Hóbatla

Hóbatla
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Íbiszfélék (Threskiornithidae);
Alcsalád:	Íbiszformák (Threskiornithinae);
Nem:	Eudocimus; Wagler, 1832
Faj:	E. albus;
Tudományos név
	Eudocimus albus; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Az elterjedési területük (világoskék - E. albus, narancssárga - E. ruber és sárgás - mindkettő)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hóbatla témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hóbatla témájú médiaállományokat és Hóbatla témájú kategóriát.

A hóbatla (Eudocimus albus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi részen, folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él.

Egykor ez volt az egyik leggyakoribb gázlómadár Észak-Amerikában.

Megjelenése[szerkesztés]

Magassága 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 94 centiméter, testtömege 650 gramm. Közvetlen rokonától, a skarlátbatlától eltérően a tolla hófehér. A sötét színű külső evezőtollai repülés közben jól látszanak. Arca, csőre és lába piros. Nászidőben arcrésze és felfújt torokzacskója élénkpiros. A fiatal madarak szárnya és háta barna színű. Fejük és nyakuk barna fehér bemosásokkal.

Életmódja[szerkesztés]

Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.

A tengerpartokon fő tápláléka az integetőrák.

Szaporodása[szerkesztés]

Egyéb vízimadarakkal vegyesen, nagy kolóniákban költ. Fészkét fákra vagy bokrokra építi. Párválasztás idején a hímek fő kellékei a vörös torokzacskók. Fészekalja 2-5 tojásból áll.

Ahol együtt fordulnak elő (például Venezuela északi részén), ott kereszteződik közeli rokonával a skarlát íbisz (Eudocimus ruber), ami azt sugallja, hogy eltérő színezetük ellenére lehet, hogy azonos fajokról van szó.