Skarlátbatla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Skarlátbatla
Eudocimus ruber - Scharlachsichler - Scarlet Ibis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Thereskiornithinae)
Nem: Eudocimus
Faj: E. ruber
Tudományos név
Eudocimus ruber
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Skarlátbatla témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Skarlátbatla témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Skarlátbatla témájú kategóriát.

A skarlátbatla vagy skarlát íbisz (Eudocimus ruber) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika északi része, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig. Folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él.

Trinidad és Tobago nemzeti madara[1], a vöröstorkú erdeityúkkal együtt (Ortalis ruficauda) az ország címerében is szerepel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy csapatokban él

Magassága 56-61 centiméter, testtömege 650 gramm. A gázlómadarak között ritka a feltűnő színű madár, ez a faj viszont skarlátvörös színben tündököl, mely teljesen elüt környezetétől. Színét a tollazatába beépülő, alacsonyabb rendű vízi élőlényekből álló táplálékában levő karotinoidoktól kapja. Állatkertekben nem megfelelő táplálás esetén a színe megfakul. Csőre hosszú és görbe, ami megkönnyíti a táplálkozását. Lábujjai között vékony úszóhártya feszül. Szeme és a farokvége fekete. A nemek hasonlóak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyobb csapatokban vadászik, amelyek száma több száz is lehet. Rákokat, puhatestűeket, kis halakat és rovarokat fogyaszt, a sekélyebb vízekben. Lefelé hajló csőrével turkál az iszapban rákok és férgek után.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy telepekben, fészkét gallyakból a fák csúcsára készíti. A fészekalj 1-3 tojásból áll, a költésidő 21-23 nap. A fiatal madarak barnás tollruhát hordanak és vörös tollruhájuk csak második életévükre fejlődik ki teljesen, és három évesen számítanak felnőtt madárnak. A kifejlett madarak akár 20 évig is élhetnek.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpompás külseje miatt kedvelt állatkerti faj. Mivel jelenleg nem számít közvetlenül veszélyeztetett fajnak, így tenyészprogramja sincs, és anélkül a madarat csak megvásárolni tudják az egyes állatkertek. Szaporodási rátája viszont nem túl nagy, ezért a skarlát íbisz igen drága fajnak számít. Emiatt nem a legelterjedtebb fajok egyike, Magyarországon csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Szegedi Vadasparkban él egy kis csapata.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The National Birds. Trinidad and Tobago Government News, 2008. július 14. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]