Havasi fakókeselyű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Havasi fakókeselyű
Himalayan Griffon Vulture.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Óvilági keselyűformák
(Aegypiinae)
Nem: Gyps
Faj: G. himalayensis
Tudományos név
Gyps himalayensis
(Hume, 1869)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi fakókeselyű témájú kategóriát.

Gyps himalayensis Nürnberg.jpg

A havasi fakókeselyű, más néven himalájai keselyű (Gyps himalayensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Ázsia hegységeiben, így Himalájában is honos, elterjedési területe Pakisztántól keletre Tibetig, északra Kazahsztánig tart.

Kifejezetten hegyvidéki madár, 600 és 3000 méter magasságban él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 100-125 centiméter, szárnyfesztávolsága 260-310 centiméter, a testtömege 8-12 kilogramm közötti. A Gyps nembe sorolt keselyű közül ez a faj nő a legnagyobbra. Hasonlít a kisebb és sötétebb fakókeselyűre, de hátának színe a fehérestől a világos homokszínűig terjed, hasa egészen halványnak látszik, farka fekete. Viszonylag hosszú nyakát, rövid, fehéres, piheszerű tollak borítják; hosszú nyakgallérja világosbarna tollakból áll, amelyek fehér csíkosak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Kizárólag dögökkel táplálkozik. Mint a nagy keselyűknek általában, ennek sincs hangja, bár néha morgásszerű hangot és hívásként sziszegést tud hallatni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy fészkét sziklapárkányokra építi, gyakran több egyed laza kolóniában egymás közelében fészkel. Fészkelő és pihenőhelyeit a fehér ürüléknyomok alapján már messziről fel lehet ismerni. Fészekalja 1 tojásból áll. A kikelő fiókát a szülőpár közösen neveli fel.

Folklór[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röpkép

A havasi fakókeselyű igen fontos szerepet játszik a tibeti kultúrtörténetben. Az év nagy részében fagyott földbe ugyanis lehetetlen a halottakat eltemetni. Hasonló nehézséget jelent az elégetés, mivel az éghető fa ritka.

Az otthon zajló temetési szertartás után ezért a halott testét átvette egy „elhelyező”, akinek az volt a feladata, hogy a testet megetesse a keselyűkkel, biztosítva azt, hogy minden darab elfogyjon. A keselyűk és sólymok elfogyasztották a húst, majd a szakállas saskeselyűk eltüntették a csontokat.

A buddhista hit szerint kulcsfontosságú a lélek újjászületése szempontjából, hogy a korábbi test megsemmisüljön. A leírt eljárást még ma is gyakorolják, bár kisebb mértékben, mint korábban.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]