Franchot Tone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franchot Tone
Tone a Lázadás a Bountynban
Tone a Lázadás a Bountynban
Életrajzi adatok
Születési névStanislas Pascal Franchot Tone
Született1905. február 27.[1][2][3][4][5]
Niagara Falls[6]
Elhunyt1968. szeptember 18. (63 évesen)[2][3][4][5][7]
New York
HázastársaJoan Crawford (1935-1939)
Jean Wallace (1941-1948)
Barbara Payton (1951-1952)
Dolores Dorn (1956-1959)
Gyermekei
  • Pascal Franchot Tone
  • Thomas Jefferson Tone
Pályafutása
Iskolái
Aktív évek1932–1968
További díjakcsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Franchot Tone IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Franchot Tone témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franchot Tone (Niagara Falls, New York, 1905. február 27. – New York, 1968. szeptember 18.) amerikai színész.

Élete[szerkesztés]

Származása, ifjúkora[szerkesztés]

1905. február 27-én született a New York állambeli Niagara Fallsban a Karborundum Társaság elnökének, Dr. Frank Jerome Tone legfiatalabb fiaként. Édesanyja Gertrude Van Vrancken Franchot szintén előkelő társasági körökben mozgott. Tone ír, angol, francia kanadai és baszk felmenőkkel rendelkezett.

A jó hírű Cornell Egyetemen végezte a tanulmányait, ahol a drámakör elnöki tisztségét is betöltötte. Szintén tagja volt az Alpha Delta Phi testvériségnek. A családi vállalkozás nem kifejezetten érdekelte, helyette a színészi pályát választotta. A diploma megszerzése után Greenwich Villagebe költözött, és 1929-ben megkapta az első jelentősebb Broadway szerepét Katharine Cornell Az ártatlanság kora című produkciójában.

Színészi pályája[szerkesztés]

Tone 1942-ben

A következő években a Theatre Guild színtársulathoz csatlakozott. Később az egyik alapítója lett a New York-i Group Theatrenek Lee Strasberg, Harold Clurman, Cheryl Crawford, Stella Adler, Clifford Odets, Elia Kazan és még mások mellett. Ezek az évek eseménydúsan teltek el életében, 1931-ben és 1932-ben több színdarabban is fellépett. Habár szintén '32-ben ő volt az első a Group Theatreből, aki hátat fordított a színháznak és Hollywoodba ment, amikor a Metro-Goldwyn-Mayer szerződést kínált neki. Harold Clurman úgy emlékezett vissza róla, hogy Tone volt a legkonfrontatívabb és egocentrikusabb személy Group Threatre kezdeti éveiben. Ennek ellenére mindig is azon a hiten volt, hogy a mozi nem érhet a színház közelébe, és hosszú évekig vágyódott a színpadon töltött évei után. Többször küldött anyagi támogatást is a Group Theatre számára, melynek gyakran szüksége volt rá. Végül a '40-es évek után időről időre visszatért a színpadra.

A filmvásznon 1932-ben debütált a The Wiser Sex című komédiában. Híressé 1933-ban vált, amikor hét filmben is játszott, köztük a William Faulkner forgatókönyvéből készült Ma élünkben, a Szexbombában Jean Harlow oldalán - akivel összesen három filmben szerepelt - és a kasszasiker A táncoló hölgyben, melyben partnere az akkori felesége Joan Crawford és Clark Gable volt. Egyik legnagyobb sikerét 1935-ben érte el, amikor Oscar-díjra jelölték legjobb férfi főszereplő kategóriában a Frank Lloyd által rendezett Lázadás a Bountynban.

Az 1940-es években folyamatosan filmezett. Gyakran játszott második főszerepet vagy olyan szerelmi ihletésű filmekben, ahol a történet a főszereplő nőre fókuszál. Többször játszott playboyt, aki a gazdag, az élvezeteknek élő felsőosztálybeli körökben mozgott, bár nem ilyen jellegű figurákat alakított Billy Wilder második világháborús kalandfilmjében az Öt lépés Kairó felében (1943) vagy A rejtélyes asszony című film noirban.

Az 1950-es években főleg New York-i készítésű tv-sorozatokban szerepelt, de a Broadwayre is visszatért. 1957-ben Anton Csehov művéből adaptált Ványa bácsi című filmben nyújtott kiemelkedő alakítást, melynek a producere és rendezője is volt egyben. A '60-as években visszatért Hollywoodba. Nagy elismerést váltott ki Otto Preminger Advise and Consent című drámájában, melyben egy haldokló karizmatikus elnököt formált meg. Utolsó filmje az 1968-as Nobody Runs Forever volt.

Magánélete[szerkesztés]

Első felesége Joan Crawford volt. 1935–1939. között éltek házasságban, összesen hét filmben szerepeltek együtt.

1951-ben Tone kapcsolata a színésznő Barbara Paytonnal a figyelem középpontjába került, amikor számos komoly sérülést szerzett és 18 órára kómába került egy verekedést követően a szintén színész Tom Neallel, aki egyben Tone szerelmi riválisa volt. Egy plasztikai beavatkozás majdnem teljesen rendbehozta törött orrát és állkapcsát, majd később összeházasodott Paytonnal. A házasság viszont csak 53 napig tartott miután terhelő fényképek bizonyították, hogy Payton továbbra is folytatta kapcsolatát Neallel.

Tone-nak volt még további két házassága. Az Jean Wallace egykori modell, majd színésznő 1941–1948 között volt a felesége. Dolores Dornhoz pedig 1956–1959 között fűzte házastársi viszony.

Halála[szerkesztés]

Tone csillagja Hollywood Walk of Fame-en

1968. szeptember 18-án hunyt el tüdőrákban 63 éves korában New Yorkban. Földi maradványait elhamvasztották és hamvait szétszórták.

A filmiparban elért helyének köszönhetően csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.

Fontosabb filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b The Peerage (angol nyelven)
  6. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  7. ↑ GeneaStar

További információ[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Franchot_Tone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franchot_Tone&oldid=25566257”