Háromkerekű gépkocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Messerschmitt KR200

A háromkerekű gépkocsi általában olcsóbb, mozgékony, kis fordulókör-átmérőjű gépkocsi, amelynél vagy elöl egy, hátul két kerék (mint az oldalkocsi motorkerékpárnál) vagy elöl kettő és hátul egy kerék található. Sportcélokra kivételesen használták (Morgan). Kis áruszállítóként az olasz Vespa (Piaggio) és az angol Robin a legnevezetesebb. A KRESZ szabályai szerint csak a 400 kg-ot meghaladó tömegű háromkerekű jármű minősül gépkocsinak, ez alatt az I.5e motoros tricikli kategóriába tartozik.

A három nyomon haladó jármű kanyarban hajlamos „két kerékre állni”; rossz minőségű úton pedig nehezen lehet vele a kátyúkat kikerülgetni.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karl Benznek a világ első autójaként számon tartott autója is háromkerekű volt és számos korai autónak volt csupán három kereke. A háromkerekű járművek gyártása az első világháború utáni években kezdődött, amikor a gyártók keresték és a piac igényelte az egyszerű, olcsó konstrukciókat. Kiemelkedő sporteredményeket is elért az angol Morgan típusú háromkerekű, amelyet J. A. P. gyártmányú motorkerékpár-motor hajtott.

A két világháború között gazdasági válság, a vásárlóerő csökkenése, a nyersanyaghiány miatt több háromkerekű jármű jelent meg. Csak egy párat említve: a német Tempo, Thesi, Mops, Hercules, Framo Stromer, valamint a csehszlovák Tatra és a Walter.

A második világháború után újból elkezdték a háromkerekűek gyártását. Erre a döntésre a nyersanyaghiány, gyenge vásárlóerő, és a szerény műszaki háttér kényszeríttette a gyártókat. Ebből a korszakból a német Messerschmitt KR200et, a Heinkel Kabinét és a spanyol Davidot említhetjük meg. Magyarországon a legismertebb háromkerekű a csehszlovák gyártmányú, mozgássérültek által vásárolható Velorex volt. Ma elsősorban az olasz Piaggio háromkerekű kis áruszállítói vannak nálunk forgalomban.

Manapság is készülnek háromkerekű gépkocsik, de ezek általában vagy koncepciós autók, mint például a Peugeot 20Cup, vagy kis szériás szabadidő autók, amiket rendszerint külön megrendelésre készítenek csak, ilyenek például Campagna Motors járművei.[1]

A háromkerekű gépkocsik elterjedésének legfőbb akadálya pont a három kerékből adódik, mivel a talajjal csak három ponton kapcsolatban lévő nehezebb jármű sokkal labilisabb, mint a négykerekű, ezért a háromkerekű elrendezés inkább a könnyebb motorkerékpároknál és robogóknál alternatíva.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]