I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ferdinánd
Ferdinand I Toskana MATEO.jpg

Toszkána nagyhercege
Uralkodási ideje
1587. október 19. – 1609. február 7.
Életrajzi adatok
Született
1549. július 30.
Firenze
Elhunyt
1609. február 7. (59 évesen)
Firenze
Házastársa Lotaringiai Krisztina
Gyermekei Cosimo (1590-1621)
Eleonora (1591-1617)
Caterina (1593-1629)
Francesco (1594-1614)
Carlo (1595-1666)
Filippo (1598-1602)
Lorenzo (1599-1648)
Maria Maddalena (1600-1633)
Claudia (1604-1648)
Édesapja I. Cosimo de’ Medici
Édesanyja Toledói Eleonóra

I. Ferdinánd nagyherceg (Ferdinando de’ Medici) (1549. július 30.1609. február 7.) toszkánai nagyherceg (grandduca) 1587. október 19. és 1609. február 7. között;[1] uralma alatt nagymértékben nőtt az ország hatalma és jóléte.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandiera del granducato di Toscana (1562-1737).png
Ferdinánd de’ Medici bíboros

I. Cosimo de’ Medici (15191574) nagyherceg és Toledói Eleonóra (15191562) gyermeke, Francesco (1541-1587) nagyherceg öccse. 1589-ben vette feleségül III. Károly (1543-1608) lotaringiai herceg lányát, Lotaringiai Krisztina (1565-1637) hercegnőt. A házassággal – amely a Franciaország iránti közeledés politikáját jelképezte – az itáliai spanyol befolyást akarták ellensúlyozni.

Mecénás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferdinándot 14 éves korában bíborossá szentelték. Rómában élt, amikor bátyja, Francesco fiú utód nélkül meghalt, így a nagyhercegi címet ő örökölte (1587). Csak 1589-ben mondott le bíborosi rangjáról, mikor megnősült.[2] Habár kevéssé vonzódott a vallásos élethez, mégis megalapította a Propaganda Fide elnevezésű missziós társaságot és tanúbizonyságát adta kiváló irányítóképességének. Rómában bőven volt lehetősége arra, hogy a klasszikus szobrok iránti vonzalmának áldozzon. Ezekből nagy gyűjteményre tett szert, amely főként görög eredetik római másolataiból állt. Ebben a gyűjteményben volt a Medici Vénusz is. A szoborgyűjtemény elhelyezésére villát vásárolt a Pinción és amikor a bátyja meghalt, sok szobrot hazavitt magával Firenzébe. Pompás vadászkastélyt építettet Artiminóban és tovább költötte a pénzt a Pitti-palotára és a Boboli-kertre, kibővítve az Uffizi képtárat. Több ritka kéziratot szerzett be Perzsiából és Egyiptomból a Medici-könyvtár számára. Firenzében kórházak épültek és Pisában kollégium alakult tudósok számára. Megerősítette az apjától örökölt flottát és Livorno tovább fejlődött. Egész Európából érkeztek Firenzébe polgárok, akiket vonzott a nagyherceg vallási türelmi ígérete. Szent Lőrinc ünnepén bevezetett egy új és kedves szertartást: minden évben hozománnyal látott el olyan szegény lányokat, akik különben nehezen találtak volna férjet.

Politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodása kezdetén Ferdinánd 38 éves volt. Sokkal kellemesebb ember volt, mint testvére, akit ő sohasem kedvelt. Habár különc – és feltűnésre vágyó ember volt – azonnal Firenze sorsával kezdett el foglalkozni. Úgy tűnt, hogy erővel is készen áll megőrizni városa függetlenségét. Ez ellentétben állt testvére politikájával, aki szerette megkerülni a gondokat. Ferdinánd viszonylag jóindulatú és hatékony uralma alatt a kormányzat kevésbé volt korrupt, a pénzügyek rendeződtek, felvirágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság.[3] Ferdinánd titkos kölcsönökkel segítette Navarrai Henriket, még mielőtt Henrik áttért a római katolikus hitre. A pénzre Henriknek ahhoz a háborúhoz volt szüksége, amelynek eredményeképpen IV. Henrik néven a francia trónra lépett. 1591-ben – ugyanebben a háborúban – a toscanai csapatok elfoglalták If várát és ezzel meghiúsították a Marseille-re vonatkozó spanyol terveket. Némi nézeteltérés alakult ki Ferdinánd és Henrik között, mielőtt Ferdinánd visszahívta a helyőrséget If várából (1598). Barátságukat azonban újból megerősítette, hogy Henrik 1600-ban feleségül vette Ferdinánd unokahúgát, Medici Máriát (1573-1642).

Ferdinánd az osztrák Habsburgokkal is meg akarta őrizni a jó viszonyt, így fia, Cosimo 1608-ban feleségül vette Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokatestvérét, a toscanai csapatok pedig segítettek az osztrákoknak a törökök elleni háborúban.[4]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferdinánd halála után tizenkilenc éves fia, II. Cosimo nagyherceg tovább növelte költséges ünnepségeivel a család hírnevét.[5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 172. p.
  3. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 264-266. p.
  4. Fodor Á., A. et al.: i.m. 172. p.
  5. Hibbert, C.: i.m. 267. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferenc
Toszkána nagyhercege
1587–1609
Medici-család
A Toszkánai Nagyhercegség lobogója (Medici-család, 1562-1737)
Következő uralkodó:
II. Cosimo