I. Arsak pártus király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Arsak pártus király
Pdc 24586.jpg
Gyermekei II. Arsak pártus király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Arsak pártus király témájú médiaállományokat.

I. Arsak (Aršak, görögül Arszakész) a parnik vezére, az Arsakida-dinasztia alapítója, az első párthus király volt. Uralkodásának pontos dátumai nem ismertek: megkoronázására vagy Kr. e. 247-ben (az arsakida éra kezdőévében), vagy Kr. e. 238 körül került sor, halála valamikor Kr. e. 211 előtt történt. Egyes elméletek szerint legendás uralkodó volt, és a tényleges dinasztiaalapító az I. Tiridatész néven ismert fivére lehetett, de újabban több kutató ennek ellentettjét támogatja – eszerint Tiridatész nem létezett. A leletanyag alapján egyik feltételezés sem igazolható teljes bizonyossággal.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parni törzs egyike volt a nomád vagy daha törzseknek, akik a Kaszpi-tengertől keletre a pusztaságban éltek. Az Arrianus által megőrzött későbbi hagyomány I. Arszakészt és testvérét az Akhaimenida királytól, II. Artaxerxésztől származtatta, de történelmi szempontból ez a tény nem bizonyítható.

Arszakész, menedéket keresve a baktriai király, I. Diodotosz elől, megszállta Parthiát, amely akkoriban a Szeleukida Birodalom egyik tartománya volt. Ennek helytartója, Andragorasz Kr. e. 247 táján – egyes elméletek szerint innen ered az arsakida időszámlálás – elszakadt a birodalomtól, de Kr. e. 238 táján az Arszakész vezette parnik legyőzték, megvetve a Pártus Birodalom alapjait. Arrianus szerint a testvére, Tiridatész megölte és örökébe lépett. Ha így is történt, ennek pontos évszámát nem ismerjük. A Tiridatész létét tagadó történészek szerint Arsakot hasonló nevű fia, II. Arsak követte a trónon; a vizsgálatot megnehezíti, hogy az összes későbbi pártus uralkodó az Arsak titulust használta, így pénzleleteik alapján nehézkes azonosításuk.

Krónika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcus Iunius Iustinus így ír Arszakészről (Világkrónika, XLI. könyv):

„IV. [...] Élt abban az időben egy bizonytalan származású, de kipróbált vitézségű férfiú, Arsaces. Útonállásból és rablásból tartotta fenn magát, de amikor meghallotta az álhírt, hogy a gallusok Ázsiában legyőzték Seleucost, rablócsapatával – hisz most már nem kellett tartania a királytól – megtámadta a parthusokat, leverte kormányzójukat, Andragorast, s miután eltette láb alól, magához ragadta a parthus nép fölötti hatalmat. Nem sok idővel ezután a hyrcanusok királyságát is elfoglalta, és így, a két nép nép fölötti hatalommal felruházva – Seleucustól és a bactriaiak királyától, Diodotustól való félelmében – nagy hadsereget szervezett.
Ám Diodotus halála
(Kr. e. 234) hamarosan eloszlatta félelmét; Diodotus fiával, akinek szintén Diodotus volt a neve, szövetséget és békét kötött, majd nem sokkal utóbb megütközött Seleucus királlyal, aki a lázadók üldözésére jött, és legyőzte. Ezt a napot a parthusok azóta szabadulásuk kezdeteként ünneplik.
V. Amikor aztán Seleucust újabb lázadások visszaszólították Ázsiába, és így Arsaces számára szabaddá vált a tér, kialakítja a parthus államot; katonaságot szed, az őrhelyeket erődítménnyel látja el, tartományait megerősíti, és alapít egy várost is, név szerint Darát (Dareum, Dareion) az Apaortenon (Apavortene, id. Plin.: Természetrajz VI. 16, 46) hegyen. Ennek a vidéknek olyan a fekvése, hogy sem jobban védett, sem kellemesebb nem lehetne. Ugyanis mindenfelől meredek sziklák veszik körül, így őrzéséhez nincs szükség védelmezőkre, a körülötte elterülő föld pedig oly termékeny, hogy saját erejéből is dúsan terem, és forrásvizekben meg erdőkben oly gazdag, hogy a vizek bőségesen öntözik, az erdők pedig a vadászat gyönyörével ékesítik.
Arsaces, miután így megszerezte és megszervezte országát, nem kevésbé vált emlékezetessé a parthusok, mint Cyrus a perzsák, Nagy Sándor a macedonok, Romulus a rómaiak számára. Késő öregségében halt meg, s emlékét a parthusok azzal is tisztelték, hogy őutána minden királyukat Arsacesnak nevezték.
[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Arsaces I of Parthia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • [2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világkrónika a kezdetektől Augustusig (Fülöp királynak és utódainak története) – Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből, fordította Horváth János, Helikon Kiadó, Békéscsaba, 1992, ISBN 963 208 056 4 , 294–295. oldal
  2. Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.   Arsaces


Előző uralkodó:
nem volt
Pártus király
Kr. e. 247/238 – ?/Kr. e. 211 k.
Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
Következő uralkodó:
I. Tiridatész vagy II. Arsak
  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap