Evőpálcika
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az evőpálcika egy pár egyforma hosszúságú vékony rúd, mely Kelet-Ázsiában (azon belül is főként Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban) a hagyományos evőeszköz a szilárd élelmiszer fogyasztására.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Az evőpálcika feltehetően az ókori Kínából származik, a Shang-dinasztia (Sang, i. e. 1600 - 1100) korából származó feljegyzések szerint ekkor már használták a kínai konyhában.[1] A pálcika használata aztán lassan az egész kelet-ázsiai térségben elterjedt, alapvetően azokon a területeken, ahol jelentősebb volt a kínai befolyás.
[szerkesztés] Felépítése, fajtái
Az evőpálcika általában egyik végén vastagabb (ez van a kezünkben), a másik végén vékonyabb (ezzel fogjuk meg az ételt). Fontos, hogy két egyforma hosszúságú és kiképzésű pálcikát használjunk, hiszen csak így lehet könnyen felemelni vele az ételt. Ha a pálcika vastagsága végig egyforma, a megfogható végét valamilyen díszítés jelzi.
[szerkesztés] Hossza
A pálcika változó hosszúságú lehet. Az egészen hosszú, akár 30-50 cm-es pálcikákat általában főzéshez használják, például az étel forgatására a wokban. Kínában főként közepes és hosszú pálcikákat (20-26 cm) használnak evőeszközként, Japánban a rövidebbeket (16-20 cm) részesítik előnyben, Koreában a közepes méretűek a legkedveltebbek.
[szerkesztés] Hegye
Vékonyabb vége lehet enyhén csúcsos, vagy tompa. A tompa végű pálcikák szélesebb ponton érintkeznek egymással ezáltal könnyebb lehet az étel megragadása, vagy a rizs szájba „lapátolása”. A hegyesebb végű pálcikával könnyebb lehet a halak szálkázása, egyeseknek az étel megragadása is. A pálcikára azonban nem illik felszúrni az ételt (a hegyes végűre sem). Az eldobható, egyszer használatos pálcikák nagy része hegyesebb végű.
[szerkesztés] Anyaga
A méretek érzékeltetésére felül a vonalzó 30 cm hosszú.
A pálcika sokféle anyagból készülhet; ezeknek különböző előnyei és hátrányai vannak.
A fából vagy bambuszból készült evőpálcika olcsó és könnyen használható (jobban tapad), de sajnos könnyebben megtapadnak rajta a kórokozók is, így higiéniai szempontból nem a legjobb megoldás. Főleg a hosszabb ideje használt eszközök tisztítása lehet egyre problémásabb. Lehetnek lakkozottak, hogy ezzel is növeljék a vízállóságot. Az eldobható pálcikák Kínában leginkább bambuszból készülnek.
A műanyag evőpálcikák szintén viszonylag olcsók, viszont a csúszósabb felületük miatt kezelésük nehezebb. Tisztításuk egyszerűbb és higiénikusabb, mint a fa vagy bambusz változatoké. Főzéshez nem használhatók, mivel a nagy hőtől megolvadnak és mérgező anyagokat bocsátanak ki.
A fémből készült pálcikák leginkább Koreában használatosak. A műanyaghoz hasonlóan ezek is csúszósak, de nem olvadnak meg főzés közben és káros anyagot sem bocsátanak ki (wok-ban való főzéshez általában nem használják, mivel felsértheti a felületét). A fém pálcikák drágábbak.
Egészen kivételes, a hétköznapi életben szinte soha nem használt anyagok még a porcelán, ezüst, arany, elefántcsont és egyéb csontok. Az ilyen pálcikák előállítása igen drága, egyéb tulajdonságaik általában a fém pálcikáéhoz hasonlók.
[szerkesztés] Használata
- Az egyik pálcikát helyezzük a tenyerünk és a hüvelykujjunk találkozásához, kicsit szorítsuk oda és támasszuk meg a gyűrűsujjunkkal. Győződjünk meg róla, hogy a pálcika stabilan áll ebben a helyzetben, a kezünk mozgatására nem mozdul el és nem csúszik ki.
- A másik pálcikát fogjuk a hüvelykujjunk, a mutatóujjunk és a középső ujjunk közé, nagyjából mintha írni akarnánk vele. A két pálcika hegyének egy vonalban kell lennie.
- A felső pálcika fel-le mozgatásával akár nagyobb darab ételt is összefoghatunk.
- Kellő gyakorlattal a pálcikát úgy használhatjuk, akár egy fogót.
Tippek: a pálcika akkor kezelhető a legkönnyebben, ha a vastagabb vége felől kb. egyharmad, egynegyed távolságnál fogjuk meg (lásd az ábrán), mivel így a pálcika végei igen hegyes szöget zárnak be. Ha a pálcikák hegye nincs egy vonalban, fordítsuk őket lefelé (merőlegesen a tányérra), majd lassan közelítsünk a tányér felé, miközben a fogást kicsit lazábbra vesszük. Lassan közelítve az a pálcika, melynek hegye előrébb nyúlik, lassan visszacsúszik, amíg a két pálcika egy vonalba kerül. Kis gyakorlással az ábrán látható első két lépés egyetlen mozdulattal is végrehajtható, amint egy kézzel emeljük fel a két pálcikát.
[szerkesztés] Etikett
A pálcika használatával kapcsolatban nagyon sok illemszabály létezik.
[szerkesztés] Általános szabályok
- A pálcikát nem használjuk zajkeltésre, figyelemfelkeltésre és gesztikulációra.
- Illetlenség játszani a pálcikával.
- A pálcikával nem mozgatunk más tárgyakat.
- Nem illik a pálcikára szúrni az ételt.
- A pálcikákat használaton kívül vízszintesen, egymással párhuzamosan illik letenni, a tányérra, vagy a pálcikatartóra. A pálcikatartó lehetővé teszi a pálcika vízszintes elhelyezését az asztalon úgy, hogy a hegye nem érinti az asztalt.
- A pálcikát használaton kívül soha ne szúrjuk a rizsbe vagy a tésztába úgy, hogy a vége felfelé áll, ez nagyon nagy illetlenség és durvaság, mert bármilyen felfelé álló, vékony hosszúkás tárgy a füstölőkre emlékeztet, melyeket temetések alkalmával gyújtanak.
[szerkesztés] Kínai szabályok
- A kínai kultúrában elfogadott, hogy a rizses csészét a szánk elé emelve a rizst gyakorlatilag belapátoljuk a szánkba a pálcika segítségével. Ilyenkor természetesen nem a rizsszemeket próbáljuk meg összefogni (mint egy fogóval), hanem a pálcika végeit egymás mellett lehetőleg szinte párhuzamosan helyezve úgy használjuk, mint egy lapátot. Kínában a rizst kevesebb vízzel főzik és így ragadósabb lesz ami megkönnyíti a pálcikával való fogyasztását.
- Átadhatunk ételt közeli hozzátartozóknak a pálcikánkkal, sőt kifejezetten illik az idősebbeknek, gyerekeknek a jobb falatokat így odaadni. Néha a hölgyek a legjobb falatokat a párjuk tányérjába teszik a közös tányérból a saját pálcikájukkal.
