Ugrás a tartalomhoz

Flamand Érdek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2020. június 16., 09:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (ás → és elírások javítása (WP:BÜ kérésre))
Vlaams Belang

Adatok
ElnökTom Van Grieken

Alapítva2004
ElődpártVlaams Blok
SzékházMadouplein 8 bus 9, Brüsszel

Ideológianacionalizmus konzervativizmus
populizmus
Politikai elhelyezkedésjobboldal
Hivatalos színeisárga-fekete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlaams Belang témájú médiaállományokat.

A Flamand Érdek (hollandul Vlaams Belang, VB) a belgiumi flamand közösség egyik politikai pártja. A párt politikai nézeteit tekintve jobboldali, nacionalista, bevándorlásellenes és Flandria függetlenségét követeli. A párt szigorú korlátozásokat követel a Belgiumba beengedett bevándorlók számára nézve, illetve előírná számukra a flamand kultúrához[1] és nyelvhez való alkalmazkodást. A VB elutasítja a multikulturalizmust, bár elfogadja a többnemzetiségű Flandria létezését, amíg a nem-flamand eredetű lakosság hajlandó az asszimilálódásra. A párt saját meghatározása szerint konzervatív nézeteket vall, de a belga politikai életben a szélsőséges jobboldali pártok közé sorolják.[2][3][4][5][6]

A párt története

Volksunie and Vlaams Blok

Elődeihez, a szélsőjobboldali politikát képviselő Volksunie és Vlaams Blok pártokhoz hasonlóan a Vlaams Belang is az ideológiailag meglehetősen eltérő erőket tömörítő flamand nacionalista mozgalom része. A Volksunie az 1970-es években, Hugo Schiltz elnöksége alatt, kezdte feladni szélsőséges politikai nézeteit, liberális politikusokat is befogadott és támogatta a belga szövetségi államot, amit nem nézett jó szemmel a párt jobboldali szárnya. 1978-ban a Volksunie belépett a koalíciós kormányba, amelyet Leo Tindemans miniszterelnök vezetett és elfogadta az Egmont-egyezményt (a belga szövetségi állam reformjáról).[7]

A Volksunie-ből kiváló szélsőjobboldali politikusok két kisebb pártot hoztak létre, Flamand Nacionalista Párt-ot (Vlaams-Nationale Partij, VNP) Karel Dillen és a Flamand Néppártot (Vlaamse Volkspartij, VVP) Lode Claes szenátor vezetésével. Az 1978-as választásokon ez a két párt szövetségben vett részt Vlaams Blok néven és a szövetség eredményeként az egyik jelölt, Karel Dillen bekerült a parlamentbe. Később a két párt egyesült Vlaams Blok (Flamand Blokk) néven, de Lode Claes kilépett az egyesült pártból.[8]

A Vlaams Blok igazán 1991 után kezdett fejlődni, amikor 2-ről 12-re nőtt parlamenti képviselőinek száma és országosan a szavazatok 6,6%-át kapta. 2003-ban a Vlaams Blok a szavazatok 11,6%-át kapta és ezzel 18 képviselői helyet szerzett magának.

Tárgyalás és átalakulás

2002-ben a három non-profit egyesületet, amelyek lényegében a Vlaams Blok magját alkották, "közösség elleni izgatás és faji megkülönböztetés" vádjával beperelték. Az eljárást az esélyegyenlőségért és a rasszizmus ellen létrehozott kormányzati alapítvány (hollandul: Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding, CEOOR, franciául: Centre pour l'égalité des chances et la lutte contre le racisme, CECLR) és a belga emberi jogi liga (hollandul: Liga voor Mensenrechten) és 2004 áprilisában a genti feljebbviteli bíróság elítélte ezt a három alapítványt, miután bűnösnek találta azokat diszkriminációra való felbujtásban. A Vlaams Blok fellebbezését a brüsszeli legfelsőbb bíróság 2004 novemberében elutasította.[9]

Az ítéletet követően a Vlaams Blok még 2004-ben feloszlatta önmagát, de a párt vezetősége és a tagok megalakították a Vlaams Belang pártot, és lényegében ugyanazt a politikát folytatták.[10] Ezt megerősíti, hogy a Vlaams Belang vezetőinek nyilatkozatai szinte szóról szóra megegyeznek a Vlaams Blok volt vezetőinek nyilatkozataival.[11]

Ennek ellenére a Vlaams Belang megalapításakor új arculatot akartak adni a pártnak és széles körben hirdették a párt változását és megbízhatóságát, amint azt a belga titkosszolgálatok is megállapították.[12] A párt programjét csak annyiban módosították, hogy a hatályos belga törvényeknek megfeleljenek és a Vlaams Blok korábbi jelszavát: Eigen volk eerst ("Népünk mindenekelőtt") hivatalosan elhagyták - bár a Vlaams Belang vezetői és tagjai a mai napig használják.

A Vlaams Belang támogatói szemében a Vlaams Blok elleni per politikai indíttatású volt.[13] és azt hangoztatták, hogy a belga politikusok csak azért változtatták meg a törvényeket, hogy a Vlaams Blokot el tudják ítéltetni.[14] A Pro Flandria, egy akadémikusokból és üzletemberekből álló független flamand szervezet, nyílt levelet tett közzé a tárgyalásról 2003-ban, és ebben úgy érveltek, hogy "a politikai ellenfeleket nyílt fórumokon, érvek segítségével kell legyőzni, hogy a választók is képben legyenek... A bíróságot nem szabad politikai bosszú céljából felhasználni, ha politikai eszközökkel nem tudjuk elérni céljainkat."[15]

Egyes vélemények szerint a Vlaams Blok szándékosan veszítette el a pert, amely propagandacélokból jobb szolgálatot tett a párt vezetőségének. "A párt vezetőinek a per elvesztése sokkal érdekesebb volt. A győzelem szóba se került."[16] Elméletileg a VB fellebbezhetett volna az Emberi Jogok Európai Bíróságához, de a VB egyik szenátora, Joris Van Hauthem 2005-ben kijelentette: "Ha Strasbourgba (vagyis az Emberi Jogi Bíróság elé) mentünk volna, akkor lett volna esélyünk procedurális alapon megtámadni az ítéletet. De a párt egyik jogi képviselője már benyújtott egy magánkeresetet, amiben az ítélet érvelését kívánta támadni. A bíróság biztosan összekapcsolta volna a két keresetet és így teljesen biztosan elvesztettük volna a pert.[17] A flamand parlament jogi szolgálatának véleménye szerint az emberi jogi bíróság nem is tudta volna érvényteleníteni a belga feljebbviteli bírósát ítéletét, legfeljebb kártérítésre kötelezhette volna a belga államot.[18]

A párt egyik politikusa, Gerolf Annemans ügyvéd azonnal botrányt keltett a Vlaams Belang megalapításakor, amikor ezt mondta a perben részt vevő ügyvédekre és bírákra utalva: "A per fontosabb jogi figuráinak neve örökké bevésődött az emlékezetembe, és ezennel figyelmeztetem őket."[19] Annemand szerint kifakadása csak meggondolatlan reakció volt arra, hogy Marc Timperman, a legfelsőbb bíróság ügyésze, egy héttel korábban az ítélethirdetés során kinevette a VB ügyvédeit. A VB mindvégig azt hangoztatta, hogy Timperman politikai okokból kapta állását (korábban a VLD párthoz tartozó igazságügyminiszter, Marc Verwilghen kabinetfőnöke volt).[20][21]

2006-os helyi önkormányzati választások

A 2006-os belga önkormányzati választásokon a VB meglehetősen jól szerepelt: Antwerpenben a második helyet szerezték meg a szocialisták mögött, összesen 20 helyet szereztek a városi önkormányzati testületben (18-at maga a VB, 2-t pedig koalíciós partnere, a VLOTT).

Ehhez hasonlóan az Antwerpen tartományban is jelentős előrelépést tett a párt, szinte minden településen sikerült képviselői helyeket szerezni. Hoboken és Deurne körzetekben pedig megnyerték a választásokat. A többi párt csak a marxista-leninista Belga Munkapárt (Partij van de Arbeid van België, PVDA) segítségével tudott hatalmon maradni.[22]

Flandria többi részében is jelentősen többen szavaztak a VB-re, mint a korábbi választások alkalmával, a VB-képviselők száma közel megkétszereződött, 439-ről 800-ra. Ezt csak részben magyarázza, hogy a párt több választókerületben állított képviselőket, mint jogelődje 2000-ben.[23]

A VB-t a többi párt egy ún. cordon sanitaire létrehozásával mégis kizárta a kormányzásból önkormányzati szinten, vagyis a helyi pártok olyan koalíciókat alkottak, hogy a VB ne tudjon kormányzati pozícióba kerülni.

2007-es választások

A 2007. június 10-én megtartott országos választásokon a párt 17 képviselői helyet nyert a 150 fős képviselőházban és 5 helyet a 40 fős szenátusban. A párt jelenleg nem tagja a belga szövetségi kormánynak.

Ideológiai háttere

A párt politikájának két legfontosabb pontja Flandria önállósága, illetve a bevándorlásra meghatározott szigorú kvóták bevezetése.

Lényegesebb politikák

A párt legfontosabb követelései:

  • Függetlenség Flandriának. A VB szerint ennek hátterében az a pénzügyi transzfer áll, amely Flandriától Vallónia és a Brüsszeli régió felé irányul és amit igazságtalannak tartanak.[24] A Vlaams Belang szerint ennek következménye, hogy igen magasak a munkaerőköltségek, ami rontja Flandria európai és nemzetközi versenyképességét. A függetlenség kikiáltása után a kétnyelvű Brüsszel Fővárosi Régió területi és történelmi okokból szintén Flandriához tartozna.
  • Szorosabb együttműködés Flandria és Hollandia között, amely igen hasonló a korábban a Vlaams Block által javasolt szövetségi rendszerhez. A Vlaams Belang szeretne szorosabb kötelékeket kiépíteni Francia Flandria részeivel, ahol flamand nemzetiségű lakosság él.
  • A franciaajkú lakosság számára létrehozott adminisztratív és oktatási létesítmények megszüntetése (mint pl. francia nyelvű ügyintézés, kétnyelvű feliratok, francia tannyelvű általános iskolák), amelyeket abban a hat önkormányzatban hoztak létre, amelyek Brüsszel város déli és Vallónia északi határa között helyezkednek el és ahol a lakosság jelentős részének anyanyelve francia.
  • Minden olyan gazdasági bevándorló deportálása, akik nem "asszimilálódnak", vagyis nem olvadnak be a flamand kultúrába. A politikai jogokért küzdő emigránsoknak pedig belga állampolgárságért kell folyamodni és ezzel együtt le kell mondani eredeti állampolgárságukról. A Vlaams Blok korábbi terve a bevándorlók és leszármazottaik deportálásáról már nem szerepel a párt programjában.
  • Európa iszlamizálódásának ellenzése, amely a VB szerint a legfélelmetesebb történelmi folyamat.
  • Törökország Európai Uniós tagságának megakadályozása.
  • Az Európai Unió reformja, az EU bürokráciájának csökkentése, a régiók önállóságának növelése. A Vlaams Belang ellenzi a jelenlegi, "demokráciamentes" EU-t és csak mint szörnyszülött-et emlegeti.
  • Teljes és feltétel nélküli amnesztia mindenkinek, akit a második világháború után a náci Németországgal való kollaborálásért ítéltek el. A Vlaams Belang állítása szerint a legtöbb elítélt csak a flamand nacionalista mozgalom tagja volt és a vallon ellenőrzés alatt álló belga igazságszolgáltatási rendszer áldozata. A párt az 1961-es belga "Vermeylen" amnesztia nem általános érvényű, mint pl. Hollandiában vagy Franciaországban, hanem csak akkor ad amnesztiát, ha az elítéltek sajnálatukat fejezik ki a háború alatt elkövetett tetteikért.
  • Holland és német mintára az önvédelem jogának kiterjesztése az egyes személyek házára és tulajdonára.
  • A gyermekek után járó juttatások jelentős emelése, illetve annak engedélyezése, hogy ha mindkét szülő alkalmazott, akkor az egyik otthon maradjon a gyermeket nevelni. Az intézkedés elsődleges célja a Flandriában is csökkenő születési arány emelése lenne.
  • Az azonos neműek közötti házasságot engedélyező törvény, valamint az azonos nemű párok örökbefogadását lehetővé tevő törvényjavaslat ellenzése.
  • Az abortusz betiltása, kivéve ha nemi erőszak történt vagy orvosi okokból indokolt. A Vlaams Belang a nem kívánt terhességekből születő gyerekeket az örökbefogadási törvények követelményeinek lazításával kívánja elhelyezni.
  • A jelenlegi oktatási rendszer megőrzése, amelyet 2003-ban a Programme for International Student Assessment jelentése a legjobbnak minősítette a felmérésbe bevont országok közül. Az is igaz, hogy az OECD jelentése szerint az iskolarendszer csak a belga (flamand vagy vallon) gyermekek számára előnyös. A bevándorlók gyermekeinek körében a flamannd oktatási rendszer az egyik legrosszabbnak bizonyult. Ennek oka, hogy a bevándorlók gyermekeinek 54%-a nem beszél otthon hollandul.
  • A rasszizmus, a Holokauszt-tagadás és a diszkrimináció ellen hozott törvények érvénytelenítése, a szólásszabadság érvényesítése.
  • A 2003-as belga kormánydöntés érvénytelenítése,[25] amelynek értelmében Belgium nem épít új atomerőműveket és 2025-ig bezárja jelenlegi erőműveit. A Vlaams Belang álláspontja szerint a jelenlegi atomerőműveket korszerűsíteni kell a bezárás helyett.
  • Szabadpiaci intézkedések, mint pl. a kormányzati beavatkozások csökkentése a belga gazdaságban. A VB emellett lényegesen egyszerűbb adórendszert szeretne, egységes adókulcsot a személyi jövedelemadózásra, illetve a nulla adókulcs bevezetését az alacsony jövedelmű háztartások támogatása érdekében.
  • A nyugdíjrendszer reformja, amely a jelenlegi elosztó rendszert nyugdíjalapokkal váltaná fel. A VB szerint Nyugat-Európában a belga nyugdíjrendszer van a legrosszabb állapotban.[26]
  • A belga szakszervezetek kifizetési funkciójának megszüntetése a munkanélküli segélyek esetében, amely a VB szerint a szakszervezeteket is érdekeltté tenné a munkahelyteremtésben.

Cordon Sanitaire

A Vlaams Belang jelenleg Belgium egyik legnagyobb politikai pártja, a párt támogatottága folyamatosan növekszik 1978 óta, amikor elődje, a mára betiltott Vlaams blok megalakult. Ennek ellenére a párt sehol sincs hatalmon, tehát egyetlen belga önkormányzatban sem tölt be vezető szerepet, a belga politikai életben létrejött Cordon Sanitaire megállapodásnak köszönhetően. A megállapodást a többi belga párt kötötte, amelyek élesen szemben állnak a VB nacionalista, szélsőséges politikai nézeteivel és megegyeztek, hogy semmilyen formában nem lépnek koalícióra a VB-vel. A VB vezető politikusai szerint a párt platformja nem ütközik a hatályos belga törvényekbe, de ennek ellenére a többi párt morálisan és politikailag elfogadhatatlannak tartja.

A 2004-es helyi választások után a Vlaams Belang rövid ideig részt vett a flamand regionális kormány megalakítása körüli tárgyalásokban, de végül nem kapott kormányzati szerepet. A párt előretörése és a lakosság körében kedvezőbb megítélése miatt a 2006-os helyi önkormányzati választások során úgy tűnt, hogy a cordon sanitaire helyenként feloldják, de erre végül nem került sor.

A cordon sanitaire kritikusai (mind a VB politikusai, mint más megfigyelők) szerint a lépés a demokrácia szabályainak semmibe vevése, és lényegében hatástalan a VB elleni küzdelemben. A legnagyobb flamand pártok néhány politikusa is kétségbe vonta a megegyezés hatásosságát és néhányan köztük a VB-al folytatott nyílt vitát támogatják. Az egyik legnagyobb flamand nyelvű napilap, a De Standaard kijelentette, hogy a VB-ot ugyanúgy fogja kezelni, mint minden más politikai pártot.

Azonban a CD&V egyik vezető politikusa, korábbi flamand és szövetségi miniszterelnök Yves Leterme kijelentette egy interjúban, hogy ha pártjának valamelyik helyi szervezete megegyezésre jut a VB-val, akkor azt a szervezetet kizárják a pártból.[27]

Állami támogatás

A Vlaams Belang, szélsőséges nézetei miatt, igen kényes politikai kérdés Belgiumban, elsősorban Flandriában, ahol a párt legnagyobb bázisa található. A VB fellépésére adott egyik válasz volt a párt állami támogatásának csökkentése, illetve megvonása,[28][29] de a flamand régióban jelenleg kevesen támogatják ezeket az intézkedéseket, amelyeket hatástalannak tartanak.

2006. május 18-án a Kif Kif és MRAX (Movement against Racism, Antisemitism and Xenophobia, vagyis Mozgalom a Rasszizmus, Antiszemitizmus és Idegengyűlölet Ellen), flamand és vallon politikai pártok támogatásával[30] keresetet nyújtottak be a Vlaams Belang ellen a belga államtanácshoz (Raad van State (hollandul), Conseil d'État (franciául)). A kereset lényege volt, hogy a Vlaams Belang ellenzi az Emberi Jogok Európai Egyezménye által lefektetett alapjogokat és kérte a párt állami támogatásának (évente 2,1 millió euró) megszüntetését. A keresetben hivatkoztak Filip Dewinter egyik kijelentésére is, amelyben pártját "iszlámellenesnek" nevezte egy interjúban."[31] A keresetben annak megállapítását is kérték, hogy a Vlaams Belang gyakorlatilag a korábban betiltott Vlaams Blok politikai nézeteit képviseli.

Támogatottság

1999-ben a Vlaams Blok 584 392 szavazatot kapott az Európai Parlamenti választásokon. 5 évvel később a párt 981 587 szavazatott kapott a flamand régióban és 21 297 szavazatot a brüsszeli régióban.

Az 1999-es választási eredmények felhasználásával készült a Leuveni Katolikus Egyetem tanulmánya[32] a Vlaams Blok támogatóiról.

A tanulmány alapján a VB támogatói elsősorban az alacsonyan iskolázott rétegekből kerültek ki, azonban a tanulmány nem talált semmilyen összefüggést a VB-szavazók kora, neme vagy foglalkozása tekintetében.

A tanulmány másik megállapítása a VB-szavazók szektorális elhelyezkedésére vonatkozott: a párt támogatóinak nagy része a magánszektorban dolgozott, ahol a vállalatok erős nemzetközi versenynek vannak kitéve, míg a közszférában foglalkoztatottak között szinte minimális a párt támogatottsága.

A szerzők harmadik megállapítása, hogy a VB-szavazók általában kedvezőtlen véleménnyel voltak a belga gazdaság kilátásaival kapcsolatban, illetve a legtöbben elidegenedtek a hagyományos politikai pártoktól.

Jegyzetek

  1. A párt hivatalos kiadványa; 22. oldal.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 3.)
  2. Hollandia Democratie went niet aan extreem-rechts Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben ("A demokrácia nem tűzi a szélsőjobboldalt"), MO, 2006 június, 51. o.
  3. Hollandia Hooghe, Marc. "Ik of de chaos" - recept speelt in voordeel van Patrick Janssens ("Én vagy a zűrzavar - ez a formula Patrick Janssens-nek ad előnyt"), De Tijd, 2006. szeptember 12., 4. o.
  4. Poll gain for Belgium's far right” (HTML), BBC, 2006. október 9. (Hozzáférés: 2006. október 14.) (angol nyelvű) 
  5. Far-right party suffers rebuff in Antwerp” (HTML), The Washington Times, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2006. október 14.) [halott link]
  6. Siuberski, Philippe. „Far-right makes strong showing in Belgian local elections”, Agence France-Presse, 2006. október 8. (Hozzáférés: 2006. október 14.) [halott link]
  7. Hollandia "Ik wilde iets doen voor mijn volk" (" 'Tenni akartam valami népemért' "), Gazet van Antwerpen, 2006. augusztus 7., 3. oldal.
  8. Hollandia Witte, Els, Craeybeckx, Jan. Politieke geschiedenis van België sinds 1830 (Belgium politikatörténete 1830-tól). Antwerpen: Standaard Wetenschappelijke Uitgeverij, 555–556. o. (1985). ISBN 90-02-15260-4 
  9. Court says Vlaams Blok conviction is sound Archiválva 2005. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, Expatriate Online.
  10. "Een familiepartij of een stelletje racisten". [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. "A jól fésült szélsőjobb képe csak fantázia. A "Vlaams Belang" ugyanaz, mint a "Vlaams Blok"." "[...] a politikai kommentátorok azt gondolták, vagy azt remélték, hogy a Vlaams Belang szakít a Vlaams Blok-al és Flandria nagy konzervatív pártja lesz. Mi sosem gondoltuk ezt és a párt alapításától fogva azt vallottuk: ugyanazok vagyunk és ugyanazok maradunk. Csak azért változtattunk nevet, mert erre kényszerültünk." Gerolf Annemans nyilatkozata, P-Magazine, 2005. szeptember 27.
  12. Éves jelentés - 2005 (PDF). Belga titkosszolgálatok
  13. HollandiaDiscrimineren is een mensenrecht (A diszkrimináció emberi jog), Katholiek Nieuwsblad, 2005. január 21.
  14. I've seen the future: it's scary and Belgian. [2009. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
  15. „28 Vlamingen roepen op tot politieke aanpak Vlaams Blok”, De Standaard, 2003. március 8. 
  16. Hollandia Eigen voetvolk bijlange niet meer eerst, De Morgen, 2006. július 26., 26. o. (előfizetés szükséges).
  17. HollandiaVlaams Belang niet in beroep tegen veroordeling”, De Standaard, 2005. március 7. 
  18. Hollandia Vlaams Blok-arrest: beknopte analyse van de gevolgen door de juridische dienst van het Vlaams Parlement Archiválva 2005. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. Hollandia De Morgen[halott link]
  20. „Liga Overweegt Klacht Tegen Gerolf Annemans: Ook Wetstraat en Magistratuur reageren verontwaardigd op Uitspraken”, De Tijd, 2004. november 14. 
  21. „Twee Gentse Magistraten In”, De Tijd, 2000. március 1. 
  22. N-VA wil geen meerderheid met PVDA in district Hoboken”, Het Laatste Nieuws, 2006. október 11. 
  23. 2006: Vlaams Belang is winnaar én verliezer. deredactie.be. (Hozzáférés: 2016. január 14.)
  24. The gap between Flanders and Wallonia widens[halott link], Expatriate Online, 20 May 2005
  25. Nuclear Power in Belgium (angolul)
  26. HollandiaOndernemend Vlaanderen (Toespraak Gerolf Annemans) Archiválva 2007. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Vállalkozó Flandria (Gerolf Annemans beszéde))
  27. Leterme geeft voorakkoorden toe ("Leterme beismeri a választás előtti megegyezéseket"), De Standaard, 2008. augusztus 28.
  28. A belga politikai rendszerben a pártok mind a szövetségi, mint a regionális parlamentektől támogatásban részesülnek, de a magánadományok tekintetében szigorú korlátozások vannak érvényben.
  29. Amikor a Vlaams Belang megalakult, a flamand parlamentnek döntést kellett hozni az új párt támogatásáról. Egyrészről a finanszírozási szabályok értelmében egy párt addig nem kaphatott támogatást, amíg részt nem vett a választásokon és legalább egy képviselőt be nem juttatott a parlamentben (ami a VB-re vonatkozott volna, mint új párt). Másrészről a szabályok lehetővé tették, hogy a parlament megvonja a támogatást azoktól a pártoktól, amely rasszista politikákat követnek (amely elődjére, a Vlaams Blokra is vonatkozott és a Vlaams Belang-ra is vonatkozott volna). A VB politikusai lényegében azzal érveltek, hogy pártjuk a Vlaams Blok jogutódja (vagyis jogosultak a támogatásra), de mégis, pártjuk megújult és nem vádolható rasszizmussal - vagyis nem lehet megvonni a támogatást. A flamand parlament végül felemás döntést hozott: kimondta, hogy a Vlaams Belang lényegében egy és ugyanaz, mint a Vlaams Blok, tehát bűnös a rasszizmus kérdésében - ennek ellenére nem vonta meg a támogatást.
  30. HollandiaEindelijk klacht tegen Vlaams Belang (Végre egy kereset a Vlaams Belang ellen), De Standaard, 2006. május 19.
  31. HollandiaPartijen vragen dotatie Vlaams Belang af te nemen (A pártok kérik a Vlaams Belang szánt adományok leállítását), HLN.be
  32. Depickere, A. and Swyngedouw, M.: "Verklaringen voor het succes van extreem rechts getoetst" (A szélsőjobb választási sikereinek áttekintése), In: Swyngedouw, M. and Billiet, J. (eds) De kiezer heeft zijn redenen (A szavazók döntésének okai), Leuven/Leusden, Acco, 2002, pp. 1-26. (hollandul)

Források

További információk