Gschwandtner Albert
| Gschwandtner Albert | |
 | |
| Született | Albert Gschwandtner 1837. december 18. Bad Ischl |
| Elhunyt | 1903. november 1. Budapest |
| Házastársa | Munkácsy Berta |
| Szülei | Anton Gschwandtner Katharina Heuschober |
| Foglalkozása | bányaigazgató miniszteri tanácsos |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gschwandtner Albert (Bad Ischl, 1837. december 18. – Budapest, 1903. november 1.) az aknaszlatinai sóbányák főtanácsosa, a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályának miniszteri titkára.
Életútja[szerkesztés]
Gschwandtner Albert 1859-ben végzett a Selmeci Akadémián. 1872-ben a rónaszéki sóbányahivatalhoz ellenőrnek nevezték ki, majd innen került Aknaszlatinára. 1876-ban előléptették a selmeci bányaigazgatóság számvevő osztályához számtisztnek, majd később újra Aknaszlatinára helyezték át, onnan került 1881-ben Budapestre a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályába mint miniszteri titkár. Tíz évet töltött el a fővárosban. Az aknaszlatinai főbányahivatali főnöki állás időközben megüresedett, és 1891-ben Gschwandtner Albertet nevezték ki mint új sóbányaigazgató. Vezetésével 1898-ban megalapult Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület máramarosi osztálya. Az egyesület célja a bányászat érdekeinek felkarolása és a bányászati tisztviselők, valamint a bányászat iránt érdeklődők közötti szoros viszony létesítése. 1899 június 27-én királyi rendelettel főbányatanácsossá léptették elő.
1902-ben királyi engedély és elismerés mellett állandó nyugdíjba vonult. 1903. november 1-jén halt meg Budapesten.[1] A Farkasréti temetőben temették el 1903. november 3-án.[2]
1906. december 28-án I. Ferenc József néhai Gschwandtner Albertnek és "György" vezetéknevű fiainak az "aknaszlatinai" előnévvel nemességet és címert adományozott.
Családja[szerkesztés]
Gschwandtner Albert ausztriai régi bányász családban született 7. gyermekként. Édesapja, Anton Gschwandtner a Bad Ischl-i sóbányák pénztárnoka volt. Nagyapja Mathias Gschwandtner sóbányahivatali főnök és földbirtokos volt Bad Ischl-ben.[3] Bátyja Georg Gschwandtner Bad Ischl főpolgármestere volt 1894 és 1897 között.[4]
1861-ben feleségül vette dr. Munkácsy András máramarosszigeti sebészorvos lányát Munkácsy Bertát. 6 fiuk és 1 lányuk született. Ugyan Gschwandtner Albert külföldön született, de magyarként élt, és gyermekeit is magyarnak nevelte. Mind a hat fia "György"-re magyarosította a családnevét.
- György Albert (Aknaszlatina, 1862. december 22. – Budapest, 1941. október 13.) az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság magyarországi bányáinak bányaigazgatója.[3]
- György Gusztáv (Aknaszlatina, 1864. május 23. – Budapest, 1919. január 15.) vegyelemző, a pénzügyminisztérium bányászati főosztályán főbányatanácsos.[5]
- György Lajos (Aknaszlatina, 1866. június 4. – Budapest, 1942. április 7.) miniszteri osztálytanácsos, az újvidéki folyammérnöki hivatal főnöke.[6]
- György József (Aknaszlatina, 1868. március 2. – Budapest, 1933. augusztus 8.) miniszteri tanácsos, a Budapesti Államépitészeti Hivatal vezetője.[7]
- György Ede (Aknaszlatina, 1874. június 15. – Balatonfüred, 1955. február 2.) gépészmérnök, Győrben a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolának igazgatója 1927–1937 között.[8]
- Gschwandtner Mária (Selmecbánya, 1877. szeptember 11. – Budapest, 1947. december 4.)
- György Jenő (Selmecbánya, 1878. október 30. – Győr, 1946. május 22.) pénzügyi tanácsos
Források[szerkesztés]
- ↑ FamilySearch – Budapest (II. kerület) halálozások. (Hozzáférés: 2023. április 8.)
- ↑ (1903. április 25.) „Gschwandtner Albert gyászjelentése”.
- ↑ a b Dr. Mohi Rezső. „Aknaszlatinai GYÖRGY ALBERT” (Fizetős), Bányászati és Kohászati Lapok, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1941. november 1., 391–394. oldal. [2023. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. április 8.) (magyar nyelvű) „"Szépapja: Mathias Gschwandtner, sóbányahivatali főnök, földbirtokos, született Ischlben 1769 február hó 11-én. Nagyapja Anton Gschwandtner, cs. k. sóbányahivatali pénztáros és házbirtokos, született Ischlben 1796 január 15-én."”
- ↑ Georg Gschwandtner 1894 - 1897 (osztrák német nyelven). Bad Ischl. (Hozzáférés: 2023. április 8.)
- ↑ Lts. (1919. március 1.). „A. György Gusztáv” (magyar nyelven). Bányászati és Kohászati Lapok (Magyarország), Budapest 52. (5-6.), 61–62. o. [2023. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 8.) „"Született Aknaszlatinán 1864 május 23-án, ahol boldog gyermekkorát élve s középiskoláit Máramarosszigeten elvégezve, a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémiára ment és a fémkohómérnöki szaknak jeles eredménnyel való elvégzése után 1887-ben államvizsgát tett. Főiskolai tanulmányainak elvégzése s az államvizsga letétele közötti időt gyakornoki minőségben töltötte a budapesti főfémjelző s fémbeváltó hivatalnál, a körmöci pénzverőben, a selmeci központi kohónál és a főiskolán, ahol mint helyettes tanársegéd működött. Államvizsga után tanársegéd, majd vegyelemző segéd, kohótiszt, segédmérnök, majd mérnök, főmérnök, bányatanácsos és élete utolsó szakában a pénzügyministerium bányászati főosztályába berendeltetvén, főbányatanácsossá lett. Szolgálata ideje legnagyobb részét a vegyelemzés körzetében, a selmeczbányai és nagybányai vegyelemző hivatalokban, mint e hivatalok buzgó vezetője töltötte el és e minőségében sokat és behatóan tanulmányozta a cyanidlúgzást, a kohófüst káros hatását, a szállóporok kérdését stb."”
- ↑ (1942. április 10.) „Halálozás” (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 7. o. Cite journal: Az archiveurl, archivedate és url paraméterek csak együtt használhatók .
- ↑ (1933. augusztus 9.) „Halálozás” (magyar nyelven). Pesti Napló, 10. o.
- ↑ György (1903-ig Gschwandtner) Ede, aknaszlatinai – Győri Életrajzi Lexikon. www.gyorikonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2023. április 8.)