Elwin Bruno Christoffel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elwin Bruno Christoffel
Elwin Bruno Christoffel.JPG
Életrajzi adatok
Született 1829. november 10.
Monschau
Elhunyt 1900. március 15.
Strasbourg
Ismeretes mint matematikus
Nemzetiség német
Pályafutása
Szakterület matematika
Kutatási terület konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok

Elwin Bruno Christoffel (Monschau (Aachen mellett), 1829. november 10.Strasbourg, 1900. március 15.) német matematikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyszerű fésűs kötő szülők gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait a kölni jezsuita gimnáziumban kezdte, a Friedrich-Wilhelm Gimnáziumban folytatta, és 1849-ben érettségizett. Azután a Berlini Egyetemen tanult olyan neves tudósok tanítványaként, mint Steiner, Eisenstein, Borchardt vagy Dirichlet.

1856-ban Elektromosság terjedése homogén testekben címmel írta meg doktori dolgozatát. Ezt követően három évre kényszerűségből visszaköltözött szülővárosába édesanyja rossz egészségi állapota miatt. Ez a tudományos izoláció különösen önálló gondolkodóvá tette. 1859-ben visszatért egyetemére majd Dirichlet megüresedett posztját vette át Zürichben 1862-ben. Jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ETH 6. tanszéke főiskolává alakuljon, ahol matematika–természettudományi szakon kezdtek képezni tanárokat. Christoffel állította össze az első tantervet, és ő lett a főiskola első igazgatója.[1]

Felkérték, hogy vegyen részt az Aacheni Politechnikum (ma Rheinisch- Westfälische Technische Hochschule) megalapításában, de ezt nem fogadta el. Inkább kollégájához ment Berlinbe, ahol tehetséges diákokat szerettek volna intézetükbe vonzani.

Három évvel később a tekintélyes múltú Strasbourgi Egyetemen kínáltak neki pozíciót, amit el is foglalt. 1892-ben egészségi problémái miatt visszavonult, helyét Heinrich Weber vette át.[2]

Legalább négy későbbi professzornak volt a témavezetője. Az egyik leghíresebb közülük Paul Epstein, aki 1939-ben öngyilkos lett az üldöztetés miatt a náci Németországban.[3]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakterülete a konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok.

A tenzorszámításban alkotta talán a legmaradandóbbat. Az ő nevéhez fűződnek a Christoffel-szimbólumok és (Ricci-Curbastro valamint Levi-Civita mellett) ő dolgozta ki a differenciálszámítás koordináta-rendszer-mentessé tételét. Mindkét munka alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy Albert Einstein 1915-ben közzétehette az általános relativitás elméletét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elwin Bruno Christoffel (német nyelven). Library ETH Zürich. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  2. Elwin Bruno Christoffel (német nyelven). apprendre-math.. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  3. Thomas Huckle: Mathematiker in der NS-Zeit (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 10.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilhelm Süss: Christoffel, Elwin Bruno. in: Neue Deutsche Biographie 3. 1957. 241-. On-line elérés