Didier Flament – Wikipédia

Didier Flament
Személyes adatok
Születési dátum	1951. január 4. (73 éves)^[1]
Születési hely	Tourcoing, Franciaország
Állampolgárság	francia
Magasság	170 cm
Testsúly	69 kg
Versenyzői adatok
Fegyvernem	tőr, kard

Szerzett érmek

Franciaország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
bronz	1976, Montréal	Tőr csapat
arany	1980, Moszkva	Tőr csapat
Világbajnokság
bronz	1974, Grenoble	Tőr csapat
arany	1978, Hamburg	Tőr egyéni
ezüst	1978, Hamburg	Tőr csapat
ezüst	1982, Róma	Tőr csapat

Didier Flament (Tourcoing, 1951. január 4. –) olimpiai és világbajnok francia vívó.

Sportpályafutása

Tőr és kard fegyvernemekben egyaránt versenyzett, de nemzetközileg is jelentős eredményeit tőrvívásban érte el.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek

↑ GeneaStar

Források

Sablon:Sports-reference
Fechten - Weltmeisterschaften (Herren - Florett) (német nyelven). sport-komplett.de. Sport-Komplett. [2016. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 5.)

A férfi csapat tőrvívás olimpiai bajnokai

1904: Díaz, Fonst, Van Zo Post (ZZX)
1920: Baldi, Costantino, A. Nadi, N. Nadi, Puliti, Olivier, Speciale (ITA)
1924: Cattiau, Coutrot, Ducret, Gaudin, Jobier, Labatut, de Luget (FRA)
1928: Chiavacci, Gaudini, Guaragna, Pessina, Pignotti, Puliti (ITA)
1932: Bondoux, Bougnol, Cattiau, Gardère, Lemoine, Piot (FRA)
1936: Bocchino, Di Rosa, Gaudini, Guaragna, Marzi, Verratti (ITA)
1948: Bonin, Bougnol, de Buhan, Lataste, d’Oriola, Rommel (FRA)
1952: de Buhan, Lataste, Netter, J. Noël, d’Oriola, Rommel (FRA)
1956: Bergamini, Carpaneda, Di Rosa, Lucarelli, Mangiarotti, Spallino (ITA)
1960: Midler, Rudov, Sziszikin, Szvesnyikov, Zsdanovics (URS)
1964: Midler, Sarov, Sziszikin, Szvesnyikov, Zsdanovics (URS)
1968: Berolatti, Dimont, C. Noël, Magnan, Revenu (FRA)
1972: Dąbrowski, Godel, Kaczmarek, Koziejowski, Woyda (POL)
1976: Bach, Behr, Hein, Reichert, Sens-Gorius (FRG)
1980: Bonnin, Boscherie, Flament, Jolyot, Pietruszka (FRA)
1984: Borella, Cerioni, Cipressa, Numa, Scuri (ITA)
1988: Apciauri, Ibragimov, Koreckij, Məmmədov, Ramanykov (URS)
1992: Koch, Schreck, Wagner, Weidner, Weißenborn (GER)
1996: Məmmədov, Pavlovics, Sevcsenko (RUS)
2000: Ferrari, Guyart, Lhôtellier, Plumenail (FRA)
2004: Cassarà, Sanzo, Vanni (ITA)
2012: Aspromonte, Avola, Baldini, Cassarà (ITA)
2016: Ahmathuzin, Cseremiszinov, Szafin (RUS)
2020: Le Péchoux, Lefort, Mertine, Pauty (FRA)

m v sz A férfi egyéni tőrvívás világbajnokai
Nemzetközi bajnokság	1926 Giorgio Chiavacci 1927 Oreste Puliti 1929 Oreste Puliti 1930 Giulio Gaudini 1931 René Lemoine 1933 Gioacchino Guaragna 1934 Giulio Gaudini 1935 Edward Gardère^[1] Giorgio Bocchino^[1] Gustavo Marzi^[1] René Lemoine^[1]
Világ- bajnokság	1937 Gustavo Marzi 1938 Gioacchino Guaragna 1947 Christian d’Oriola 1949 Christian d’Oriola 1950 Renzo Nostini 1951 Manlio Di Rosa 1953 Christian d’Oriola 1954 Christian d’Oriola 1955 Gyuricza József 1957 Fülöp Mihály 1958 Giancarlo Bergamini 1959 Allan Jay 1961 Ryszard Parulski 1962 German Szvesnyikov 1963 Jean-Claude Magnan 1965 Jean-Claude Magnan 1966 German Szvesnyikov 1967 Viktor Putyatyin 1969 Friedrich Wessel 1970 Friedrich Wessel 1971 Vaszil Sztankovics 1973 Christian Noël 1974 Aljakszandr Ramanykov 1975 Christian Noël 1977 Aljakszandr Ramanykov 1978 Didier Flament 1979 Aljakszandr Ramanykov 1981 Volodimir Szmirnov 1982 Aljakszandr Ramanykov 1983 Aljakszandr Ramanykov 1985 Mauro Numa 1986 Andrea Borella 1987 Matthias Gey 1989 Alexander Koch 1990 Philippe Omnès 1991 Ingo Weißenborn 1993 Alexander Koch 1994 Rolando Tucker 1995 Dmitrij Sevcsenko 1997 Szerhij Holubickij 1998 Szerhij Holubickij 1999 Szerhij Holubickij 2001 Salvatore Sanzo 2002 Simone Vanni 2003 Peter Joppich 2005 Salvatore Sanzo 2006 Peter Joppich 2007 Peter Joppich 2009 Andrea Baldini 2010 Peter Joppich 2011 Andrea Cassarà 2013 Miles Chamley-Watson 2014 Alekszej Cseremiszinov 2015 Óta Júki 2017 Dmitrij Zserebcsenko 2018 Alessio Foconi 2019 Enzo Lefort 2022 Enzo Lefort
↑ ^a ^b ^c ^d A zsűri az elődöntőbe jutott 4 versenyzőt egyaránt győztesnek nyilvánította – miután az elődöntőben a 2 francia és a 2 olasz is egymással vívott volna, de ettől elálltak.