Esőthozó pőcsik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Esőthozó pőcsik
Haematopota-pluvialis-06-VII-2007-01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Öregcsalád: Bögölyalakúak (Tabanomorpha)
Család: Bögölyfélék (Tabanidae)
Alcsalád: Haematopotinae
Nem: Haematopota
Faj: H. pluvialis
Tudományos név
Haematopota pluvialis
(Linnaeus 1758)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú kategóriát.

Az esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, ezen belül a bögölyfélék (Tabanidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esőthozó pőcsik mindenütt igen gyakori. Európa és Ázsia palearktikus övében a leggyakoribb bögölyfaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esőthozó pőcsik

Az esőthozó pőcsik 9-12 milliméter hosszú kétszárnyú. Színe szürke, a tor felső oldalán sötét hosszcsíkok húzódnak. Szeme igen tarka, kanyargós vonalú világos és sötét sávokkal, melyek a szivárvány színeiben csillognak, a hímnél egymással találkoznak, a nősténynél viszont kifejezetten elkülönülnek. A szárnyak opálosan áttetszők, elmosódott körvonalú, szürke foltokkal, nyugalmi helyzetben háztetőszerűen helyezkednek el. A nőstény szúró-szívó szájszervvel rendelkezik, kés élességű állkapcsokkal, a hím szájszerve visszafejlődött.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esőthozó pőcsik mocsarak és nedves rétek lakója, de a szárazabb helyeken is előfordul, mintegy 2000 méter magasságig. Lárvái a nyirkos talajban fejlődnek. A nőstények vérszívók, szúrásuk igen fájdalmas. A hímek kizárólag nektárral táplálkoznak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esőthozó pőcsik rövid nászrepülés után a földön párosodik. A nőstények ezután emlősállatokat vagy embereket keresnek fel, mert a peterakáshoz vért kell szívniuk. Először optikai úton, később szagok alapján is tájékozódnak. A petéket csoportokban, rétegezve rakják le a vizek közelében élő növényekre.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.