Fekete-tengeri nagyfejűgéb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete-tengeri nagyfejűgéb
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Beling & Iljin, 1927
Nemzetség: Benthophilini
Nem: Benthophilus
Eichwald, 1831
Faj: B. stellatus
Tudományos név
Benthophilus stellatus
(Sauvage, 1874)
Szinonimák
  • Benthophilus macrocephalus maeotica Kuznetsov, 1888
  • Benthophilus macrocephalus nudus (non Berg, 1898)
  • Benthophilus macrocephalus ponticus (non Berg, 1898)
  • Benthophilus monstrosus Kuznetsov, 1888
  • Bentophilus stellatus (Sauvage, 1874)
  • Doliichthys stellatus Sauvage, 1874
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete-tengeri nagyfejűgéb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tengeri nagyfejűgéb témájú kategóriát.

A fekete-tengeri nagyfejűgéb (Benthophilus stellatus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete-tengeri nagyfejűgéb a homokos vagy kagylótörmeléktől csillogó aljú édes- és brakkvizek lakója. Megtalálható a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, valamint a beléjük ömlő folyók alsó folyásában.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény testhossza 11 centiméter, a hímé 13,5 centiméter. Állán kis bajuszszál, a szájzug mögött kis bőrlebeny van. Oldalát több sorban elhelyezkedő, jól fejlett csontlemezkék fedik, amelyek hegyes pajzsocskákkal nyúlnak a bőr fölé; köztük kevés apró csontbütyök van. 27 - 30 csontlemezke van a legfelső hosszanti sorban. Arcoldalait igen nagy csentlemezek borítják. Az ívásra kész hímek arcoldala erősen felfúvódik, testük csupasz lesz és mellúszóik meghosszabbodnak. Második hátúszójuk és a farok alatti úszó magasabbak lesznek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három méteres mélységben, a homokos aljzaton tartózkodik. Tápláléka apró talajállatokból áll, mint például puhatestűek, rákok, rovarlárvák, de kisebb halak is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első tél után már ivarérett. Májustól június elejéig ívik. Ívás után mindkét szülő elpusztul; a nőstény ívás után, míg a hím csak néhány hét után. Ikrái körtealakúak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]