Jeruzsálem villamosvonal-hálózata
| Jeruzsálem villamosvonal-hálózata | |
 | |
.png) | |
| Ország |  Izrael |
| Működés kezdete | 2011. augusztus 19. |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Üzemeltető | TransJerusalem J-Net LTD |
| Elhelyezkedése | |
 Jeruzsálem villamosvonal-hálózata
Pozíció Izrael térképén
| |
 é. sz. 31° 46′ 44″, k. h. 35° 13′ 32″31.778889°N 35.225556°EKoordináták: é. sz. 31° 46′ 44″, k. h. 35° 13′ 32″31.778889°N 35.225556°E | |
| A Jeruzsálem villamosvonal-hálózata weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeruzsálem villamosvonal-hálózata témájú médiaállományokat. | |
Jeruzsálem villamosvonal-hálózata (héberül: הרכבת הקלה בירושלים, Ha-Rakevet ha-Kala bi-Yerushalayim, angolul: Jerusalem Light Rail) a Jeruzsálem közösségi közlekedési rendszerének gerincét alkotó villamosüzem, mely az első és jelenleg az egyetlen Izraelben.[1] Jelenleg is üzemelő első vonalát, az 1-es (piros) vonalat 2011. augusztus 19-én adták át, az eredeti határidőhöz képest több éves késéssel.[2]
A hálózat hossza 13,28 km, megállóinak száma 23.[1] A járatok csúcsidőben 4,5, napközben 8, peremidőszakokban pedig 12 percenként követik egymást.[3] Naponta mintegy 145 000 utast szállít.[1]
Története
[szerkesztés]
Jeruzsálem vezető helyen áll Izraelben a közösségi közlekedés használatát tekintve. Ennek ellenére a szűk utcákat terhelő erős gépjárműforgalom megnehezítette a belváros elérését, és forgalmi torlódásokat, zaj- és légszennyezést okozott. Mindezek miatt döntött úgy az állam, hogy tendert ír ki egy villamosvonal megépítésére, mely egy több vonalból álló hálózat első eleme.[1]
A tervezés, építés, valamint 30 évig történő karbantartás és üzemeltetés jogát a CityPass – Jerusalem Light Rail Group nyerte el, melynek tagjai az Ashtrom, az Ashtrom Properties, a Harel és az Israel Infrastructure Fund.[1] Az eredeti tervek szerint három éves építési időszak után 2006-ban indult volna meg a szolgáltatás, ennek megfelelően a koncesszió 2036-ig tart, amikor minden eszköz köztulajdonba kerül.[3]
Az építkezés 2006 áprilisában kezdődött meg. Mivel a vonal az 1967-es hatnapos háború során megszállt (korábban Jordánia által ellenőrzött) Kelet-Jeruzsálem területét is érinti és az ott épült izraeli telepeket is kiszolgálja, a projektben részt vevő Alstom és Veolia kritikával és jogi eljárásokkal szembesült. Viták voltak a munkaterületek átvételéhez szükséges engedélyek körül is, ezért a konzorcium 2008 februárjában 100 millió sékel kárpótlást kapott az államtól.[3]
Az első kísérleti járat 2010. február 24-én indult meg.[4][5] A szakaszt még 2010-ben átadták volna, de az építési munkálatok elhúzódtak.[5] Még az átadás után is technikai problémák merültek fel a vezérlőrendszerekben, ezért a nyilvános ünnepség elmaradt.[6] Az utasforgalmi próbaüzem 2011. augusztus 19-én indult, a teljes körű átadásra ugyanazon év decemberében került sor.[3]
Hálózat
[szerkesztés]| 1-es (piros) vonal | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1-es (piros) vonal
[szerkesztés]A hálózat jelenleg is üzemelő első vonalát, az 1-es (piros) vonalat 2011. augusztus 19-én adták át. A délnyugati Herzl-hegyet az északi Heil Ha-Avirral összekötő 13,28 km hosszú vonalon 23 megálló található. A vonal a Santiago Calatrava tervezte Húrok hídján is átvezet, melyet a villamos számára építettek.
Ez volt Izrael első közösségi közlekedési rendszere, amely a jelzőlámpáknál elsőbbséget kap. A vonal teljesen akadálymentes. A megállóhelyeken és a járműveken elhelyezett elektronikus utastájékoztató kijelzők valós idejű információt nyújtanak az utasoknak. A vonalra számos autóbuszjárat hord rá,[1] és három P + R parkolót is kialakítottak, összesen mintegy 1400 férőhellyel.[7]
A vonal átadása jelentősen csökkentette a gépjárműforgalmat a város útjain. A korábban jelentős forgalomtól terhelt Jaffai út teljesen átalakult: ma csak a villamos és gyalogosok közlekedhetnek rajta, így élettel teli belvárosi utcává vált, míg a légszennyezettség szintje 70%-kal csökkent. A zajterhelés is jelentősen mérséklődött a vonal mentén.[1]
Az építésre és üzemeltetésre vonatkozó koncessziós szerződés ugyanakkor nem váltotta be a reményeket: az üzemeltető CityPass a saját érdekeit követve nem bővítette a járműállományt, így a csúcsidőszakokban szélsőséges zsúfoltság alakul ki, emellett a kevéssé utasbarát hozzáállására is sok panasz érkezett.[8] A vonalhosszabbításokról szóló tárgyalások is eredménytelenek maradtak.[9] Ennek következtében a későbbi vonalakra vonatkozó tendereket lényegesen szigorúbb feltételekkel írták ki, és végül a CityPass nem csak ezeken nem indult, de 2019-ben úgy döntött, hogy teljesen kivonul Jeruzsálemből.[8]
Tervezett vonalak
[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeli vasúti beruházással kapcsolatos információkat tartalmaz.
Az itt közöltek az idő múlásával jelentősen megváltozhatnak, pontosításra, helyreigazításra szorulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. február 14. |
 |
2015-ben jelentették be a 2-es (zöld) vonal megépítését, mely Gilo és a Jeruzsálemi Héber Egyetem Scopus-hegyi kampusza között vezet majd. Délen, Talpiotban a tervek szerint több irányba elágazik majd.[10] A 3-es (kék) vonal tervét 2016-ban hagyták jóvá.[8] 2018. januári tervek szerint a hálózatot fokozatosan bővítik:
- 2018 januárjában folyamatban volt a piros vonal meghosszabbítása északon Neve Ya'akovig, délen pedig Ein Kerem felé, a Hadassah kórházig. Az építkezés akkor már elkezdődött, az átadást 2022-re tervezték;
- a központi autóbusz-állomás és a Malha sportközpont közötti vonalszakasz (a zöld vonal déli, délnyugati része) építésének megkezdését 2018 áprilisára, átadását 2024-re tervezték;
- a Scopus-hegy és Gilo városrész közötti vonal (a zöld vonal északi része és másik déli ága) 2018. februári munkakezdés mellett szintén 2024-re készülhet el.
Ha mindezek elkészülnek, a 27 km-nyi pályahálózat behálózza Jeruzsálemet: a város lakosainak fele 5 percen belül eléri gyalog az egyik megállót. 5 perces járatkövetés mellett napi 400 000 utast vártak.[11] A zöld vonal alapkövét ezzel szemben 2018 májusában letették, az építkezés elkezdődött.[8] A tervezett, 102 jármű befogadására alkalmas malhai kocsiszín 2020 júliusában kapta meg az építési engedélyt.[12]
A Gilo és Ramot között tervezett 20 km-es kék vonal egy 1 km-es szakasza jelentős civil ellenállást váltott ki. Az eredeti tervek szerint a régi Jaffa–Jeruzsálem-vasútvonal felhagyott szakaszának helyén vezetett volna, de ott időközben egy helyi civil projekt eredményeképpen létrejött a népszerű Mesila park, ezért a tervezett nyomvonalat áthelyezték a Német kolónia egyik utcájába, az Emek Refaimra. Az új nyomvonal is tiltakozást váltott ki az érintettekből, így mindkét terület lakossága megfellebbezte a terveket.[8]
A hálózat bővítésére és üzemeltetésére új tendert írtak ki: a nyolc érdeklődő konzorcium 2018 végén adhatta be végleges ajánlatát.[11] A 2019 augusztusában kihirdetett eredmény szerint a CAF és a Shapir alkotta TransJerusalem J-Net konzorcium nyerte el a jogot a zöld vonal megépítésére, a piros vonal meghosszabbítására (mindkettőt 2025-ös határidővel), valamint a vonalak 25 évig tartó fenntartására és 15 évig tartó üzemeltetésére (melyek meghosszabbíthatók). A hálózatra 116 db új CAF Urbos villamost szállítanak, és a meglévő Alstom járműveket is felújítják.[13] 2020 februárjában az izraeli kormány megállapodott a CityPass konzorciummal a piros vonalra vonatkozó koncesszió visszavásárlásáról (beleértve a vonalat, a járműveket, a járműtelepet és a felügyeleti központot), hogy átadhassa azokat az új ütemeltetőnek.[9]
Járművek
[szerkesztés]A hálózaton 23 darab, egyenként két Alstom Citadis 302 típusú járműből álló szerelvény közlekedik, melyek az Alstom La Rochelle-i üzemében készültek. A járművek egyenként 32,52 m hosszúak és 2,65 m szélesek. Belső kialakításukat rövid városi utazásokra optimalizálták: 112 fix és 16 lehajtható ülés mellett elsősorban állóhelyeket alakítottak ki, így nagyobb kapacitást biztosítva.[1]
Kocsiszínek
[szerkesztés]
A teljes járműállomány tárolását és karbantartását a Giv'at Shapira (más néven Franciahegy) városrész mellett található, 4 hektáros területen elterülő kocsiszín biztosítja. Az Alstom más rendszereihez hasonlóan a felügyeleti központ itt is a járműtelep részét képezi; innen felügyelik a vonalat és a járműveket.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h Welcome to the CityPass Light Rail (angol nyelven). Citypass Jerusalem Light Rail. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
- ↑ Oz Rosenberg: Jerusalem’s light rail system opens to the public after years of delays (angol nyelven). Haaretz, 2011. augusztus 19. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
- ↑ a b c d e Jerusalem Light Rail Project (angol nyelven). Railway Technology. (Hozzáférés: 2017. december 31.)
- ↑ HaRakevet Nr. 88 (2010), 9f
- ↑ a b Eisenbahn-Revue International 5/2010, 244, Erste Fahrten bei der Jerusalemer Stadtbahn.
- ↑ Gerhard Beckendorff: Stadtbahn Jerusalem in Betrieb. In: Stadtverkehr. Fachzeitschrift für den öffentlichen Personennahverkehr auf Schiene und Straße. 2011, 10. szám, 43.
- ↑ Park & Ride Parking Lots (angol nyelven). Citypass Jerusalem Light Rail. [2017. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
- ↑ a b c d e Peggy Cidor: Jerusalem by rail: What’s the latest on the capital’s light rail lines? (angol nyelven). The Jerusalem Post, 2019. május 11. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
- ↑ a b Amiram Barkat, Koby Yeshayahou: Gov't buys back Jerusalem light rail Red Line (angol nyelven). Globes, 2020. február 12. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
- ↑ Eli Zazon: Jerusalem's Light Rail – The Green Line (angol nyelven). Jerusalem Construction News, 2015. június 29. [2017. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
- ↑ a b Yishai Porat: Jerusalem light rail to expand to 5 lines, 27km of tracks (angol nyelven). ynetnews.com, 2018. január 22. (Hozzáférés: 2018. október 8.)
- ↑ Guy Lieberman: Jerusalem light rail depot approved for Malha (angol nyelven). Globes, 2020. július 12. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
- ↑ Jerusalem Green Line concession awarded (angol nyelven). Railway Gazette, 2019. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos honlap Archiválva 2009. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (héber, angol, arab)
- Villamosok szerepe a városfejlesztésben: a jeruzsálemi módszer, Indóház Online (magyar)
