Horváth Árpád (színházigazgató)
| Horváth Árpád | |
 | |
| Horváth Árpád 1930 körül | |
| Született | 1899. november 25. Dés |
| Elhunyt | 1944. december Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | színházi rendező, színházigazgató, színikritikus, filmrendező |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Farkasréti temető (22/1-1-72 (jelképes))[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Árpád témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horváth Árpád (Dés, 1899. november 25. – Budapest, 1944. december) színházi rendező, színházigazgató. Felesége Neményi Lili opera-énekesnő, színésznő.
Élete
1899. november 25-én született Désen. A budapesti Pázmány Péter egyetemen végzett magyar–német-francia szakon. Huszonegy évesen folyóiratot tervezett Tovább címmel, amely a Nyugat vetélytársa lehetett volna, ha Horváth figyelme nem fordul a színház felé.
1921-ben a Független Szemlébe kezdett el recenziókat írni, kritikáiban nemcsak leír, hanem stíluselméleti problémákat feszeget. Írásai alapján figyelt fel rá Hevesi Sándor, aki 1922-ben maga mellé vette a Nemzeti Színházba gyakornokként. Hevesi utódjaként kezelte: segédtanárként magával vitte a Színiakadémiára, és figyelemmel kísérte rendezéseit is. Az 1926-27-es évadra Horváth már elismert rendezőnek számított. 1928-ban rendezőként állami ösztöndíjat nyert, 1929-től az akadémia önálló kurzust bízott rá.
Az 1931-32-es évadban a Nemzeti főrendezője lett. Amikor 1932-ben megvádolták Hevesit, akit mestereként és barátjaként szeretett, Horváth félt, hogy ugyanez történhet vele is. Sovány vigasz, hogy ugyanebben az évben a francia kultuszminiszter kitüntette őt a francia drámairodalom magyarországi népszerűsítéséért.
1934-ben Az ember tragédiáját rendezte, amit a Budapesti Hírlap hosszú évek legkimagaslóbb színházi eseményeként értékelt, míg a Reggel a Nemzeti Színház szégyenének tartotta. Apológiaként írta ekkor Horváth a Madách a színpadon című írását, amelyben a díszlettervezővel való egyet nem értésről is szól. Ezen írásáért a színház majdnem elbocsátotta. Nem sokkal később írta meg levelét Gömböshöz a Nemzeti megmentésével kapcsolatban. A kitűnő helyzetkép elküldésének abszurditását csupán az időpont adta: a fasiszta[forrás?] kormány számára éppenséggel nem a színház a legfontosabb ügy.
Horváth Árpád szembeszállt a polgári színház színvonaltalanságával: katartikus színházat akar. 1935-ben Németh Antalt nevezték ki a Nemzeti igazgatójává, Horváthot 35 éves korában nyugdíjazták. Jelentkezett a debreceni Csokonai Színház igazgatójának, ám a kinevezést csak az 1936-37-es évadtól kapta meg. Hatalmas tervekkel vágott neki a színházcsinálásnak: saját költségén felújította az épületet, kitűnő gárdát válogatott össze, gazdag repertoárt képzelt el. Együtt dolgozott 1936 és 1939 között feleségével, Neményi Lilivel, aki a debreceni színház társigazgatója és művésze volt. Rendkívüli alapossággal készült az előadásokra is: a korban szokásos 6-8 nap próba helyett 3 hetes próbaidőszakot tartott. A kezdeti sikerek mellett hamar megjelentek a nehézségek is: bírálták politikai figyelmetlensége miatt, s a darabja előadására érkező Heltai Jenőt a színházban atrocitások érték. Az évad végére egyre csökkenteni kellett a helyárakat, s nyilvánvaló lett: a közönség nem érett meg erre a magasabb művészi színvonalra. Az új évadban (1937-38) megpróbált közönséget nevelni Debrecen lakosaiból: ismeretterjesztő előadásokat szervezett, ám a szakmailag kiváló, nagy értékeket hordozó előadások a semmibe hullottak. A következő évadban (1938-39) már leadott a színvonalból: nőtt az operettek aránya, az anyagi csőd azonban elkerülhetetlen volt, így öngyilkosságot kísérelt meg – sikertelenül. 1939-ben Debrecen városa felbontotta vele a szerződést.
Az 1939-40-es évadban a Vígszínházhoz szerződött. Kiábrándultsága, kiégettsége műsorjavaslatából látszott: a művészi színvonal mellett fő érve az üzleti siker volt. Mivel Debrecenből mindenét elárverezve tért vissza Pestre, reklámfilmeket és játékfilmeket rendezett, hogy adósságát kiegyenlítse.
1943-ban szerződésének felbontását kérte, majd ellenállási mozgalmakhoz csatlakozott. Még ebben az évben elhurcolták, de a kínvallatás során sem fedte fel társai kilétét. Halálának körülményei ismeretlenek.
Horváth Árpád és felesége, Neményi Lili tiszteletére emlékszobát rendeztek be a pesterzsébeti múzeumban.
Főbb rendezései
- Molière: A szerelem, mint orvos;
- Teleki László: Kegyenc;
- Madách Imre: Az ember tragédiája;
- Katona József: Bánk bán;
- Pirandello: Játék vagy élet;
- Racine: Phaedra;
- Szophoklész: Antigoné;
- Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye;
- Harsányi Zs.–Zágon I.: XIV. René;
- Jerome: Színház;
- Du Maurier: A Manderley-ház asszonya;
- Bernard Shaw: Warrenné mestersége.
Források
- Magyar színházművészeti lexikon
- Rácz Lajos bevezetője a Horváth Árpád: Modernség és tradíció című kötethez
.svg){kind=small}