I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg
| I. Ferdinánd | |
 | |
| Toszkána nagyhercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1587. október 19. – 1609. február 3. | |
| Elődje | I. Ferenc |
| Utódja | II. Cosimo |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Medici-család |
| Született | 1549. július 30.[1][2][3][4] Firenze |
| Elhunyt | 1609. február 3. (59 évesen)[1] Firenze |
| Nyughelye | Cappella dei Principi |
| Édesapja | I. Cosimo de’ Medici |
| Édesanyja | Toledói Eleonóra |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Lotaringiai Krisztina |
| Gyermekei | Cosimo (1590-1621) Eleonora (1591-1617) Caterina (1593-1629) Francesco (1594-1614) Carlo (1595-1666) Filippo (1598-1602) Lorenzo (1599-1648) Maria Maddalena (1600-1633) Claudia (1604-1648) |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Ferdinánd nagyherceg (Ferdinando de’ Medici) (Firenze, 1549. július 30. – Firenze, 1609. február 3.) toszkánai nagyherceg (grandduca) 1587. október 19. és 1609. február 7. között;[5] uralma alatt nagymértékben nőtt az ország hatalma és jóléte.
Családja
[szerkesztés].svg)
I. Cosimo de’ Medici (1519–1574) nagyherceg és Toledói Eleonóra firenzei hercegné (1519–1562) gyermeke, Francesco (1541-1587) nagyherceg öccse. 1589-ben vette feleségül III. Károly (1543-1608) lotaringiai herceg lányát, Lotaringiai Krisztina (1565-1637) hercegnőt. A házassággal – amely a Franciaország iránti közeledés politikáját jelképezte – az itáliai spanyol befolyást akarták ellensúlyozni.
Mecénás
[szerkesztés]Ferdinándot 14 éves korában bíborossá nevezték ki. Rómában élt, amikor bátyja, Francesco fiú utód nélkül meghalt, így a nagyhercegi címet ő örökölte (1587). Csak 1589-ben mondott le bíborosi rangjáról, mikor megnősült.[6] Habár kevéssé vonzódott a vallásos élethez, mégis megalapította a Propaganda Fide elnevezésű missziós társaságot és tanúbizonyságát adta kiváló irányítóképességének. Rómában bőven volt lehetősége arra, hogy a klasszikus szobrok iránti vonzalmának áldozzon. Ezekből nagy gyűjteményre tett szert, amely főként görög eredetik római másolataiból állt. Ebben a gyűjteményben volt a Medici Vénusz is. A szoborgyűjtemény elhelyezésére villát vásárolt a Pinción és amikor a bátyja meghalt, sok szobrot hazavitt magával Firenzébe. Pompás vadászkastélyt építtetett Artiminóban és tovább költötte a pénzt a Pitti-palotára és a Boboli-kertre, kibővítve az Uffizi képtárat. Több ritka kéziratot szerzett be Perzsiából és Egyiptomból a Medici-könyvtár számára. Firenzében kórházak épültek és Pisában kollégium alakult tudósok számára. Megerősítette az apjától örökölt flottát és Livorno tovább fejlődött. Egész Európából érkeztek Firenzébe polgárok, akiket vonzott a nagyherceg vallási türelmi ígérete. Szent Lőrinc ünnepén bevezetett egy új és kedves szertartást: minden évben hozománnyal látott el olyan szegény lányokat, akik különben nehezen találtak volna férjet.
Politikus
[szerkesztés]Uralkodása kezdetén Ferdinánd 38 éves volt. Sokkal kellemesebb ember volt, mint testvére, akit ő sohasem kedvelt. Habár különc – és feltűnésre vágyó ember volt – azonnal Firenze sorsával kezdett el foglalkozni. Úgy tűnt, hogy erővel is készen áll megőrizni városa függetlenségét. Ez ellentétben állt testvére politikájával, aki szerette megkerülni a gondokat. Ferdinánd viszonylag jóindulatú és hatékony uralma alatt a kormányzat kevésbé volt korrupt, a pénzügyek rendeződtek, felvirágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság.[7] Ferdinánd titkos kölcsönökkel segítette Navarrai Henriket, még mielőtt Henrik áttért a római katolikus hitre. A pénzre Henriknek ahhoz a háborúhoz volt szüksége, amelynek eredményeképpen IV. Henrik néven a francia trónra lépett. 1591-ben – ugyanebben a háborúban – a toscanai csapatok elfoglalták If várát és ezzel meghiúsították a Marseille-re vonatkozó spanyol terveket. Némi nézeteltérés alakult ki Ferdinánd és Henrik között, mielőtt Ferdinánd visszahívta a helyőrséget If várából (1598). Barátságukat azonban újból megerősítette, hogy Henrik 1600-ban feleségül vette Ferdinánd unokahúgát, Medici Máriát (1573-1642).
Ferdinánd az osztrák Habsburgokkal is meg akarta őrizni a jó viszonyt, így fia, Cosimo 1608-ban feleségül vette Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokatestvérét, a toscanai csapatok pedig segítettek az osztrákoknak a törökök elleni háborúban.[8]
Halála
[szerkesztés]Ferdinánd halála után tizenkilenc éves fia, II. Cosimo nagyherceg tovább növelte költséges ünnepségeivel a család hírnevét.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
- ↑ 135730745
- ↑ 052664074
- ↑ dmedfe
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
- ↑ Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 172. p.
- ↑ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 264-266. p.
- ↑ Fodor Á., A. et al.: i. m. 172. p.
- ↑ Hibbert, C.: i. m. 267. p.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A Mediciek fénykora (magyar és angol nyelven). mediciek.hu. [2010. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
- ki, hol és mikor? (a "Miért éppen Firenze" blog linkjei). kiholesmikor.blogspot.com. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
| Előző uralkodó: I. Ferenc |
|
Következő uralkodó: II. Cosimo |
