Eötvös Ignác (politikus, 1786–1851)

Eötvös Ignác
Eötvös Ignác (Ehrenreich Sándor Ádám metszete)
A Magyar Királyság tárnokmestere
Hivatali idő 1836 – 1841
Előd	Pálffy Fidél
Utód	Keglevich Gábor
Született	1786. február 25. Sály
Elhunyt	1851. augusztus 21. (65 évesen) Velence
Párt	politikus a politikai pártok megjelenése előtt
Szülei	Eötvös Ignác
Gyermekei	Eötvös József
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Ignác témájú médiaállományokat.

Vásárosnaményi báró Eötvös Ignác (Sály, 1786. február 25. – Velence, 1851. augusztus 21.) bölcseleti és jogi doktor, császári és királyi kamarás, magyar királyi udvari alkancellár, valóságos belső titkos tanácsos és főpohárnokmester. Fia Eötvös József író, politikus, unokája Eötvös Loránd fizikus, miniszter.

Élete

Eötvös Ignác (1763–1838) báró és négyesi Szepessy Mária (1767–1833) bárőnő egyetlen fiaként született a borsodi kis faluban, Sályon. Több Szepessy birtokhoz hasonlóan édesanyja révén jutott ez a falu is az Eötvös család kezére.

Középiskoláit, majd bölcseleti és jogi egyetemi tanulmányait Budán végezte. 1802-ben bölcseleti, 1804-ben pedig egy I. Ferenc pártfogása alatt tartott nyilvános vitatkozás után jogi doktorrá avatták. A király 1804. szeptember 1-jén kelt saját kezű iratában adta meg az engedélyt atyja érdemeire hivatkozva. Ez alkalommal az uralkodót gróf Széchényi Ferenc magyar királyi főkamarás képviselte királyi biztosként; a vitatkozó, akkori szokás szerint, tételeihez Pray György De sigillis regum et reginarum („Királyok és királynék pecsétjei”) című munkáját csatolta s osztotta szét.

Karrierje a Pest vármegyei tiszteletbeli aljegyzőséggel kezdődött, később a magyar királyi udvari kamara fogalmazója, titkára és előadó tanácsosa lett. 1826-ban a magyar királyi udvari kancelláriának előadó udvari tanácsosa és Sáros vármegye főispáni helytartója, majd 1827-ben tényleges főispánja lett. 1830-ban udvari másodkancellárrá és belső titkos tanácsossá lépett elő. 1831-ben teljhatalmú királyi biztosként ő vezette a felvidéki kolerafelkelés leverését. 1834-ben a Heves vármegyei tisztújítási mozgalmak megvizsgálására királyi biztossá, 1836-ban pedig királyi főtárnokmesterré nevezték ki. Méltóságáról 1841-ben lemondott.

Családja

Eötvös Ignác kétszer is megházasodott. Első felesége, Fáy Konstancia fiatalon, még gyermektelenül elhunyt. Eötvös Ignác második feleségéül Anne von der Lilien (1786–1858) palotahölgyet választotta; a menyasszony szülei báró Lilien József (1753–1828), nagybirtokos, és muraszombati, széchyszigeti és szapári gróf Szapáry Julianna (1759–1788) asszony voltak. Öt közös gyermekük született, közülük három érte meg a felnőttkort:

• Mária (1809–1809)
• Júlia (1812–1880), férje: Vieregg Károly (1798–1864)
• József (1813–1871), író, vallás- és közoktatásügyi miniszter; neje: barkóczi Rosty Ágnes (1825–1913)
• Dénes (1817–1878)
• János (1818–1820)

Munkái

1. Sermo ill. dni l. b. Ignatii jun. Eötvös de Vásáros-Namény neo installati comitatus Sárosiensis supremi comitis die 17. Sept. 1827. in l. r. civitate Eperjes. Cassoviae. (Sermones c. gyűjteményben.)

2. Beszéde, melyet Sáros megyei karok és rendekhez 1835. Mindszent hava 20. végzett tiszt építő széknek lefolyta alatt tartott. Eperjes, 1836.

3. Die Einkünfte des Schatzes im Königreiche Ungarn. Ofen, 1846. (Névtelenül.)

4. Ungarns gegenwärtiger und zukünftiger Nationalreichthum. Uo. 1847. (Névtelenül.)

Latin beszéde, melyet prokancellari hivatalába beiktatásakor 1830. jan. 31. mondott, kézirata a budapesti Egyetemi Könyvtárba került.

Arcképe rézmetszetben Lütgendorf F. bárótól 1827-ből a Spiegel 1835. 21. számához van mellékelve.

Források

• Eötvös Ignác családfája
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.