Hoacin
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Ophisthocomus hoazin (Statius Müller, 1776) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
_world.png) Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hoacin témájú médiaállományokat és Hoacin témájú kategóriát. |
A hoacin vagy búbostyúk (Opisthocomus hoazin) a madarak (Aves) osztályának a hoacinalakúak (Opisthocomiformes) rendjébe, ezen belül a hoacinfélék (Opisthocomidae) családjába tartozó Opisthocomus madárnem egyetlen képviselője.
Rendszerezésének problémái
A hoacin rendszertani helyzete már 1776-os felfedezése óta problémás. A rendszerezéssel foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a hoacinnak egy saját, monotipikus, azaz egy fajból álló nemet tartsanak fenn. Ezt a nemet régebben a tyúkalakúak (Galliformes) családjai közé helyezték, ahová a pulykák, fácánok és hokkófélék is tartoznak. A hoacin vaskos lábaival, barna mintás tollazatával, gyenge röpképességével bizonyos mértékben hasonlít is a tyúkalkatúak közé sorolt többi család képviselőire. A korábbi kutatások viszont mind a csontvázfelépítés, mind a DNS-analízis alapján azt bizonyítják, hogy a kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe tartozik. Az azonban még bizonytalan, hogy a kakukkfélékhez (Cuculidae) vagy a turákófélékhez (Musophagidae) áll e közelebb.
A tudósok egy csoportja egy külön, saját rendbe, illetve családba sorolja ezt a különleges madarat.[2]
A 2014-ben végzett genom-analízisből megtudtuk, hogy nem is a kakukkalakúakkal állnak közelebbi rokonságban, hanem a lilealakúakat (Charadriiformes) és a darualakúakat (Gruiformes) egyesítő Gruimorphae nevű madárcsoporttal. És a különválás, azaz a saját rendjének megalkotása, igenis érvényes.[3][4][5]
Előfordulása
Dél-Amerikai esőerdők madara, az elárasztott földeket, mangrovefákkal benőtt, vízparti területeket kedveli. A nagy dél-amerikai folyók, így az Amazonas és az Orinoco medencéjében él.
Megjelenése
Hossza 60 centiméter, testtömege 600–800 gramm. Hosszú nyakával és apró méretű fejével, melyen kusza tollbóbita van, nagy, mégis gyenge szárnyaival egy, az őskorból itt rekedt madarat formáz. Színezete a hátoldalon sötétbarna, a hasoldalon okkersárga vörhenyes árnyalattal. Arcbőre türkizkék, fején vörhenyes bóbitája van. Farka sötét és széles. Udvarláskor különböző kiáltásokat és kotkodácsolást hallat. Etetőhangja nyávogó, figyelmeztetőhangja a gyöngytyúkokéra emlékeztető hangos kiáltozás.
Átható szagú anyagot termel.
Életmódja
A hoacin a legkifinomultabb és legspecializáltabb növényevő faj a madarak között. Egyik legfontosabb anatómiai jellemzője az előgyomor, mely a madár teljes testsúlyának körülbelül 25%-át teszi ki. Ez olyan nagy, hogy repülőizmainak is csökevényesedniük kellett, hogy gyomra elférjen, ezért a hoacin gyengén repül.
A fák lombkoronája között él, falevéllel és gyümölccsel táplálkozik. Táplálékának 80%-a zöld levelekből áll, a maradék 20%-ot teszik ki a gyümölcsök és virágok. Részben szárnyaival kapaszkodva mászik a lombkoronában, a talajra nem ereszkedik le. Mivel faleveleket is megeszik, az emésztés a begyben történik és nem a gyomorban, mint az átlagos madaraknál. Az előgyomorban speciális mikrobák találhatóak, melyek lebontják a növények cellulózból álló sejtfalát, hasonló módon, mint az emlősök között a tülkösszarvúaknál vagy a kenguruknál is történik. A lebontási folyamat lassú, a tápláléknak legalább 18 órát kell a gyomorban maradnia. Ha nagyon száraz volt az elfogyasztott táplálék, ez az idő akár egy-két nap is lehet. Ez a magyarázata annak, hogy a hoacinokat miért lehet oly gyakran a fákon ülve látni, amint mellüket egy ágra fektetve pihentetik.
A hoacinok 2–8 madárból álló csoportokban élnek. Ezek egy költőpárból és azok előző évi szaporulatából állnak. Az egész csoport részt vesz a territórium védelmében, később a kotlásban és a fiókák felnevelésében is.
Szaporodása
Víz közeli, magas fákra készíti lapos fészkét. Fészekalja 2–4, világosbarna alapon sötétbarna vagy kék pettyekkel borított tojásból áll, melyeken 28 napig kotlik. A fiókák szárnyuk második és harmadik ujján jól fejlett karmokat hordanak, mint az Archaeopteryx nevű ősmadár; ezek később visszafejlődnek. A fiókák jó úszók, de ezt a tulajdonságukat is elvesztik felnőttkorukra. Rosszul repülnek, és akkor is csak rövidtávra.
Jegyzetek
- ↑ Guyana National Symbols. guyanaguide.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Thomas, B. T.. Handbook of the Birds of the World. Volume 3, Hoatzins to Auks. Lynx Edicions, 24–32. o. (1996). ISBN 84-87334-20-2 Archiválva 2014. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Huxley TH. On the classification of birds; and on the taxonomic value of the modifications of certain of the cranial bones observable in that class. Proceedings of the Zoological Society of London. 1867;1867:415–472.
- ↑ Lowe PR. An anatomical review of the ‘waders’ (Telmatomorphæ), with special reference to the families, subfamilies, and genera within the suborders Limicolæ, Grui-Limicolæ and Lari-Limicolæ Ibis. 1931a;73:712–771
- ↑ Lowe PR. On the relations of the Gruimorphæ to the Charadriimorphæ and Rallimorphæ, with special reference to the taxonomic position of Rostratulidæ, Jacanidæ, and Burhinidæ
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
