rókalyúk-barlang (Kalicz 1966), Szidónia-barlang (Balázs 1965) és Szidónia barlang (Patay 1960) neveken is. Régen a környéken élők Hamzsa bég barlang néven ismerték, de 1963-ban Halász Árpád javasolta, hogy Szidónia barlang legyen a neve, mert az érdi mesterséges Szapáry pincének is Hamzsa bég barlang volt a neve. Az Élelmiszertartó-fülke azért kapta a nevét, mert Halász Árpádék benne tárolták az élelmiszert és a szerszámokat. A Geológiai meder nevű rész azért kapta ezt a nevet, mert itt volt a barlangban a legtöbb kitöltés. A Denevérek csarnoka, vagy más néven Denevér-csarnok az itt tartózkodott denevérek miatt lett így elnevezve. A Bazilika nevű rész egy kupola alakú barlangrész és ezért kapta ezt a nevet.

Kutatástörténet

1935. április 10-én találta meg a barlang földdel és kőzettörmelékkel eltömődött bejáratát Halász Árpád. A barlang bejárata akkor a Károlyi család birtokához tartozott és a barlang bejáratára az erdőt őrző Rozs János hívta fel a figyelmét. Rozs János azt mondta neki, hogy a hegyoldal üregeibe menekülő rókákat nem lehet füstöléssel kiűzni az üregekből és ezért valószínűleg egy nagy üreg van a sziklában. Halász Árpád öt év alatt a barlang fő járatát járhatóvá tette a fő járat kitöltésének eltávolításával. 1940. április 10-én a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya végzett a barlangban ásatást.

1940-ben Halász Árpád vázlatos alaprajzi barlangtérképet rajzolt a barlangról, amelyen a régészeti leletek előkerülési helyét is bejelölte, valamint ebben az évben megrajzolta a Bazilika nevű termének alaprajzi barlangtérképét egy keresztmetszettel. A barlang ekkor 52 méter hosszú volt és 36 méter volt az alaprajzi hossza. 1954-ben, az előzményekről nem tudva, a Kinizsi TE barlangkutatói próbabontást végeztek a barlang egyik lefelé tartó, szűk hasadékában, hogy megnöveljék a barlang hosszát, de az nem járt eredménnyel.

Az 1962. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában Ozoray György ismertette a barlangot, amelyről ekkor egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat és három keresztmetszet, valamint egy fénykép is megjelent. Ozoray György figyelmét a barlangra Polgár Dezső, az Érdi Vízműtársulat egyik vezetője hívta fel. Ozoray György a barlangot hat méter hosszúnak mérte és megállapította, hogy a barlang a végén három, járhatatlanul szűk hasadékká ágazik szét. Halász Árpád 1963-ban írt jelentése a barlang részletes leírása mellett tartalmaz egy helyszínrajzot, egy barlangtérképet az egész barlangról, a Bazilika nevű terem barlangtérképét, a barlangról készült fényképeket és rajzokat a barlang régészeti leleteiről.

1964 májusában az FTC Barlangkutató Szakosztály négy tagja, Balázs Dénes, Csekő Árpád, Quaiser Magdolna és Stefanik György mérte fel a barlangot, miután átjutottak az Ozoray György által járhatatlannak leírt részen. A felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép kilenc keresztmetszettel, valamint egy kifejtett hosszmetszetet ábrázoló barlangtérkép. A barlangtérképek a Karszt és Barlang 1964. évi 2. félévi számában publikálva lettek a barlang leírásával és két fényképével együtt. A felmérés szerint a barlang 35,2 méter hosszú. A barlanghoz egy 14,4 méter hosszú, nem járható hasadék is tartozott. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy 50 méteres hosszát térképezték fel a barlangnak 1964-ben.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Kaptár-kői-barlang néven, Hamzsabégi-barlang, Szidónia barlang és Rókalyuk-barlang névváltozatokkal és térképen van helye feltüntetve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Kaptár-kői-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 2 foglalkozik a barlanggal. Az 1986-ban napvilágot látott és Torma István szerkesztette régészeti topográfiában ismertetve van a barlang és régészeti kutatása. Az ismertetés szerint a Szidónia-hegy gerincén, lajtamészkő sziklában, déli irányban nyíló sziklahasadék. Halász Árpád 1940-ben fedezte fel.

1991-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály négy tagja, Dianovszki Tibor, Lóránt Zsolt, Szabó Zoltán és Visnyei Zsolt mérte fel a barlangot és a felmérés alapján Szabó Zoltán egy alaprajzi barlangtérképet, valamint két keresztmetszetet rajzolt a barlangról. A felmérés szerint a barlang 30 méter hosszú. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Budai-hegységben elhelyezkedő, 4710/7 kataszteri számú Kaptárkői-barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Pest megyei, diósdi, 4710-7 barlangkataszteri számú és 10172 lelőhely-azonosítójú Kaptárkői-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom

További irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kaptárkői-barlang&oldid=23751271”