Közönséges tok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges tok
CommonStrugeon.png
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Nem: Acipenser
Faj: A. sturio
Tudományos név
Acipenser sturio
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges tok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tok témájú kategóriát.

A közönséges tok (Acipenser sturio) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjéhez és a tokfélék (Acipenseridae) családjához tartozó faj.

A közönséges tok a természet élő ősmaradványainak része. A dinoszauruszok kora óta csak keveset változott. Elődei a gyakori tengeri halak közé tartoztak.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges tok a Fekete-tengerben és mellékfolyóiban, a Földközi-tenger északi részén, az Atlanti-óceán északkeleti partjai mentén, Marokkótól Norvégia északi részéig terjedt el. A túlhalászás, a környezetszennyezés és a gátak az ívásra alkalmas folyókon erősen csökkentették a tokállományt. Ma a közönséges tokot teljes elterjedési területén a kihalás fenyegeti, keleten talán valamivel kevésbé.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím hossza 100-150 centiméter, a nőstény 130-215 centiméter, de akár az 550 centimétert is elérheti. Testtömege több mint 200 kilogramm. A közönséges tokot hátán, oldalán és hasán csontos pajzsok, megcsontosodott lemezek fedik; ezek 5 hosszanti sorban helyezkednek el. Feltételezhetően az a szerepük, hogy megvédjék az állatot ellenségeitől. Hátúszója egészen hátul van, farokúszójának felső lebenye meghosszabodott. A pofa alatti érzékeny tapogatók megérzik a zsákmányt a folyó vagy a tenger fenekén. A tok hegyes pofájával kapja el a zsákmányt. Szájában nincen fog. Szájszöglete soha nem éri el a fej oldalát; a bajuszszálak keresztmetszete kerek, a kopoltyúk bőrén hátrafelé nincsenek szabad ráncok, hanem az isztmusszal összenőttek. Orra körülbelül feleolyan hosszú, mint az egész fej. A rojtok nélküli bajuszszálak visszahajtva nem érnek a száj széléig. Hátának színe a hamuszürkétől a barnásszürkéig terjed, zöldes fénnyel. A hasoldal sárgás vagy fehér, ezüstös csillogással.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges tok vándorhal, és a tenger fenekén él. Tápláléka rákfélék, csigák, kagylók, kis halak és férgek. Az állat 100 évig is élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím 7-9, a nőstény 8-14 éves korban válik ivaréretté. Az ívási időszak június-július között van. A nőstény akár 2.5 millió ikrát is rakhat. Ezek a 2.5 milliméteres ikrák letapadnak a mederben levő kavicsokra, és három hét múlva kikelnek az ívadékok. Az éppen kikelt lárva körülbelül 9 milliméter hosszú. Farka csakcsökevényes, és a szikhólyagokból táplálkozik. Körülbelül 6-12 hónap múlva már megjelenik a csőrös pofa és a bajuszszálak előzményei. A tok három évig édesvízben növekszik, mielőtt a tengerhez úszna.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]