Farkas János (főjegyző)
boldogfai Farkas János | |
Boldogfai Farkas János főjegyző címeres viaszpecsétje | |
Született | 1741. november 17. Boldogfa, Zala vármegye |
Elhunyt | 1788. november 12. (46 évesen) Zalaegerszeg, Zala vármegye |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754–1820) |
Gyermekei | Farkas Ferenc |
Szülei | boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) barkóczi Rosty Anna (1722–1784) |
Foglalkozása | vármegyei ügyvéd, Zala vármegye főjegyzője. |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Boldogfai Farkas János (Boldogfa, Zala vármegye, 1741. november 17. - Zalaegerszeg, Zala vármegye, 1788. november 12.), jogász, Zala vármegye főjegyzője, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") 1787 és 1788 között, a királyság hites ügyvédje ("Advocatus per regnum Hungariae juratus causarum fori utriusque"), táblabíró, földbirtokos, ideiglenesen Zala vármegyei másodalispán 1783-ban.
Élete
A tekintélyes zalai nemesi boldogfai Farkas család sarja. Boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770), Zala megyei alispán, táblabíró, jómódú földbirtokos, és a barkóczi Rosty családból származó barkóczi Rosty Anna (1722–1784) másodszülött fiúgyermeke; keresztszülei szalapatakai Nagy György (†1748), zalai főjegyző, helytartótanácsi ítélőmester, földbirtokos és neje nemes Lada Zsófia (1714–1767) voltak. Az apai nagyszülei boldogfai Farkas János (†1724), Zala vármegye helyettes főszolgabírája, földbirtokos, és a sidi Sidy család sarja sidi Sidy Dorottya (1693–1775) úrnő voltak; az anyai nagyszülei barkóczi Rosty László (fl. 1710-1730) vasi főszolgabíró, földbirtokos és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Mária (fl. 1710-1714) asszony voltak. Anyai nagybátyjai szalapatakai Nagy Mihály (1706–1756), királyi tanácsos, zalai alispán, földbirtokos, akinek a neje Rosty Katalin volt, valamint barkóczi Rosty Ferenc (1718–1790), királyi tanácsos, Vas vármegye alispánja, földbirtokos.[1] Farkas János zalai főjegyzőnek a bátyja boldogfai Farkas András (1740–1782), a zalalövői járás első főszolgabírája volt; két fivére papi pályát választott: az egyik, boldogfai Farkas Ferenc (1742–1807) jezsuita szerzetes, veszprémi kanonok, és a másik boldogfai Farkas József (1752–1809) piarista pap, a Kolozsvári egyetem rektora volt.
A tudományosan kiválóan képzett, valamint nagy műveltséggel rendelkező Farkas János 30 évesen 1771. május 1.-én lett a vármegye első aljegyzője; ezt a tisztséget 1773. április 14.-e-ig töltötte be,[2] amikor Zala vármegye főjegyzője lett egészen 1786. július 14.-éig.[3] Ideiglenesen rövid ideg helyettesítő vármegyei másodalispán 1783-ban,[4] majd szintén 1783-ban felesküdt rendes jegyzőként szerepelt a helytartótanácsnál.[5] Farkas János és felesége közeli barátai között, a zsitkóci származású Deák családbeli nemes Deák László (1744-1783) vármegyei számvevő és húga, nemes Deák Franciska, sidi Sidy Pál (1723–1779), táblabíró, alszolgabíró, nemes Mlinarics Lajos (1743-1802),[6] zalai alispán és neje, rákosi Boros Terézia (1747–1817),[7] valamint gróf galánthai Balogh László helytartótanácsi tanácsos, királyi biztos voltak, akik egyben a gyermekeinek a keresztszülei is. Farkas János és felesége Sümeghy Judit pedig keresztszülőséget vállaltak kedves barátainak, Oszterhueber Antalnak és Jagasics Zsófiának egyik gyermeke számára, Oszterhueber Imre földbirtokos számára.
A jozefinizmus alatt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elkülönöltek; addig a vármegye alispánja elnökölt a sedrián, azonban a császár két újabb 1786 november 30. és 1787. július 19.-ei rendeleteivel következett be a változás. Első rendelete 38 új bíróság felállítását mondta ki másik rendelet kinevezte az új bíróságok személyzetét kijelölte székhelyüket és működésük megkezdésének időpontjául 1787. szeptember 1.-ét tűzte ki. Ezzel a "Novus Ordo" kibontakozásának tetőpontját érte el. Ezzel tehát beteljesedett közigazgatás és a jogszolgáltatás szétválasztása. Zalában boldogfai Farkas Jánost, az addigi vármegyei főjegyzőt, a Zala vármegyei Ítélőszék elnökévé nevezték ki ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses"), és ezzel a vármegye legmagasabb igazságügyi hivatalt ő töltötte be. 1788. november 14.-én temették el Boldogfán a családi kriptában.
Házassága és gyermekei
Farkas János 1772. április 26.-án Alsóbagodban feleségül vette a lovászi és szentmargithai Sümeghy család sarját, lovászi és szentmargithai Sümeghy Judit (*Alsóbagod, 1754. február 28.–†Alsóbagod, 1820. február 15.) úrhölgyet, nemes Sümeghy Ferenc (1723–c.1766) alsó- és felsőbagodi földbirtokos és pókafalvi Póka Marianna (1728–1797) lányát. A házasságkötésnél a násznagyok tekintetes sidi Sidy Pál (1723-1779) alszolgabíró, birtokos, és tekintetes Kovács Boldizsár (1731-1773), boldogfai birtokos voltak. Felesége révén Farkas János sógora lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, földbirtokos volt. Sümeghy Judit anyai dédanyja, szenttamási Bertalan Ádámné nemes nádasdi Nádasdy Mária volt, nemes nádasdi Nádasdy Tamás és meszléni Meszlényi Éva lánya. A Sümeghy család több földbirtokhoz jutott, amely egykor a nádasdi Nádasdy család köznemesi ágának az állományához tartozott. Az alsóbagodi földbirtok viszont a Foky család révén szerezték meg amikor Sümeghy Mihály zalai főjegyző elvette Foky Juditot (akik Farkas Jánosné Sümeghy Judit nagyszülei voltak). Farkas Jánosné Sümeghy Judit nem sűrűn indított önállóan pereskedéseket; édesanyját, özvegy Sümeghy Ferencné Póka Mariannát, képviselte mint gyámja és felügyelője (tutrix et curatrix) amikor a szenttamási Bertalan családdal pereskedtek birtok örökösödésekben. Emellett az ügy mellett Farkas Jánosné Sümeghy Juditot a házassága alatt, férje, boldogfai Farkas János képviselte, majd 1788-tól, özvegysége alatt, az öccse, Sümeghy József lett a jogi képviselője, a teljhatalmú megbízottja. Sümeghy Judit és Sümeghy József jó viszonyt ápoltak, 1806. május 12.-én osztályos megállapodást kötöttek a söjtöri erdő egyenlő részekre osztásával kapcsolatban. Miután özvegységre jutott boldogfai Farkas Jánosné Sümeghy Judit, két pártában maradt leányával, Farkas Judittal (1776-1839) és Farkas Erzsébettel (1785–1857), valamint saját anyjával, özvegy nemes Sümeghy Ferencné pókafalvi Póka Marianna (1728-1797) asszonnyal, ennek a húgával, özvegy nemesságodi Szvetics Mihályné pókafalvi Póka Klára (1734–1811) asszonnyal, és a nőtlen öccsével, ifjabb Sümeghy Ferenccel (1761–1805), az alsóbagodi Sümeghy-kastélyban lakott; Sümeghy József pedig véglegesen Söjtörön telepedett le. A Sümeghy kastély később a leányági örökösödés alapján a Csertán család kezébe jutott.[8] Farkas János és Sümeghy Judit házasságából született:
- boldogfai Farkas Anna Klára (*Boldogfa, 1773. március 15.)
- boldogfai Farkas János Nepomuk (*Boldogfa, 1774. június 6. –† Alsóbagod, 1847. május 5.), jogász, táblabíró, Zala vármegye helyettes alispánja, földbirtokos. Felesége, besenyői és velikei Skublics Angéla Cecilia (*Besenyő, 1775. április 7. –†Boldogfa, 1839. november 25.).
- boldogfai Farkas Borbála (*Boldogfa, 1775. október 30. – †Zélpuszta, 1778. július 27.).
- boldogfai Farkas Judit (*Boldogfa, 1776. október 27. – †Alsóbagod, 1839. november 20.), földbirtokos kisasszony, aki hajadonként hunyt el.
- boldogfai Farkas Ferenc (*Boldogfa, 1779. május 16. – †Boldogfa, 1844. április 16.), jogász, táblabíró, földbirtokos. Első neje, Németh Anna (1794–1831). Második neje, Joó Borbála (*Perenye, 1811. november 29.–†Zalaboldogfa, 1881. március 16.).
- boldogfai Farkas Anna Franciska (*Boldogfa, 1781. július 4.)
- boldogfai Farkas Marianna Julianna (*Boldogfa, 1783. január 2. – †Boldogfa, 1819. március 4.). Férje, szladeoviczi Szladovics József (*Sitke, 1773. november 25. – †Boldogfa, 1829. február 26.), táblabíró, cs. és k. kapitány, kanizsai uradalmi ügyész.
- boldogfai Farkas Erzsébet (*Boldogfa, 1785. november 11. – †Alsóbagod, 1857. július 14.), földbirtokos kisasszony, aki hajadonként hunyt el.
- boldogfai Farkas Péter (*Boldogfa, 1788. július 6. – †Boldogfa, 1788. augusztus 29.).
Jegyzetek
- ↑ ZML. XII. Farkas család. 3. doboz 1759-1799 130-159. 29
- ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (256. o.)
- ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
- ↑ [https://web.archive.org/web/20131029190604/http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/xiii.10.farkas.csalad.iratai.1328.-.1869.pdf ZML. Lajstrom. IV.17. Alispánok és szolgabírák előtti perek 1761-1848]. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 3.)
- ↑ Dunántúli Protestáns Lap – 7. évfolyam – 1896.I. Vezérczikkek és értekezések
- ↑ familysearch.org Mlinarits Lajos halála - Nagygörbő (In: Kisgörbő) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
- ↑ familysearch.org Mlinarits Lajosné rákosi Boros Terézia halála halála - Nagygörbő (In: Kisgörbő) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
- ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221.p