Elefánt-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elefánt-sziget
Elephant Island map-en.svg
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Antarktisz, Weddell-tenger, Déli-óceán
Szigetcsoport Déli-Shetland-szigetek
Terület 558 km²
Hosszúság 47 km
Szélesség 27 km
Legmagasabb pont 853
Elhelyezkedése
Elefánt-sziget (Antarktisz)
Elefánt-sziget
Elefánt-sziget
Pozíció Antarktisz térképén
d. sz. 61° 08′ 00″, ny. h. 55° 07′ 00″Koordináták: d. sz. 61° 08′ 00″, ny. h. 55° 07′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elefánt-sziget témájú médiaállományokat.
Az Elefánt-sziget és a környező szigetek
Az Elefánt-sziget megközelítése 1962-ben

Az Elefánt-sziget egyike a Déli-Shetland-szigeteknek, melyek az Antarktiszi-félsziget közelében helyezkednek el. A sziget nevezetessége abból ered, hogy 1916-ban Ernest Shackleton Birodalmi Transzantarktiszi Expedíciójának tagjai hajójuk, az Endurance pusztulása, majd hónapokon át történő jégtáblán sodródás után itt kötöttek ki, és csónakjaikból épített kunyhóban vészelték át azt a négy hónapot, míg mentőhajó érkezett értük.

Földrajz és élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget nagy része jéggel borított hegyekből és azokból alázúduló gleccserekből áll. Nevét George Powell adta 1821-ben, aki számos elefántfókát látott a partjai mentén. A sziget 1253 kilométerre helyezkedik el a Déli-Georgia szigettől, 935 kilométerre a Falkland-szigetektől és 885 kilométerre a Horn-foktól. Az antarktiszi területi követelések között a sziget területére egyaránt igényt tart az Egyesült Királyság, Argentína, Brazília és Chile.

Az Elefánt-sziget körülbelül kelet-nyugati irányban terül el, maximális magassága 853 méter a Pardo Ridge-nél. Névvel jelzett helyei a Yelcho-fok, a Valentine-fok, a Lookout-fok, Point Wild és az Endurance-gleccser.

Nincs rajta jelentős növényzet vagy helyi állatvilág, habár vándorlásban lévő szamárpingvinek és fókák találhatóak itt és az állszíjas pingvin itt fészkel. Mivel nincs biztonságos horgonyzóhely, ezért emberi település nincs a szigeten annak ellenére, hogy földrajzi helyzete ezt lehetővé tenné. A sziget időjárása nagyrészt ködös, sok hóval és a szél akár 160 km/óra sebességgel is fújhat.

Az Endurance legénysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1916-ban Ernest Shackelton Birodalmi Transzantarktiszi Expedíciójának tagjai töltöttek a szigeten több hónapot, miután hajójuk weddell-tengeri pusztulása és több hónapos jégtáblán sodródás után sikerült kikötniük. A helyet, ahol tábort vertek Point Wild-nak nevezték el.

Miután rájöttek, hogy nincs rá mód, hogy kis csónakjaikon mindannyian elhagyják a szigetet, a legjobb és legnagyobb csónakot, a James Cairdet készítették fel az útra, melynek célja az volt, hogy a legénység ott maradt tagjai számára segítséget hozzon a Déli-Georgia-szigetekről. Az expedíció 28 tagjából hatan indultak útnak 1916 áprilisában, és ugyanazon év augusztusának legvégén tértek vissza a Yelcho nevű mentőhajóval az ott maradt 22 emberért.[1]

A szigeten maradt embereknek sok feladatuk volt, a megmaradt két kisebb csónakból kunyhót építettek, ami megvédte őket az időjárás viszontagságaitól, valamint vadászatokat rendeztek a szigeten található fókákra és pingvinekre. A munka mellett az időt szórakozással is megpróbálták kitölteni, egy ilyen alkalommal született meg az expedíció fizikusa, Reginald James tollából a vers, ami a szigeten maradók vezetőjéül kinevezett Frank Wildról szólt:[2][3]

My name is Frankie Wild-o.
Me hut's on Elephant Isle.
The wall's without a single brick
And the roof's without a tile.
Nevertheless I must confess,
By many and many a mile,
It's the most palatial dwelling place
You'll find on Elephant Isle.

Magyar fordításban[4]:

Wild Franci a nevem, kéjlakom Elefánt szigetén áll.
Falamban egy tégla sincs, tetőmön cserepet keresni kár.
De valld csak be bátran, hogy sok-sok haragos mérföldön át
Nem lelsz sehol az elefánt-szigetinél úribb palotát.

Az erőfeszítések ellenére az emberek egy része megbetegedett, Perce Blackborrow lábujjait egy korábbi fagyás miatt amputálni kellett. Négy és fél hónap után érkezett meg a Yelcho nevű chilei hajó, ami kimentette a legénységet.

Shackleton nyomában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. január 24-én Tim Jarvis vezetésével egy 12 tagú csapat indult útnak a szigetről Déli-Georgia irányába azzal a céllal, hogy megismételjék a Shackleton-expedíció csónakútját.[5] Az úthoz megépítették a 100 évvel ezelőtt használt csónak pontos mását, és csak olyan felszerelést használtak, amik akkoriban rendelkezésre álltak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Endurance: Shackleton's Legendary Antarctic Expedition. Amnh.org. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
  2. Sweet, Leonard, Summoned to Lead, Zondervan, 2004.
  3. Obituary of Leonard Hussey
  4. Lansing, 210. oldal, fordította: Ambrose Montanus és Láng Zsuzsa Angéla
  5. Expedíció Shackleton nyomában a Déli-sarkon. mult-kor.hu, 2013 [last update]. (Hozzáférés: 2013. február 9.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elefánt-sziget témájú médiaállományokat.
  • Antarctica Sydney: Reader's Digest, 1985.
  • Jack Child: Antarctica and South American Geopolitics: Frozen Lebensraum New York: Praeger Publishers, 1988.
  • Chris Furse: Elephant Island - An Antarctic Expedition Shrewsbury: Anthony Nelson Ltd, 7 St John's Hill, Shrewsbury SY1 1JE, England, ISBN 0-904614-02-6.
  • Luis Mericq:Antarctica: Chile's Claim. Washington: National Defense University, 1987.
  • Oscar Pinochet de la Barra: La Antarctica Chilena Santiago: Editorial Andrés Bello, 1976.
  • Andrew Stewart: Antarctica: An Encyclopedia London: McFarland and Co., 1990 (2 kötet).
  • Frank Worsley Shackleton's Boat Journey W.W. Norton & Co., 1933.
  • Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai. Ernest Shackleton legendás antarktiszi expedíciója. Park Könyvkiadó, Budapest, 2001. ISBN 1586-426X