Gyalókay Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyalókay Jenő
Született 1874. április 28.
Nagyvárad
Elhunyt 1945. március 10. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása katonatiszt,
hadtörténész

Szentgyörgyi és gyalókai Gyalókay Jenő (Nagyvárad, 1874. április 28.Budapest, 1945. március 10.) katonatiszt, hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Pilch Jenő és Markó Árpád mellett a két világháború közötti korszak kiemelkedő jelentőségű hadtörténésze volt, a 15–19. századi magyar hadtörténet számos kérdésével foglalkozott (nemesi felkelések, 1848–1849-es szabadságharc stb.).

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891-től a budapesti Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója volt, de 1893-ban tanulmányait félbeszakítva önkéntesként csatlakozott a honvédséghez. 1895-től hadnagyi rangban szolgált, 1910-ben századossá, 1916-ban őrnaggyá léptették elő. Végigharcolta az első világháborút, melynek végén a 255. nehéztüzérezred parancsnoka volt. 1919-ben a Horthy Miklós által Szegeden létrehozott Nemzeti Hadsereg fővezérségén volt tüzér előadó. 1920–1921-ben a Debreceni Tudományegyetemen meghívott tanárként tartott magyar hadtörténeti előadásokat. 1921-től 1926-ig a Hadtörténeti Levéltárban dolgozott mint csoportigazgató. 1926-ban ezredessé léptették elő, 1927-ben nyugdíjba vonult.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum akadémikusainak emléktáblája, köztük Gyalókay Jenő nevével

Fő kutatási területe a 15–19. századi magyar történelem hadi eseményeinek hadtudományi–stratégiai szempontú feldolgozása volt. Foglalkozott Hunyadi Mátyás hadseregszervező tevékenységével és hadjárataival, az 1526-os mohácsi csatával, a hódoltságkori végvárrendszer és a nemesi felkelés intézményének múltjával. Áttekintette Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratait, valamint az 1631–1632. évi parasztfelkelés hadi mozzanatait és a felkelők ellen hadba szálló Zólyomi Dávid szerepét.

Jelentősek az 1848–1849-es szabadságharc hadi eseményeit, különösen az 1849-es tavaszi hadjárat erdélyi hadműveleteit, valamint a segesvári és a debreceni ütközetet elemző tanulmányai. Akadémiai székfoglalóiban szintén a szabadságharc egy-egy hadi mozzanatáról értekezett (A debreceni ütközetről, 1926; A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán, 1937).

Behatóan foglalkozott szűkebb pátriája, Bihar vármegye hadtörténelmi eseményeivel is: az 1604-es Bocskai-felkelés bihari vonatkozásaival, Várad 1660-as török ostromával, a bihari nemesi inszurrekcióval, valamint feltárta a váradi vár múltját.

1922-től 1943-ig szerkesztette a Hadtörténelmi Közlemények című folyóiratot, tanulmányai főként itt és a Századokban jelentek meg.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1936-ban rendes tagjává választották, s már 1912-től tagja, 1937-től haláláig előadója volt az Akadémia hadtörténeti bizottságának. A római Katonai Építészeti Intézet (Istituto di architettura militare) tiszteleti tagja volt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bihar vármegye és az utolsó nemesi insurrectio. Budapest. 1902.
  • A magyar nemes-insurrectio 1805-ben. Budapest. 1925.
  • A mohácsi csata, 1526. augusztus 29. Budapest. 1926.
  • Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása 1849 tavaszán. Budapest. 1931.
  • A magyar katona I–II. Budapest. 1933. (Berkó Istvánnal és Pilch Jenővel)
  • Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán. Budapest. 1938.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyalókay Jenő témájú médiaállományokat.