Takácsatkafélék
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Takácsatkafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Takácsatkafélék témájú médiaállományokat. |
A takácsatkafélék (Tetranychidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozó bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjének egy családja.
Tartalomjegyzék |
Megjelenésük, felépítésük [szerkesztés]
Apró, szabad szemmel még éppen látható (körülbelül fél milliméteres) állatok. Szájszervük szúró-szívó. Színük fejlettségüktől, táplálkozási viszonyaiktól és az évszaktól függően sárgás-zöldes, barnás és vöröses lehet. Gyakran vörösek, ezért népiesen a vöröspóknak is hívják őket.
Életmódjuk [szerkesztés]
A legkülönbözőbb termesztett és vadon élő növények károsítói. A levelek fonákán az erek között laza szövedéket készítenek, és annak védelmében szívogatják a megtámadott növény nedvét; a levél színére csak akkor másznak ki, ha nagyon sokan vannak. Ha túlszaporodnak, egyes egyedeik a virágzatra, illetve a termésre is kiszorulhatnak. A megtámadott levél színén kezdetben apró, halvány foltok tűnnek fel, később a levél torzulhat, bronzosodik, vörösödik (mert a szívás hatására a klorofill elbomlik) és lehull. A levél transzspirációja fokozódik, a klorofill-tartalom csökken, a fotoszintézis lelassul. A levelekkel együtt lehullhat a termő rész is. A fás növényeknél mérséklik a termőrügyek differenciálódását, és ezzel a következő évi termést is csökkentik.
A legismertebb fajok több növényvédőszerre rezisztenssé alakultak.
