Erwin Panofsky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erwin Panofsky
Született
1892. március 30.
Hannover
Elhunyt
1968. március 14. (75 évesen)
Princeton
Foglalkozása művészettörténész

Erwin Panofsky (Hannover, 1892. március 30.New York, 1968. március 14.) német művészettörténész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hannoverben született, itt is tett érettségit a Joachimsthalsches Gymnasiumban. Egyetemi tanulmányait Freiburgban kezdte, míg barátja, Kurt Badt hatására művészettörténetet kezdett tanulni Wilhelm Vöge professzornál. Tanulmányait Berlinben fejezte be Adolph Goldschmidt tanszékén. 1914-ben doktorált kitüntetéssel Albrecht Dürer művészetelméletéből. Ez a tanulmány hozta meg számára az elismerést, a kor két legkiválóbb művészettörténésze, Wölfflin és Riegl olyan elismerést vívtak ki számára, hogy meghívást kapott az 1921-ben alapított hamburgi egyetem „privátdocentúrájára”. Az első világháborúban nem vett részt, mert egy lovasbaleset mindvégig mentességet biztosított neki a katonai szolgálat alól. Ezekben az években mélyült el a reneszánsz művészet tanulmányozásában, különösképp Dürer és Michelangelo művészetében.

A hamburgi egyetem pezsgő szellemi életében készült el Dürer Melankólia című művének könyv méretű elemzése (Fritz Saxl inspirációjával; a román kori német szobrászat monográfiája, az Idea, a Hercules am Scheiewege (Herkules válaszúton) és mintegy negyven elvi jelentőségű tudományos dolgozat. Fritz Saxl volt az igazgatója a Bibliothek Warburg nevű könyvtárnak, melynek teljes állományát a harmincas évek elején a nemzetiszocialisták elől Londonba kellett menteni. A zsidó származású Panofsky 1933-ban végérvényesen az Amerikai Egyesült Államokba települt. 1931-től vendégprofesszor volt már a New York Universityn, így New Yorkba költözött.

1935-től a Princeton Insitute for Advanced Study professzora (ide került Einstein és Oppenheimer is). Itt írt művei három évtized alatt megreformálták (mások szerint egyenesen megteremtették) az amerikai művészettörténet-írást.

1966-ban, tekintélye csúcsán visszalátogatott Németországba, megengedhette magának, hogy angol nyelven tartson előadást. 1968-ban halt meg New Yorkban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panofsky nemzedékének nem kisebb feladattal kellett szembenéznie, mint az addig nem létező művészettörténeti terminológia megalkotásainak nehézségeivel. Át kellett hidalnia a pozitivista adatfeltárás által létrejött űröket, az egyes művekben fel kellett tárni azt a réteget, ami biztosítja az egyedi műalkotás sajátszerűségét a történelem más produktumaival szemben, be kellett ágyazni a művészettörténet-tudományt a filozófiába a művészetelmélet, művészettudomány és esztétika segítségével. Panofsky jelentősége, hogy feltárta az azt akadályozó problémák lényegét.

Első dolgozatában, A képzőművészeti stílus problémájában Wölfflin művészettörténet-felfogásával nézett szembe. Kifejezi szándékát, hogy a művészeti jelenségek legmélyebb lényegét, a korstílusok tartalmát és ezek változásait világnézeti okokra vezesse vissza.

Az 1920-ban megjelent A Kunstwollen fogalmában Riegl elméletét próbálta meg továbbfejleszteni. A következő művében is visszatér a kunstwollen kérdéséhez. A művészettörténet viszonya a művészetelmélethez (1925) című művében kanti kategóriarendszerrel egyenlíti ki Riegl és Wölfflin nézeteit, hangsúlyozva, hogy a nagy elődök által felállított ellentétpárok egymást feltételezik s apriorisztikus feltételek.

Elméleti művei mellett olyan témák is foglalkoztatták, melyekkel gyakorlati tudását tette próbára. Az emberi arányok stílustörténete (1921), Dürer és klasszikus ókor (1921-22), Idea (tanulmányok, 1924), A perspektíva mint szimbolikus forma (1927).

Panofsky legnagyobb érdeme az ikonológiai módszer kidolgozása.

Az ikonológiai módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az értelmezés tárgya Az értelmezés Értelmezéshez szükséges előismeretek Az értelmezés helyesbítésének eszköze (a hagyományok története)
Elsődleges vagy természetes képtárgy, mely lehet tárgybeli vagy kifejezésbeli, ezek együttesen fejezik ki a művészi motívumok világát. Preikonografikus leírás Mindennapi tapasztalat A stílusok története, ahogyan a különböző történeti korokban a meghatározott tárgyakat és történéseket kifejezik
Másodlagos vagy konvencionális képtárgy. Ábrázolások, történetek és allegóriák világát alkotja. Ikongráfiai elemzés Irodalmi források ismerete A típusok története, ahogyan a különböző történeti korokban meghatározott témákat vagy fogalmakat tárgyakkal és eseményekkel fejeznek ki.
Belső jelentés vagy tartalom, a szimbolikus értékek világa. Ikonológiai elemzés Az emberi elme alaptörekvéseinek ismerete. A kultúra jelenségeinek ismerete általában. Ahogyan különböző történeti korokban az emberi elme törekvéseit meghatározott témákkal és fogalmakkal kifejezik.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az emberi arányok stílustörténete (Magvető, 1976)
  • A jelentés a vizuális művészetekben. Tanulmányok (Gondolat, 1984)
  • Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás (Corvina, 1986)
  • Idea (Corvina, 1998)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beke László: Panofsky és az ikonológia, in: Panofsky: A jelentés a vizuális művészetekben (Gondolat Kiadó, 1984)