II. Cosimo de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Cosimo de’ Medici
CosimoIIMedici1.jpg

Toszkána nagyhercege
II. Cosimo
Uralkodási ideje
1609. február 7.1621. február 28.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Medici
Született 1590. május 12.
Firenze
Elhunyt 1621. február 28. (30 évesen)
Firenze
Házastársa Mária Magdaléna
Gyermekei Maria Cristina (1609-1632)
Ferdinánd (1610-1670)
Gian Carlo de’ Medici (1611-1663)
Margherita (1612-1679)
Mattias (1613-1667)
Francesco (1614-1634)
Anna (1616-1676)
Leopoldo (1617-1675)
Édesapja I. Ferdinánd de’ Medici
Édesanyja Lotaringiai Krisztina

II. Cosimo de’ Medici (kiejtése magyarosan: [Kozimo de Medicsi]) (Firenze, 1590. május 12. – Firenze, 1621. február 28.) toszkánai nagyherceg (Granduca di Toscana) 1609. február 7. és 1621. február 28. között,[1] uralma véget vetett a Medici-család négy évszázadon át gyakorolt bankári és kereskedelmi tevékenységének.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandiera del granducato di Toscana (1562-1737).gif

I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg és Lotaringiai Krisztina hercegnő elsőszülött gyermeke. 1608-ban vette feleségül Ausztriai Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokanővérét.[2]

Mecénás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferdinánd halála után a tizenkilenc éves II. Cosimo nagyherceg növelte tovább költséges ünnepségeivel a család hírnevét. Osztozott apja ízlésében is, hiszen ő maga is szeretett építkezni. Kibővítette a Pitti-palotát és újjáépíttette az Arcetri közelében lévő családi villát, a Poggio Imperialét. Itt helyezett el egy teleszkópot, amelyet Galileo Galilei hozott magával Firenzébe és itt, ebben a villában talált menedéket.[3] 1610-ben kinevezi Pisában „a filozófia és a matematika első professzorává.” Ugyanebben az évben fedezte fel a Jupiter négy holdját. II. Cosimo idején Matteo Nigetti építész folytatta a munkát a Mediciek sírkápolnáján II. Cosimo ragyogó tehetségű, házasságon kívül született fia, az ifjabb Giovanni tervei nyomán (a fiú mint katona és mint diplomata is hírnevet szerzett); neki dolgozott Pietro Tacca szobrász is, ő készítette a bronz szobrokat emlékművéhez.

Politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja példáját követte akkor is, amikor megpróbált egyensúlyt teremteni Franciaország és a Spanyol Királyság között. Felhasználta befolyását a francia–spanyol tárgyalások előmozdítására. Ennek lett eredménye 1615-ben XIII. Lajos francia király és Ausztriai Anna, valamint a későbbi IV. Fülöp spanyol király és Erzsébet francia királyi hercegnő házassága.

II. Cosimo nagyherceg hadiflottája Jacopo Inghirami és Giulio di Montauto admirálisok vezetésével kordában tartotta a törököket a Földközi-tengeren. II. Fakhr ad-Dín drúz emírrel kiépített kapcsolatai révén a toscanaiak előnyökhöz jutottak a levantei kereskedelemben.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 122. p.
  3. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 267-268. p.
  4. Fodor Á., A. et al.: i.m. 122. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Toszkána nagyhercege
1609–1621
Medici-család
A Toszkánai Nagyhercegség lobogója (Medici-család, 1562-1737)
Következő uralkodó:
II. Ferdinánd