Feketeszárnyú bíbic
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vanellus melanopterus (Cretzschmar, 1829) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketeszárnyú bíbic témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszárnyú bíbic témájú kategóriát. |
A feketeszárnyú bíbic (Vanellus melanopterus) a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Philipp Jakob Cretzschmar német ornitológus írta le 1829-ben, a Charadrius nembe Charadrius melanopterus néven.[3]
Alfajai
- Vanellus melanopterus melanopterus (Cretzschmar, 1829)
- Vanellus melanopterus minor (Zedlitz, 1908)[2]
Előfordulása
A Dél-afrikai Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Kenya, Lesotho, Szomália, Szváziföld és Tanzánia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, szavannák és tengerpartok, valamint legelők, szántóföldek és városias régió. Magaslati vonuló.[4]
Megjelenése
Testhossza 26–27 centiméter, testtömege 163–214 gramm.[3]
 |
Életmódja
Puhatestűekkel, férgekkel és rovarokkal táplálkozik, néha kisebb halakat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
