Fehérajkú bambuszvipera

Fehérajkú bambuszvipera
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Viperafélék (Viperidae);
Alcsalád:	Crotalinae;
Nem:	Trimeresurus;
Faj:	T. albolabris;
Tudományos név
	Trimeresurus albolabris; Gray, 1842
Szinonimák
	Trimesurus albolabris - Gray, 1842; T[rimeresurus]. albolabris - Theobald, 1879; Trimeresurus gramineus albolabris - Mell, 1922; Trimeresurus albolabris - Pope & Pope, 1933; Trimeresurus albolabris albolabris -; Regenass & Kramer, 1981;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérajkú bambuszvipera témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérajkú bambuszvipera témájú médiaállományokat és Fehérajkú bambuszvipera témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. március 6.) ezen a változaton alapul.

A fehérajkú bambuszvipera (Trimeresurus albolabris) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjához és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjához tartozó faj.

Elterjedése

Előfordulása főként Banglades, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Kína, Jáva, Thaiföld és Vietnám területére korlátozódik, ahol nyílt erdőkben és erdős hegyoldalakon fellelhető.

Megjelenése

Fák ágain és bokrokon él, megközelítőleg 2 méteres magasságban. A zöld színű, ázsiai gödörkésarcú viperák egyike. Élénkzöld színű, farka hátoldalának közepén széles, vörös sáv húzódik. A hímek alsó testoldalán fehér vonal fut végig, ami a nőstényekről hiányzik. Nevével ellentétben ennek a kígyónak az ajka éppen zöld, viszont a torka és a hasoldala fehér. Testpikkelyei erősen ormósak, haspajzsa széles, ezek részben átfedik egymást. Szemei általában narancssárgák és függőleges pupillájúak. A szem és az orr között a hőérzékelő szerv nagy gödre található. Ivarérett példányok esetében a várható méret 60-100 centiméter között van. Rendszerint éjszaka aktív.

Táplálkozása

Elsősorban rágcsálókat és békákat, de más hüllőket és kisebb madarakat is fogyaszt.

Szaporodás

Elevenszülő, rendszerint 15-25 ivadéka van. A fiatalok eléggé nehézkesen kezdenek el táplálkozni, de ezt a problémát általában a hatodik hét után sikeresen áthidalják. A kicsikkel is bánjunk rendkívüli óvatossággal, soha ne becsüljük le őket. Akárcsak a felnőtt példányok ők is rendkívül gyorsan mozognak, és egy óvatlan pillanatban marhatnak is.

Tartása

Ez a faj speciális, magas terráriumot igényel (80x60xa120), mászásra és pihenésre alkalmas ágakat sűrűn helyezzünk el a terráriumba, valamint a környezetét utánzó műnövényeket vagy esetlegesen masszív élő növényeket is használhatunk. Vizestálat helyezzünk el, amit annak ellenére szükségesnek tartok, hogy az állat rendszerint nem iszik belőle. Terráriumát hetente többször is permetezzük be langyos vízzel. Ez a faj könnyen elfogadja a táplálékot, étlapján kistestű leölt laboratóriumi rágcsálók szerepeljenek. Az ideális nappali hőmérséklet számára 26-28 °C, ami a napozóhelyén akár 32 °C is lehet, amihez 70-80% páratartalom társuljon. Éjjel a hőmérsékleteknek 22-24 °C körülire le kell esniük, viszont ekkor a páratartalom már 80-90% között legyen.

Mérge

Az ázsiai gödörkésarcú viperák a Viperidae családba tartozó csöves méregfogakkal rendelkező Solenoglypha taxonba sorolják. Mérgük elsősorban a zsákmányállat megbénítását, megölését szolgálja, a védekezésképpen betöltött szerepe csak másodlagos. Ezen fajok mérgében a haemotoxinok aránya van túlsúlyban, amelyek a vért, annak alakos elemeit és szövetkárosodást okoz, feloldja a vérerek falát és a vértestecskéket; véralvadásgátlóként és fokozóként egyaránt működhetnek. Esetleges marás esetén célszerű orvoshoz juttatni az érintettet.

Források

↑ McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
Búzás Balázs – A mérgeskígyótartás hazai problémái
Mark O'Shea – Reptiles and Amphibians

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[McD99-1] McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

[1]