Endurance (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Endurance
Endurance trapped in pack ice.jpg
Hajótípus barkentin
Pályafutása
Építő Framnæs hajógyár
Vízre bocsátás 1912. december 17.
Szolgálat vége 1915
Sorsa elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 350 tonna
Hossz 44 méter
Szélesség 7,6 méter
Sebesség 10,2 csomó (18,9 km/h)
„Fortitudine Vincimus”, angolul: By Endurance We Conquer
„Kitartással győzni fogunk” - a Shackleton-család jelmondata, mely után a hajót elnevezték.[1]
Az Endurance süllyedése

Az Endurance egy háromárbocos barkentin volt, ami Ernest Shackleton hajójaként szolgált a birodalmi transzantarktiszi expedíció során. A hajót Norvégiában építették 1912-ben, és 1915-ben süllyedt el a Weddell-tengeren.

A hajó tervezése és építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajót Ole Aanderud Larsen tervezte, és a Framnæs hajógyár építette meg Sandefjordban, Norvégiában. 1912. december 17-re készült el. Az építés munkálatait Christian Jacobsen vezette, aki ragaszkodott hozzá, hogy a keze alatt dolgozó emberek ne csak jó hajóépítők legyenek, de legyen gyakorlatuk bálnavadászhajókon is. A hajó minden egyes részletét úgy tervezték meg, hogy maximális teherbírású és erősségű legyen.

1912. december 17-én bocsátották vízre Polaris név alatt. 44 méter hosszú és 7,6 méter széles volt és 320 tonnát nyomott. Speciálisan a sarkvidéki hajózás követelményei szerint építették. Árbocai mellett egy 350 lóerős gőzgéppel is fel volt szerelve, aminek a segítségével 10,2 csomós, azaz 18,9 kilométer/óra sebességre volt képes. Megépítésekor az Endurance volt a valaha épült legerősebb fából készült hajó, csupán a Fram volt hasonló hozzá, amit Nansen és Amundsen használt korábban sarki útjaikon.

A hajó utolsó útja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció

Shackleton 1914. augusztus 6-án hajózott ki Plymouthból, Angliából Buenos Aires felé. Ez volt a hajó első jelentősebb útja megépítése óta. Az Atlanti-óceánon át vezető út több, mint 2 hónapig tartott. Buenos Airest 1914. október 26-án hagyták el, ekkor a Déli-Georgia-szigeteken lévő Grytviken bálnavadász település volt az úticél, ezt kívánták kiindulópontként használni Weddell-tenger és Antarktisz felé. November 5-én érkeztek meg a szigetre és december 5-én hajóztak ki Antarktisz felé.

Két nappal később a hajó jégtorlaszok közé került, amik megnehezítették az előrehaladását. Heteken keresztül hajóztak a jégmezőn át, kevesebb, mint napi 30 mérföldes sebességgel. 1915. január 15-re 200 mérföldnyi távolságban voltak a Vahsel-öböltől, ami az Antarktisz felé tartó útjuk végpontja lett volna. A következő napokban olyan erős jégzajlás közé keveredett a hajó, hogy folyamatos előrehaladás helyett előre-hátra mozgással tudtak csak haladni.

Január 18-án egy szélvihar segített a jégtorlasz felszámolásában és a hajó tovább tudott haladni, de néhány órával később újabb jégtorlaszok keletkeztek, amik különböztek az előzőektől. Újabb szélvihar támadt, mely 6 napon keresztül dühöngött, és a teljes jégmezőt összetömörítve nyomta a szárazföld felé. Az Endurance befagyott a jégbe. A személyzet nem tudott mást tenni, mint várni egy ellentétes irányú szélre, ami reményeik szerint széttörte volna a jégmezőt. Ez nem történt meg, a hajó hónapokra ottragadt a Weddell-tengeren. Amikor a jégtáblák elkezdtek összetöredezni, a hajó nem bírta a nyomást, és 1915. október 27-én összetört, a személyzetnek el kellett hagynia. Ekkor a déli szélesség 69° 05’, és a nyugati hosszúság 51° 30’ fokán álltak.[2] Majdnem egy hónappal később, november 21-én reggel a hajó teljesen elsüllyedt.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Endurance útján a következő 28 ember volt a fedélzetén[3]:

Blackborow-t fiatal kora és tapasztalatlansága miatt eredetileg elutasították, de Bakewell és How segítségével potyautasként fellopózhatott a fedélzetre. Mire felfedezték a jelenlétét, már túl messze jártak ahhoz, hogy visszaforduljanak.

Az embereken kívül a hajó fedélzetén utazott egy Mrs. Chippy nevű macska és számos szánhúzó kutya.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Morell–Capparell (2008), 24. old.;
  2. Lansing (2001), 16. old.;
  3. Endurance's crew

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Endurance (1912 ship) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alfred Lansing. A Déli-sark foglyai. Ernest Shackleton legendás antarktiszi expedíciója. Park Könyvkiadó. ISBN 963-530-675-x (2001) 
  • Ernest Shackleton. Endurance, 635 nap a jég fogságában. Bastei Budapest Kft. ISBN 963 296 499 3 (2001) 
  • Margot Morrell–Stephanie Capparell. A Shackleton-modell, déli-sarki expedíció mint vezetéselmélet. HVG Könyvek. ISBN 978 963 9686 625 (2008)