Hosszúszárnyú denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2020. május 25., 21:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Eszmei érték → Természetvédelmi érték, ld. WP:BÜ)
Hosszúszárnyú denevér
Repülés közben
Repülés közben
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Miniopteridae
Alcsalád: Miniopterinae
Nem: Miniopterus
Faj: M. schreibersii
Tudományos név
Miniopterus schreibersii
(Kuhl, 1817)
Szinonimák
  • Miniopterus schreibersi
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúszárnyú denevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúszárnyú denevér témájú kategóriát.

A hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a Miniopteridae családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Carl Franz Anton Ritter von Schreibers osztrák természettudósról kapta.

Korábban a hosszúszárnyú denevért és rokonait a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába helyezték.

Jelenleg a legveszélyeztetettebb fajunk.[2]

Előfordulása

Európa déli részein, a Közel-Keleten és Afrika egy részén honos. Magyarországon ma már ritka.

Alfajai

  • Miniopterus schreibersii bassanii
  • Miniopterus schreibersii blepotis
  • Miniopterus schreibersii chinensis
  • Miniopterus schreibersii dasythrix
  • Miniopterus schreibersii eschscholtzii
  • Miniopterus schreibersii fuliginosus
  • Miniopterus schreibersii haradai
  • Miniopterus schreibersii japoniae
  • Miniopterus schreibersii oceanensis
  • Miniopterus schreibersii orianae
  • Miniopterus schreibersii orsinii
  • Miniopterus schreibersii pallidus
  • Miniopterus schreibersii parvipes
  • Miniopterus schreibersii schreibersii
  • Miniopterus schreibersii smitianus
  • Miniopterus schreibersii villiersi

Megjelenése

Régi rajz a Miniopterus schreibersii dasythrix alfajról

Testhossza 5,2 - 6 centiméter, farokhossza 5 - 6 centiméter, magassága 0,9 - 1,1 centiméter, alkarhossza 4,2 - 4,8 centiméter és testtömege 8 - 16 gramm. Közepes termetű faj. Hátoldala szürkésbarna, hasa világosabb. Füle igen rövid, majdhogynem négyszögletes. Orra tömpe, homloka kidomborodó. A fején lévő szőrzet göndör. Szárnya hosszú és keskeny, a farok teljesen beépül a farkvitorlába. A fülfedő viszonylag keskeny. Szárnyában a 3. ujj utolsó csontja jelentősen megnyúlt, nevét is erről kapta.[3]

Életmódja

Nyáron is barlangokban él; meleg barlangokban és hasadékokban telel át. Téli álma októbertől március végéig tart, mely közben gyakran felébred. Nem sokkal naplemente utántól a reggeli órákig tevékeny. Röpte igen gyors, (50–55 km/h), a fecskéhez hasonló, jelenlétét gyakran surrogó hang jelzi. Magasan a fák koronája fölötti nyílt területeken szerzi táplálékát, melyek araszoló lepkék és egyéb apró éjjeli repülő rovarok. Leghosszabb ismert repülési távolsága 350 km, de valószínűleg sokkal nagyobb távolságokra is elvándorol.[4]

Szaporodása

A kölykezőhelyen nemritkán ikrek jönnek világra. Társas faj.

Az európai denevérek közül, ennél a fajnál létezik egyedül embrionális diapauza.[4]

Jegyzetek

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  2. Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 46. oldal. ISBN 963-04-6335-0
  3. Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 107. oldal. ISBN 963-9079-58-8
  4. a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 108. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

További információk