Könnyezőpálma
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Monstera deliciosa Liebm., 1849. |
||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
Monstera borsigiana |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Könnyezőpálma témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Könnyezőpálma témájú médiaállományokat. |
A könnyezőpálma, vagy levélfa (Monstera deliciosa), az egyszikűek osztályának, hídőrvirágúak rendjének és kontyvirágfélék családjának lágyszárú növénye.
Dél-, és Közép-Amerika trópusi mocsaras vidékein, többek között Mexikóban honos, de mára dísznövényként, szobanövényként az egész világon elterjedt.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
A fiatal növény első levelei szív alakúak, épszélűek, később lyukacsossá, szeldeltté, karéjossá válnak. A kifejlett levelek színezete sötétzöld. Fényesek, bőrszerűek 40-90 cm hosszúak és 30–70 cm szélesek is lehetnek. Erezetük párhuzamos. Lágyszárú, kúszónövény. Hosszú léggyökereket fejleszt, melyek segítségével természetes körülmények között fákra, magasabb növényekre kúszik fel,[1] akár 20 méteres magasságba is, egészen a lombkoronaszintig.
Ritkán virágzik, egy fellevéllel védett torzsavirágzatot fejleszt. Termése két év alatt érik be, legfeljebb 25 cm hosszú, kukoricacsőhöz hasonló. A fellevél színe sárgás, vagy krémfehér.
Életmódja [szerkesztés]
A magból kibúvó fiatal, levéltelen növény először a fénnyel ellentétes irányban növekszik, egy fatörzs, vagy más függőleges felszín irányába. Itt hajtja ki első két átellenes állású levelét. Ez után kezd a napfény felé, a fatörzs mentén növekedni.
Később kapcsolata megszakad a talajjal, epifita életmódra vált.
Élettani hatások [szerkesztés]
Termése éretten ehető, kellemes íze van (erre utal a tudományos névben a deliciosa tag)[2], azonban a fogyasztás után irritációt okoz a nyelven és nyálkahártyán. Az éretlen termés a növény többi részéhez hasonlóan magas oxálsav tartalmú, erősen mérgező, lenyelése után égető, fájdalmas marást okoz.[2]
Szobanövényként [szerkesztés]
A könnyezőpálma a viktoriánus-kor óta kedvelt dísznövény.[2] Fény és tápanyagigényes, vízigénye közepes. A világos, esetleg félárnyékos, szellős helyeket kedveli, a tűző nap káros lehet.
Ápolása [szerkesztés]
Tápanyagigénye miatt rendszeres átültetés, vagy földcsere szükségeltetik, illetve időnként tápoldatozni szükséges.
A téli hónapokban a fűtési szezonban a száraz levegő miatt érdemes vízzel permetezni a növényt. Léggyökereit a cserépbe dugva, vagy vízben gyökereztetve meghagyhatjuk, de az eltávolítás sem okoz gondot a növény számára.[2]
Szaporítása [szerkesztés]
Magról történő szaporítás esetén a növények kifejlődése sok időt vesz igénybe. A magoncok addig kúsznak levéltelenül a napfénnyel ellentétes irányba, amíg egy fatörzset, erős támasztékot nem találnak, amire felfuthatnak. Szaporítható hajtás-, és szárdugványozással. Gyökereztethető vízben, homokban földben is. A gyökeresedés hosszú időt, akár 6-8 hetet is igénybe vehet.
Betegségei, kártevői [szerkesztés]
Az alacsony hőmérséklet és a túlöntözés együttes hatásaként gombásodás léphet fel. A pajzstetvek és a takácsatkák károsíthatják.
A tápanyaghiányt - ami a kis cserépben előállhat - a könnyezőpálma az alsó levelek elsárgulásával jelzi, ami főként az új levél megjelenésekor gyakori.
A barna, töredezett levélszélek a túlságosan száraz talaj miatt alakulnak ki.
Ha a környezet nem elég meleg a túlöntözéstől a levelek megsárgulnak, elszíneződnek, fekete foltok jelennek meg.
Források, hivathozások [szerkesztés]
- Pappné Dr. Tarányi Zita: Szobanövények ápolása. Budapest, Kheirón '97 Kiadó, 2001. ISBN 963-9246-29-8
