Ifni háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ifni háború
Morocco Protectorate.svg
Spanyol-Szahara és Francia-Marokkó az 1950-es évek elején.
Dátum 1957. október 23. - 1958. június 30.
Helyszín Szidi Ifni város és környéke, Spanyol-Szahara
Eredmény Spanyol-francia győzelem
Casus belli A frissen függetlendett Marokkó csapatai támadást indítottak a spanyol uralom alatt álló Szidi Ifni és környékének megszerzésére.
Harcoló felek
 Marokkó  Spanyolország
 Franciaország
Parancsnokok
Flag of Morocco.svg Ben Hammu Flag of Spain (1945 - 1977).svg Francisco Franco
Flag of Spain (1945 - 1977).svg López Valencia
Flag of Spain (1945 - 1977).svg Ramón Serrano Súñer
Flag of France.svg René Coty
Haderő
30 000 10 000
Veszteségek
8 000 halott 400 halott
500 sebesült
7 spanyol civil halott

Az ifni háború (más néven elfelejtett háború, spanyolul la Guerra Olvidada) egy 1957 - 1958-ban zajló fegyveres konfliktus volt a frissen függetlendett Marokkó és Spanyolország valamint az őt támogató Franciaország között, a Marokkó területébe beékelődő, de spanyol uralom alatt álló Szidi Ifni város és környéke birtoklásáért. Habár a konfliktus spanyol-francia győzelemmel ért véget, az angra de cintrai békeszerződésben a spanyol kormány lemondott egy, a Spanyol-Szahara északi részén levő kis terület, az ún. Cabo Juby birtoklásáról Marokkó javára, Szidi Ifni azonban még huzamosabb ideig, 1969-ig spanyol uralom alatt maradt.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szidi Ifni városa 1860-ben lett a Spanyol Gyarmatbirodalom része, amikor a francia-spanyol együttműködés keretében a két ország megkezdte Marokkó területeinek meghódítását és gyarmatosítását. A 20. század elejére a jelenlegi Marokkó területeinek nagy része francia uralom alá került, de a jelenlegi Nyugat-Szahara valamint Marokkó egyes déli és északi területei Spanyolországhoz kerültek. A két ország északnyugat-afrikai térhódítását a nemzetközi közösség 1884-ben, a berlini konferencián ismerte el.

A második világháborút követő időszakban megkezdődött a gyarmati rendszer felbomlása, ennek keretében 1956 márciusában Marokkó is kikiáltotta függetlenségét. Az új ország azonnal bejelentette ígényét az összes északnyugat-afrikai spanyol gyarmatra is, kijelentve, hogy azok "történelmileg" Marokkó részét képezték.

A háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957. április 10-én Szidi Ifniben nagyszabású tömegdemonstrációk kezdődtek a spanyol uralom ellen, melynek keretében több helyi tisztviselőt is meggyilkoltak. Erre válaszul Francisco Franco spanyol diktátor a Spanyol Légió két hadosztályát Laâyoune városba telepítette, felkészítve őket egy esetleges bevetésre. A spanyol katonai mozgosításra válaszul, 1500 marokkói katona október 23-án megszált Szidi Ifni mellett két falut, megkezdve a város bekerítését.

A város körbezárása november 21-re lett teljes, majd két nap múlva 2000 marokkói katona megkezdte a város ostromát, a várost védő spanyol csapatok azonban sikeresen visszaverték az ismétlődő rohamokat. A védők sikereiben nagy szerepet játszottak az őket támogató CASA 2.111 spanyol bombázók, melyek állandó jelleggel zavarták az ellenség vonalait és a CASA-352 szállítórepülőgépek, melyek légidesszantos alakulatokat szállítottak a városba.

December 3-án a Spanyol Légió 6. zászlóalja sikeresen áttörte az ostromgyűrűt és visszafoglalta az időközben marokkói kézre került repülőteret is, majd a spanyol civileket ezen keresztül evakuálták a városból. A Spanyol Légió érkezése ellenére a marokkói csapatok folytatták a város ostromát, arra számítva, hogy a város lakossága is felkel a spanyol csapatok ellen. A marokkóiak azonban alábecsülték a spanyol védők erejét, akiket a tenger irányából a spanyol hadiflotta is támogatott és utánpótlással látott el. Az ostrom egészen 1958 júniusáig tartott és marokkói vereséggel ért véget.

Szidi Ifni ostromával párhuzamosan a marokkóiak támadásba lendültek Spanyol-Szahara irányába is, az újonnan létrehozott "Szaharai Felszabadító Hadsereg" 1958. január 12-én megtámadta a Laâyoune-ben állomásozó spanyol csapatokat, de rövid csata után visszaverték őket. A marokkóiak még megkíséreltek egy előretörést Edhera irányába, de a Spanyol Légió katonái itt is megállították előnyomulásukat.

1958 februárjában egy 9000 fős spanyol és egy őket támogató, 5000 fős francia hadsereg, 150 katonai repülőgéppel megerősítve offenzívát indított Spanyol-Szahara "megtisztítására". Február 10-én a Spanyol Légió katonái Edherából kiundulva visszafoglalták Tafurdatot és Szmarát, majd az egyesült spanyol-francia csapatok súlyos vereséget mértek február 21-én a marokkóiakra Ausert mellett.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szembenálló felek között a békekötésre 1959. április 2-án került sor. Ennek értelmében Spanyolország lemondott Cabo Yubiról (arabul Rász Dzsubi) Marokkó javára, de Szidi Ifni és a Spanyol-Szahara továbbra is spanyol uralom alatt maradt.

Szidi Ifniről végül 1969-ben mondott le Spanyolország (az ENSZ nyomására), míg Spanyol-Szaharából 1975-ben vonta ki csapatait, a madridi egyezmény keretében felosztva a területet Marokkó és Mauritánia közt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Santamaría, Ramiro: Ifni-Sahara, la guerra ignorada, Dyrsa, Madrid, 1984.
  • Casas de la Vega, Rafael: La última guerra de Africa, Servicio de Publicaciones del Estado Mayor del Ejército, Madrid, 1985.
  • Marinas Romero, Gerardo: “La Legión española en la guerra de Ifni-Sahara”, in: Defensa nº 117 (1988).