Horváth Béla (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 13., 21:54-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bebörtönzött személyek kategória eltávolítva (a HotCattel))
Horváth Béla
Született1908. május 25.
Budapest
Elhunyt1975. november 28. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, újságíró, műfordító, lapszerkesztő, pedagógus
SírhelyeFarkasréti temető (35-6-35)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Horváth Béla (Budapest, 1908. május 25.Budapest, 1975. november 28.) magyar költő, újságíró, műfordító, lapszerkesztő, pedagógus.

Életpályája

Középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte, ahol részt vett a katolikus diákmozgalomban. Ezt követően Párizsba utazott tanulmányútra. Első írásai a Napkeletben jelentek meg, 1927-ben adták ki első verseskötetét, ugyanettől az évtől kezdve Budapesten dolgozott, mint újságíró. A katolikus Nemzeti Újság munkatársa volt, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[3]

Egyik alapítója 1935-ben a Vigiliának és 1936-ban a Szép Szónak. 1937-1941 között az Esti Kurír újságírója és egyúttal irodalmi szerkesztője. 1937-ben jelen volt József Attila temetésén, melyen elmondott verse miatt letartóztatták, ám Mónus Illés jóvoltából hamarosan elengedték.[4] 1938-ban cikkei miatt izgatás vádjával fél évre börtönbe zárták. 1939-ben Volksbund-ellenes írása miatt lázítással vádolták meg. 1942-ben egy Vajthó László által szerkesztett lírai antológiáról írt kritikájában az antológia költőit - Radnóti Miklós, Rónai Mihály András, Vas István, Faludy György stb. - „irodalmi alvilág”nak bélyegezte, ez a cikke hozzájárult Radnóti és a többiek meghurcolásához. Ugyanakkor - és ez mélyen jellemző Horváth Bélára - az ebben az évben megjelenő Pepinka szép kisasszony c. regényében a szerelmi történet hátterében háború- és németellenes nézeteit fejti ki. 1943-tól megszakításokkal büntetőszázadban szolgált, 1945-ben amerikai hadifogságba került. Szabadulása után 1945-1948 között Rómában újságíró. 1948-1952 között a génuai ferences iskolában történelmet tanított. 1952-től 10 évig Németországban, Münchenben élt; 1957-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1957-1958 között a müncheni Látóhatár egyik szerkesztője.

1962-ben a konszolidálódásra törekvő Kádár-rezsim „örömmel fogadta” Horváth Béla hazatérését, és engedélyezte számára, hogy korábbi lapjának (Látóhatár) nevét megtartva folyóiratot szerkeszthessen. A lap szemléző-jellegű volt, első közlések általában nem jelentek meg benne, a kevés kivételek egyike az 1964-1968 között publikált Emlékezések és magyarázatok című visszatekintés, melyben Horváth önfelmentés szándékával elemzi addigi életútját.

Művei

  • Galamb (vers, Sík Sándorral, 1927)
  • Szőlőhegy délben (versek, 1929)
  • Minden mozdulatlan (versek, 1931)
  • Minden kapudon keresztül (költemények prózában, 1932)
  • Legjobb a lehetetlen (versek, 1935)
  • Utolsó jelenések (versek, 1937)
  • Pogányság vagy kereszténység, szolgaság vagy szabadság (tanulmány, 1938)
  • Szabadító angyal (versek, 1939)
  • A csodálatos szőlőtő. A kis kanász viaskodása (elbeszélő költemények, 1941)
  • Hol vagy te nép? Összegyűjtött versek (összegyűjtött versek, 1942)
  • Pepinka szép kisasszony. Egy szerelem története (regény, 1942)
  • Karnevál (vers, 1942)
  • Húsz olasz költő (műfordítások, 1942)
  • Nyugati szél (műfordítás, 1943)
  • Versek (versek, 1955)
  • A végkor (versek, 1962)

Jegyzetek

Források

További információk

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • A magyar irodalom története. 1945–1975. Szerk. Béládi Miklós. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986.
  • Kortárs magyar írók. 1945-1997. Szerk. F. Almási Éva. Enciklopédia Kiadó, 1998-2000.
  • Ungvári Tamás: Szegény ripők. Mozgó Világ, 37. évf. 12. sz. (2011. december)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Hungária irodalmi lexikon. Szerk. Révay József, Kőhalmi Béla. Bp., Hungária, 1947.
  • Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. Köln-Detroit-Wien, Amerikai Magyar Kiadó, [1966].
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., Hitel, 1992.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
  • Koloman Mildschütz: Bibliographie der ungarischen Exilpresse. 1945-1975. (München, 1977)
  • Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945-1985. (Bern, 1985)
  • Új Hungária; 1953/39
  • Új Hungária; 1954/19. (Andreánszky I.)
  • Új Hungária; 1954/40
  • Katolikus Szemle (Róma); 1956/1. (Tóth L.)
  • Szabad Magyarság; 1962/15. (Fiala F.)
  • Életünk (Croydon); 1962/2-3. (a. i.)
  • Népszava (London); 1963/5. (Petrus)
  • Irodalmi Újság (London, Párizs); 1976/1-2. (Ignotus P.)