Fehérajkú bambuszvipera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehérajkú bambuszvipera
Trimeresurus albolabris male.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Crotalinae
Nem: Trimeresurus
Faj: T. albolabris
Tudományos név
Trimeresurus albolabris
Gray, 1842
Szinonimák
  • Trimesurus albolabris - Gray, 1842
  • T[rimeresurus]. albolabris - Theobald, 1879
  • Trimeresurus gramineus albolabris - Mell, 1922
  • Trimeresurus albolabris - Pope & Pope, 1933
  • Trimeresurus albolabris albolabris -
    Regenass & Kramer, 1981[1]
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérajkú bambuszvipera témájú kategóriát.

A fehérajkú bambuszvipera (Trimeresurus albolabris) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjához és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordulása főként Banglades, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Kína, Thaiföld és Vietnam területére korlátozódik, ahol nyílt erdőkben és erdős hegyoldalakon fellelhető.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fák ágain és bokrokon él, megközelítőleg 2 méteres magasságban. A zöld színű, ázsiai gödörkésarcú viperák egyike. Élénkzöld színű, farka hátoldalának közepén széles, vörös sáv húzódik. A hímek alsó testoldalán fehér vonal fut végig, ami a nőstényekről hiányzik. Nevével ellentétben ennek a kígyónak az ajka éppen zöld, viszont a torka és a hasoldala fehér. Testpikkelyei erősen ormósak, haspajzsa széles, ezek részben átfedik egymást. Szemei általában narancssárgák és függőleges pupillájúak. A szem és az orr között a hőérzékelő szerv nagy gödre található. Ivarérett példányok esetében a várható méret 60-100 centiméter között van. Rendszerint éjszaka aktív.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban rágcsálókat és békákat fogyaszt, de más hüllőket és kisebb madarakat sem vett meg.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elevenszülő, rendszerint 15-25 ivadéka van. A fiatalok eléggé nehézkesen kezdenek el táplálkozni, de ezt a problémát általában a hatodik hét után sikeresen áthidalják. A kicsikkel is bánjunk rendkívüli óvatossággal, soha ne becsüljük le őket. Akárcsak a felnőtt példányok ők is rendkívül gyorsan mozognak, és egy óvatlan pillanatban marhatnak is.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a faj speciális, magas terráriumot igényel (80x60xa120), mászásra és pihenésre alkalmas ágakat sűrűn helyezzünk el a terráriumba, valamint a környezetét utánzó műnövényeket vagy esetlegesen masszív élő növényeket is használhatunk. Vizestálat helyezzünk el, amit annak ellenére szükségesnek tartok, hogy az állat rendszerint nem iszik belőle. Terráriumát hetente többször is permetezzük be langyos vízzel. Ez a faj könnyen elfogadja a táplálékot, étlapján kistestű leölt laboratóriumi rágcsálók szerepeljenek. Az ideális nappali hőmérséklet számára 26-28 °C, ami a napozóhelyén akár 32°C is lehet, amihez 70-80% páratartalom társuljon. Éjjel a hőmérsékleteknek 22-24 °C körülire le kell esniük, viszont ekkor a páratartalom már 80-90% között legyen.

Mérge[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ázsiai gödörkésarcú viperák a Viperidae családba tartozó csöves méregfogakkal rendelkező Solenoglypha taxonba sorolják. Mérgük elsősorban a zsákmányállat megbénítását, megölését szolgálja, a védekezésképpen betöltött szerepe csak másodlagos. Ezen fajok mérgében a haemotoxinok aránya van túlsúlyban, amelyek a vért, annak alakos elemeit és szövetkárosodást okoz, feloldja a vérerek falát és a vértestecskéket; véralvadásgátlóként és fokozóként egyaránt működhetnek. Esetleges marás esetén célszerű orvoshoz juttatni az érintettet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).