Fehérajkú bambuszvipera
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_Kaeng_Krachan_National_Park_(27493423545).jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Trimeresurus albolabris Gray, 1842 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehérajkú bambuszvipera témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérajkú bambuszvipera témájú médiaállományokat és Fehérajkú bambuszvipera témájú kategóriát. |
A fehérajkú bambuszvipera (Trimeresurus albolabris) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe sorolt viperafélék (Viperidae) családjában és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsalád egyik faja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Hátsó-Indiában és környékén (Banglades, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Kína, Jáva, Thaiföld és Vietnám), valamint Szumátra és Jáva szigetein él.[2]
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Élénkzöld. Farka hátoldalának közepén széles, vörös sáv húzódik. A hímek hasán fehér vonal fut végig; ez a nőstényekről hiányzik. Nevével ellentétben ennek a kígyónak az ajka éppen zöld, viszont a torka és a hasa fehér. Testpikkelyei erősen ormósak, haspajzsa széles, ezek részben átfedik egymást. Szeme általában narancssárga, a pupillája függőleges. A szem és az orr között van a hőérzékelő szerv nagy gödre.
Az ivarérett példányok mintegy 60–100 cm hosszúak.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Főleg nyílt erdőkben és erdős hegyoldalakon lelhető fel. Fák ágain és bokrokon lesi áldozatait, jellemzően körülbelül 2 méter magasan. Rendszerint éjjel aktív.
Elsősorban rágcsálókat és békákat fogyaszt, de megeszi a kisebb madarakat és más hüllőket is.
Mérge[szerkesztés]
Az ázsiai gödörkésarcú viperák méregfoga csöves. Mérgük elsősorban a zsákmányállat megbénítását–megölését szolgálja, védekező szerepe másodlagos. Mérgük főleg a hemotoxinokat tartalmaz. Ezek a vér alakos elemeit károsítják, továbbá feloldják az érfalakat és a vértestecskéket; véralvadásgátlók és -fokozók egyaránt lehetnek. A megmart áldozatot célszerű orvoshoz vinni.
Szaporodása[szerkesztés]
Elevenszülő, rendszerint 15–25 ivadéka van. A fiatalok eléggé nehézkesen kezdenek el táplálkozni, nagyjából életük hatodik hetéra válnak biztosan őnellátóvá.
Már a kicsik is nagyon gyorsan mozognak, és ha fenyegetve érzik magukat, marhatnak is.
Tartása[szerkesztés]
A 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet szerint veszélyes veszélyes állat, amelynek tartása engedélyköteles.[3]
Speciális, magas terráriumot igényel (80x60xa120) mászásra és pihenésre alkalmas ágakkal. A környezetét utánzó valódi vagy műnövényeket is használhatunk. Ajánlott a vizestál még úgy is, hogy az állat rendszerint nem iszik belőle. Célszerű a terráriumát hetente többször langyos vízzel bepermetezni. Könnyen elfogadja a táplálékot; ajánlott eledelei kistestű, leölt laboratóriumi rágcsálók. Ideális a 70-80% páratartalom 26–28 °C nappali hőmérséklettel, ami a napozóhelyén akár 32 °C is lehet. A jó éjjeli hőmérséklet 22–24 °C, 80–90% páratartalommal .
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
- ↑ IUCN: Geographic range
- ↑ Terraplaza: Engedélyköteles állatok
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
- Búzás Balázs – A mérgeskígyótartás hazai problémái
- Mark O'Shea – Reptiles and Amphibians
