Janko Alexy
| Janko Alexy | |
 | |
| Született | 1894. január 25.[1][2][3] Liptószentmiklós[3] |
| Elhunyt | 1970. szeptember 22. (76 évesen)[1][3] Pozsony[4][3] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Prágai Képzőművészeti Akadémia (1919–1925) |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Csalogányvölgyi temető[4] |
 | |
| Janko Alexy aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Janko Alexy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Janko Alexy (Liptószentmiklós, 1894. január 25. – Pozsony, 1970. szeptember 22.) szlovák festő, író és publicista. Martin Benka és Ľudovít Fulla mellett a modern szlovák festészet vezéralakja.
Élete[szerkesztés]
Ötödik gyermekként született egy asztalosmester családjában. Tanulmányait Liptószentmiklóson és a losonci gimnáziumban végezte. A középiskola elvégzése után gyakornok volt egy gyógyszertárban. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia katonájaként az olasz fronton harcolt. 1919 és 1925 között a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanult Vlaho Bukovac és Max Švabinský mellett. 1920-ban hathónapos párizsi tanulmányúton vett részt. 1924-től 1929-ig egy pozsonyi gimnáziumban tanított művészetet és rajzot. 1927-től kizárólag a művészeti tevékenységnek szentelte magát. 1932 és 1937 között Pöstyénben élt, majd 1937-től ismét Pozsonyban. Hozzájárult a pozsonyi vár állagmegóvásához.
Munkássága[szerkesztés]
Festészet[szerkesztés]
Alexy nemcsak a modern szlovák festészet egyik megalapítója volt, hanem nagyon aktívan részt vett a szlovák kulturális eseményekben is. Széleskörű munkássága mintegy 1300 olajmunkát, pasztellt és rajzot foglal magában, melyeket a szlovák népi kultúra, a szlovák népmítoszok és a szlovák vidék szépsége ihlette. Juraj Jánošík és csoportjának témája nagyon fontos volt a számára. Figyelmet szentelt az ólomüvegnek és a kárpitoknak is.
Hetvenedik születésnapján, 1964-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
Irodalom[szerkesztés]
Irodalmi tevékenysége nem volt számára elsődleges, de ennek ellenére következetes és jelentős volt – több mint 20 könyve jelent meg. Gejza Vámossal együtt kiadta a Svojeť című irodalmi és művészeti folyóiratot, amelyet 1922-ben alapítottak. Prózai műveinek fő jellemzője az önéletrajziság, a gyermekkori és tanulmányi élmények közvetlensége, de a karakterek és a pozsonyi művészi környezet hangulata is. Műveinek életoptimizmusát szlovákiai utazásainak élményeivel igyekezett alátámasztani.
Irodalmi művei[szerkesztés]
- 1924 – Jarmilka (elbeszélések)
- 1928 – Grétka (elbeszélések)
- 1930 – Húsvét (elbeszélések)
- 1932 – Egy laza halmon (elbeszélések)
- 1935 – Hurrá (2 kötetes regény)
- 1936 – Már talpon van egy ember (regény)
- 1940 – Az aranyfenék
- 1942 – Ég a ház (családregény)
- 1946 – Az elfeledett világ
- 1948 – Szlovák művészek sorsai
- 1949 – Klopačka professzor (regény)
- 1956 – Az élet nem vicc
- 1956 – Ondrejko
- 1957 – A gyümölcs beérik
- 1970 – Ott elevenedik meg a dicsőség (emlék-dokumentumfilm a pozsonyi vár újjáépítéséről)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ a b c d Encyklopédia Slovenska, 39, 1
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ a b Encyklopédia Slovenska, 40, 1
- ↑ Čestný titul národní umělec (cseh nyelven), 2015. január 17. (Hozzáférés: 2023. november 6.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Janko Alexy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Janko Alexy a Google Arts & Culture oldalán
- Dobroslav Chrobák, Rukoväť slovenskej literatúry, Nakladateľ L. Mazáč, Praha – Bratislava, 1932
- Ján Gregorec, Próza Janka Alexyho, in: Výboje prózy, Bratislava, 1962.
További információk[szerkesztés]
- Janko Alexy munkái a Szlovák Nemzeti Galériában
