II. Cosimo de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Cosimo de’ Medici
CosimoIIMedici1.jpg

Toszkána nagyhercege
II. Cosimo
Uralkodási ideje
1609. február 7. – 1621. február 28.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Medici
Született
1590. május 12.
Firenze
Elhunyt
1621. február 28. (30 évesen)
Firenze
Házastársa Mária Magdaléna
Gyermekei Maria Cristina (1609-1632)
Ferdinánd (1610-1670)
Gian Carlo de’ Medici (1611-1663)
Margherita (1612-1679)
Mattias (1613-1667)
Francesco (1614-1634)
Anna (1616-1676)
Leopoldo (1617-1675)
Édesapja I. Ferdinánd de’ Medici
Édesanyja Lotaringiai Krisztina

II. Cosimo de’ Medici (kiejtése magyarosan: [Kozimo de Medicsi]) (Firenze, 1590. május 12. – Firenze, 1621. február 28.) toszkánai nagyherceg (Granduca di Toscana) 1609. február 7. és 1621. február 28. között,[1] uralma véget vetett a Medici-család négy évszázadon át gyakorolt bankári és kereskedelmi tevékenységének.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandiera del granducato di Toscana (1562-1737).png

I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg és Lotaringiai Krisztina hercegnő elsőszülött gyermeke. 1608-ban vette feleségül Ausztriai Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokanővérét.[2]

Mecénás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferdinánd halála után a tizenkilenc éves II. Cosimo nagyherceg növelte tovább költséges ünnepségeivel a család hírnevét. Osztozott apja ízlésében is, hiszen ő maga is szeretett építkezni. Kibővítette a Pitti-palotát és újjáépíttette az Arcetri közelében lévő családi villát, a Poggio Imperialét. Itt helyezett el egy teleszkópot, amelyet Galileo Galilei hozott magával Firenzébe és itt, ebben a villában talált menedéket.[3] 1610-ben kinevezi Pisában „a filozófia és a matematika első professzorává.” Ugyanebben az évben fedezte fel a Jupiter négy holdját. II. Cosimo idején Matteo Nigetti építész folytatta a munkát a Mediciek sírkápolnáján II. Cosimo ragyogó tehetségű, házasságon kívül született fia, az ifjabb Giovanni tervei nyomán (a fiú mint katona és mint diplomata is hírnevet szerzett); neki dolgozott Pietro Tacca szobrász is, ő készítette a bronz szobrokat emlékművéhez.

Politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja példáját követte akkor is, amikor megpróbált egyensúlyt teremteni Franciaország és a Spanyol Királyság között. Felhasználta befolyását a francia–spanyol tárgyalások előmozdítására. Ennek lett eredménye 1615-ben XIII. Lajos francia király és Ausztriai Anna, valamint a későbbi IV. Fülöp spanyol király és Erzsébet francia királyi hercegnő házassága.

II. Cosimo nagyherceg hadiflottája Jacopo Inghirami és Giulio di Montauto admirálisok vezetésével kordában tartotta a törököket a Földközi-tengeren. II. Fakhr ad-Dín drúz emírrel kiépített kapcsolatai révén a toscanaiak előnyökhöz jutottak a levantei kereskedelemben.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 122. p.
  3. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 267-268. p.
  4. Fodor Á., A. et al.: i.m. 122. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Toszkána nagyhercege
1609–1621
Medici-család
A Toszkánai Nagyhercegség lobogója (Medici-család, 1562-1737)
Következő uralkodó:
II. Ferdinánd