Intal nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intal
Kiejtés[inˈtal]
Alkotó Erich Weferling
Első kiadás dátuma 1978
Nyelvcsaládmesterséges nyelv
Írásrendszer latin írás
Forrásai latin, eszperantó, ido, novial, interlingva, occidental

Az Intal egy mesterséges nyelv, melyet Erich Weferling alkotott meg.

Betű- és hangrendszer[szerkesztés]

Az intal ábécé 23 betűből áll:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, Y, Z

A magyartól eltérő betűk a következők:

  • a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
  • c – magyar s
  • j – magyar zs
  • s – magyar sz
  • y – magyar j

Hangsúly:

  • magánhangzóra végződő szavaknál az utolsó előtti szótagon, a többi szónál az utolsó szótagon;
  • a többes szám nem változtat a hangsúlyon;
  • szóvégen az i és u + magánhangzó nem képez külön szótagot;
  • a diftongusokban az első a hangsúlyos;
  • az -ed, -er, -ik, -im, -or, -ud, -um végződések mindig hangsúlytalanok;
  • ahol a hangsúly a fentiektől eltér, ott ékezettel jelöljük.

Nyelvtan[szerkesztés]

Névelő:

  • határozott: le, l' (de+le/l'=del, a+le/l'=al)
  • határozatlan: un

Főnév: nincs állandó végződése. Többes száma: -(e)s. Ragozása elöljárókkal történik.

Melléknév: nincs állandó végződése.

  • fokozása:
    • alapfok: -
    • középfok: plu – min
    • felsőfok: maks – minim; tre
  • melléknévi képzők: -al, -ik, -iv, -e, -eso, -ité, -um

Határozószók: képzői: -im, -men, -mod, -di, -kaz, -grad, -lok, -temp, -vez

Névmások:

  • Személyes névmás: me, tu/vu, il/el/ol/it; nos, vus, les/iles/eles
  • Birtokos névmás: mi, tui/vui, (il-/el-/ol-/it-)su; nor, vur, ler
  • Személytelen névmás: on
  • Visszaható névmás: se
  • Kölcsönös névmás: mutu (l'une l'altre)

Számnevek:

  • Tőszámnevek: nul, un, du, tri, kvar, kvin, siks, sep, ok, nin, des; sent, mil; desun (11), desdu (12), …; duti (20), triti (30), …
  • Sorszámnév: -esmi
  • Törtszámnév: -im
  • Sorszámnév: -(i)pli, -vez
  • Gyűjtőszámnév: -opim

Ige:

  • Főnévi igenév: -ar
  • Cselekvő ragozás:
    • Jelen idő: senda
    • Múlt idő: sended, did senda
    • Jövő idő: ve senda
    • Régmúlt: had senda
    • Összetett jövő: ve ha senda
    • Feltételes jelen: vud senda
    • Feltételes múlt: vud ha senda
    • Felszólító mód: send(u), let senda
    • Óhajtó mód: mey senda
    • Jelen idejű melléknévi igenév: sendant
    • Múlt idejű melléknévi igenév: sendat
  • Szenvedő ragozás: ha cselekvésről van szó, a bli, ha állapotról, akkor az es ragozott alakjaival képezzük, mely után a főige múlt idejű melléknévi igenév kerül:
    • Jelen idő: bli/es sendat
    • Múlt idő: blid/esed sendat
    • Jövő idő: ve bli/es sendat
    • Régmúlt: ha bli/es sendat
    • Összetett jövő: ve ha bli/es sendat
    • Feltételes jelen: vud bli/es sendat
    • Feltételes múlt: vud ha bli/es sendat
    • Felszólító mód: bliu/esu sendat

Forrás[szerkesztés]

  • Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. (magyarul) Budapest: Gondolat. 1977. ISBN 963 280 180 6 Hozzáférés: 2021. augusztus 7.