Gerinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A törzs vázát a gerinc vagy csigolyaoszlop alkotja. Hozzá 12 pár borda (latinul costae) ízesül, amelyeket elöl a szegycsont (sternum) kapcsol össze. Ezek közül csak a felső hét pár borda valódi borda, mert ezek egyenként ízesülnek a szegycsonthoz. Az ez alatti három pár borda úgynevezett álborda, amely porcosan összekapcsolódik, és együtt nő a szegycsonthoz, míg az utolsó két pár borda egyáltalán nem ér a szegycsonthoz ezek az úgynevezett lengőbordák.

Tartalomjegyzék 1 A csigolyák 2 Szalagok 3 Porckorongok 4 Lásd még 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A csigolyák

A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyen a tövisnyúlványt és a két harántnyúlványt különböztetjük meg. Összesen 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és harántnyúlványaik tövében egy-egy ki lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt (arteria vertebralis). A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és harántnyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. Míg a csigolyatestek zöme több irányú hajlást tesz lehetővé,a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak (synostosis).

[szerkesztés] Szalagok

A csigolyaoszlopot az ízületektől független szalagok rendszere (syndesmosisok) tartja össze. A csigolyatestek elülső felszínén a ligamentum longitudinale anterius, a csigolyatest hátsó felszínein (a canalis vertebralis elülső kerületén) a ligamentum longitudinale posterius húzódik, csigolyák tövisnyúlványai felett pedig a ligamentum supraspinale.

[szerkesztés] Porckorongok

A csigolyák kapcsolata a közöttük lévő rostos porckorongok (discus intervertebralis) révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez. A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik. Felülről lefelé egyre vastagabbak. Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos (anulus fibrosus) gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás (nucleus pulposus) állagú szövet tölti ki.

[szerkesztés] Lásd még

• gerincesek
• anatómia
• csontváz

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Házipatika.com: A gerinc felépítése
• Gerinc anatómiai elnevezései (ábra)
• Gerincről mindenkinek

A gerinc részei  m·v·sz

általános felépítés: canalis vertebralis, corpus vertebrae, arcus vertebrae (pediculus arcus vertebrae, lamina arcus vertebrae, incisura vertebralis), lyukak (foramen vertebrale, foramina intervertebralia), nyúlvány (processus transversus vertebrae, processus articularis superior vertebrae, processus articularis inferior vertebrae, processus spinosus vertebrae) nyaki csigolyák: atlas (arcus anterior atlantis, arcus posterior atlantis, massa lateralis atlantis), axis (dens), vertebra prominens, tuberculum posterius vertebrae cervicalis, tuberculum anterior vertebrae cervicalis, foramen transversarium hátcsigolyák: gödrök (fovea costalis superior, fovea costalis inferior, fovea costalis transversus) ágyéki csigolyák: processus accessorius vertebrae lumbalis, processus mammillaris keresztcsonti/farokcsonti: facies pelvica ossis sacri (foramina sacralia anteriora, facies dorsalis ossis sacri (foramina sacralia posteriora, crista sacralis mediana, crista sacralis medialis, crista sacralis lateralis), pars lateralis ossis sacri, canalis sacralis, cornu sacralis, cornu coccygeum, basis ossis sacri, hiatus sacralis, ala ossis sacri, processus costalis vertebrae, tuberositas ossis sacri