Esterházy Mihály (főrend)
| Esterházy Mihály | |
| Született | 1783. február 9. Nagyszeben |
| Elhunyt | 1874. december 4. (91 évesen) Pozsony |
| Szülei | Esterházy Nepomuk János |
| Foglalkozása | politikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gróf galántai Esterházy Mihály (Nagyszeben, 1783. február 9. – Pozsony, 1874. december 4.) reformpárti politikus, a honvédelmi bizottmány tagja, az országgyűlés felsőházának korelnöke, mecénás.
Életpályája[szerkesztés]
Keresztapja Éder József Károly volt. Tanulmányait több testvéréhez hasonlóan Kolozsvárt végezte. Hivatali pályáját Kolozs vármegye aljegyzőjeként kezdte. Később gyakornok volt Marosvásárhelyen a királyi táblán és Kolozsváron a guberniumnál.
1803-ban az Erdélyi Udvari Kancelláriánál fogalmazó lett, majd 1804-ben kamarás címet nyert.
1806-ban Reiner József főherceg szolgálattevő kamarásának nevezték ki, később a titkára lett. Szolgálatáért 1817-ben megkapta a Lipót-rend kiskeresztes vitéze kitüntetést és az egyesült udvari kancelláriánál titkár lett, majd firenzei követ.
1820-ban Békés vármegye táblabírájává nevezték ki. 1825-től beszélt az országgyűlésben. Széchenyi István köréhez tartozott, folyamatosan törekedett Magyarország fejlesztésére. 1830-ban magyar udvari kancellárnak és országgyűlési követnek ajánlották. 1836. október 29-én lemondott posztjairól.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjává választották. 1852-ben hat évi várfogságra ítélték, büntetését Komáromban töltötte. 1855-ben kegyelemmel szabadult.
1860-ban rehabilitálták, 1861-ben a felsőház korelnöke lett.
Szenvedélyesen ápolta a zenét és a geológiát. Támogatta Beethovent és a gyermek Lisztet.[1]
Családja[szerkesztés]
Az Esterházy család öregebb cseszneki ágának volt a tagja. Apja Esterházy Nepomuk János (1754–1840) Veszprém vármegyei főispán és Bánffy Ágnes (1756–1831), akiknek tizenkét gyermeke született. Testvére volt többek között Ferenc (1778–1855), Alajos (1780-1868) György (1781–1865) és Dénes (1789–1862).
1817. április 19-én házasságot kötött Schröfl-Mannsberg Antóniával (1795–1880). Hét gyermekük született: Ágnes (1818), Szerafin (1820–1878), István (1822–1899) országgyűlési képviselő, Antal (1825), Ferenc (1828–1861), Franciska (1831–1925) és Sarolta (1834–1890).[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása pp. 282. Budapest, herceg Esterházy Miklós, 1901. december 31. (Hozzáférés: 2022. február 19.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Magyar családtörténeti adattár
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Gróf Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leirása. Kézirat gyanánt kiadja herczeg Esterházy Miklós. Budapest, 1901.
- Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5
- Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerkesztette: Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002.
- ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
