Hoacin
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ophisthocomus hoazin (Statius Müller, 1776) |
||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Búbostyúk |
||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
_world.png) Az elterjedési területe |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hoacin témájú médiaállományokat. |
A hoacin vagy búbostyúk (Opisthocomus hoazin) a madarak osztályán és a kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjén belül a hoacinfélék (Opisthocomidae) családjának és az Opisthocomus nemnek az egyetlen képviselője.
Tartalomjegyzék |
Rendszerezésének problémái [szerkesztés]
A hoacin rendszertani helyzete már 1776-os felfedezése óta problémás. A rendszerezéssel foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a hoacinnak egy saját, monotipikus, azaz egy fajból álló családot tartsanak fenn. Ezt a családot régebben a tyúkalakúak (Galliformes) családjai közé helyezték, ahová a pulykák, fácánok és hokkófélék is tartoznak. A hoacin vaskos lábaival, barna mintás tollazatával, gyenge röpképességével bizonyos mértékben hasonlít is a tyúkalkatúak közé sorolt többi család képviselőire. a legújabb kutatások viszont mind a csontvázfelépítés, mind a DNS-analízis alapján azt bizonyítják, hogy a kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe tartozik. Az azonban még bizonytalan, hogy a kakukkfélékhez (Cuculidae) vagy a turákófélékhez (Musophagidae) áll e közelebb.
Előfordulása [szerkesztés]
Dél-Amerikai esőerdők madara, az elárasztott földeket, mangrovefákkal benőtt, vízparti területeket kedveli. A nagy dél-amerikai folyók, így az Amazonas és az Orinoco medencéjében él.
Megjelenése [szerkesztés]
Hossza 60 centiméter, testtömege 600–800 gramm. Hosszú nyakával és apró méretű fejével, melyen kusza tollbóbita van, nagy, mégis gyenge szárnyaival egy, az őskorból ittrekedt madarat formáz. Színezete a hátoldalon sötétbarna, a hasoldalon okkersárga vörhenyes árnyalattal. Arcbőre türkizkék, fején vörhenyes bóbitája van. Farka sötét és széles. Udvarláskor különböző kiáltásokat és kotkodácsolást hallat. Etetőhangja nyávogó, figyelmeztetőhangja a gyöngytyúkokéra emlékeztető hangos kiáltozás.
Átható szagú anyagot termel.
Életmódja [szerkesztés]
A hoacin a legkifinomultabb és legspecializáltabb növényevő faj a madarak között. Egyik legfontosabb anatómiai jellemzője az előgyomor, mely a madár teljes testsúlyának körülbelül 25%-át teszi ki. Ez olyan nagy, hogy repülőizmainak is csökevényesedniük kellett, hogy gyomra elférjen, ezért a hoacin gyengén repül.
A fák lombkoronája között él, falevéllel és gyümölccsel táplálkozik. Táplálékának 80%-a zöld levelekből áll, a maradék 20%-ot teszik ki a gyümölcsök és virágok. Részben szárnyaival kapaszkodva mászik a lombkoronában, a talajra nem ereszkedik le. Mivel faleveleket is megeszik, az emésztés a begyben történik és nem a gyomorban, mint az átlagos madaraknál. Az előgyomorban speciális mikrobák találhatóak, melyek lebontják a növények cellulózból álló sejtfalát, hasonló módon, mint az emlősök között a tülkösszarvúaknál vagy a kenguruknál is történik. A lebontási folyamat lassú, a tápláléknak legalább 18 órát kell a gyomorban maradnia. Ha nagyon száraz volt az elfogyasztott táplálék, ez az idő akár egy-két nap is lehet. Ez a magyarázata annak, hogy a hoacinokat miért lehet oly gyakran a fákon ülve látni, amint mellüket egy ágra fektetve pihentetik.
A hoacinok 2–8 madárból álló csoportokban élnek. Ezek egy költőpárból és azok előző évi szaporulatából állnak. Az egész csoport részt vesz a territórium védelmében, később a kotlásban és a fiókák felnevelésében is.
Szaporodása [szerkesztés]
Víz közeli, magas fákra készíti lapos fészkét. Fészekalja 2–4, világosbarna alapon sötétbarna vagy kék pettyekkel borított tojásból áll, melyeken 28 napig kotlik. A fiókák szárnyuk második és harmadik ujján jól fejlett karmokat hordanak, mint az Archaeopteryx nevű ősmadár; ezek később visszafejlődnek. A fiókák jó úszók, de ezt a tulajdonságukat is elvesztik felnőttkorukra. Rosszul repülnek, és akkor is csak rövidtávra.
Források [szerkesztés]
- ↑ Guyana National Symbols. guyanaguide.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- Rózsa Lajos Aves
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
