Hóbatla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hóbatla
Whiteibis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Thereskiornithinae)
Nem: Eudocimus
Faj: E. albus
Tudományos név
Eudocimus albus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hóbatla témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hóbatla témájú médiaállományokat.

Eudocimus albus 212.jpg

A hóbatla (Eudocimus albus) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Tartalomjegyzék

Előfordulása [szerkesztés]

Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi részen, folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él.

Egykor ez volt az egyik leggyakoribb gázlómadár Észak-Amerikában.

Megjelenése [szerkesztés]

Magassága 65 centiméter,szárnyfesztávolsága 94 centiméter, testtömege 650 gramm. Közvetlen rokonától, a skarlátbatlától eltérően a tolla hófehér. A sötét színű külső evezőtollai repülés közben jól látszanak. Arca, csőre és lába piros. Nászidőben arcrésze és felfújt torokzacskója élénkpiros. A fiatal madarak szárnya és háta barna színű. Fejük és nyakuk barna fehér bemosásokkal.

Életmódja [szerkesztés]

Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.

A tengerpartokon fő tápláléka az integetőrák.

Szaporodása [szerkesztés]

Egyéb vízimadarakkal vegyesen, nagy kolóniákban költ. Fészkét fákra vagy bokrokra építi. Párválasztás idején a hímek fő kellékei a vörös torokzacskók. Fészekalja 2-5 tojásból áll.

Ahol együtt fordulnak elő (például Venezuela északi részén), ott kereszteződik közeli rokonával a skarlát íbisz (Eudocimus ruber), ami azt sugallja, hogy eltérő színezetük ellenére lehet, hogy azonos fajokról van szó.

Képek [szerkesztés]

Forrás [szerkesztés]

Külső hivatkozás [szerkesztés]