David Gahan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dave Gahan
DaveGahanbyNOA-HASSIN.JPG
Életrajzi adatok
Születési név Dave Gahan
Született 1962. május 9. (51 éves)
Származás Epping, Essex, Anglia
Pályafutás
Műfajok New Wave, Synthpop, Rock
Aktív évek 1980-
Együttes Depeche Mode
Hang bariton
Kiadók Mute

Dave Gahan weboldala

Dave Gahan (Epping, Essex, Anglia, 1962. május 9.) az angol Depeche Mode new wave-zenekar bariton hangú énekese.

Gyermekkor és korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dave Gahan munkáscsaládba született 1962-ben. Apja, Len Callcott buszsofőr, anyja, Sylvia, londoni buszokon dolgozott jegyszedőként. Apja elhagyta a családot, amikor fia hat hónapos volt. 2 évvel később szülei elváltak. Anyja Dave-vel valamint nővérével Sue-val az essexi Basildonba költözött. Később Slyvia itt ment feleségül második férjéhez, Jack Gahanhez (aki adminisztrátorként dolgozott a Shellnél). A Gahan család tovább bővült Dave két öccsével, Peterrel és Phillel. Jacket Dave és Sue is édesapjuknak hitték.

1972-ben, amikor Dave Gahan 10 éves volt, meghalt a nevelőapja. Nem sokkal később felbukkant az igazi apja, Len. Gahan 1987-ben, a JoePie magazinnak így idézte fel: „Sosem felejtem el. Tízéves voltam, és egy nap, amikor hazaértem az iskolából, egy idegen volt a házban. Anyám az igazi apámként mutatta be. Emlékszem, sírtam, és mondtam, hogy az lehetetlen, az én apám halott.” Ettől a naptól kezdve egy éven keresztül Len többször meglátogatta a családot, majd egy év múlva ismét eltűnt az életükből. „Anyám csak annyit mondott, hogy Jerseybe költözött hotelt nyitni” – tette hozzá Gahan.[1]

Gahanre az események rossz hatással voltak, gondjai lettek, előbb az iskolában, később pedig a rendőrséggel is. Gyerekkori bűnei közé tartozik az autólopás, a vandalizmus és a graffitizés is. 14 éves kora előtt többször letartóztatták, háromszor állt a fiatalkorúak bírósága előtt, közel járt ahhoz, hogy javítóintézetbe kerüljön. [2]

Miután abbahagyta az iskolát, álláskeresésbe kezdett. Alig fél év alatt több, mint húsz állása volt, takarított, építkezéseken dolgozott, irodai munkát vállalt. Egyszer még egy gázszolgáltatóhoz is jelentkezett szerelőnek. Itt egészen a a személyes interjúkörig jutott, ott azonban – nevelőtisztje tanácsára – nyíltan beszélt nem túl távoli zűrös múltjáról, és ez ahhoz vezetett, hogy nem vették fel.[3] Az álláskeresés sikertelensége miatt végül a továbbtanulás mellett döntött, a Southend Art College-ba járt, tervezőnek és kirakatrendezőnek tanult. Később megkapta a British Display Society díját, így számíthatott arra, hogy ezen a területen állást fog találni. Ennek ellenére az iskolát végül nem fejezte be: a Depeche Mode egyre több időt igényelt, nem tudott bejárni a kurzusokra, és végül kirúgták. Ettől függetlenül sikerült elhelyezkednie a szakmában: egy Oxford Streeten lévő áruházban gyakornokként tevékenykedett még egy ideig.[4]

Depeche Mode[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980 márciusában Vince Clarke, Martin Gore és Andrew Fletcher megalapította a Composition of Sound együttest. Clarke volt az énekes, gitáros, Gore volt a billentyűs és Fletcher basszusgitározott. Clarke és Fletcher is hamarosan szintetizátorra váltott. Ugyanebben az évben Gahan csatlakozott az együtteshez, közvetlenül azután hogy Clarke hallotta őt David Bowie „Heroes” című számában. Az együttest hamarosan átnevezték Depeche Mode-ra. A nevet Gahan javasolta, miután egy magazinban meglátta a „Depeche” szót.[5][6]

Az évek során Davet zavarni kezdte, hogy nem írhatott számokat a Depeche Mode-nak. 2004-ben kijelentette, hogy ha az új Depeche Mode albumhoz nem írhatja meg a számok felét, akkor kiszáll az együttesből.[7] Végül kompromisszum született és Dave három dalt írt a 2005-ös Playing the Angel albumra: a Suffer Well (Grammy-díjra jelölték[8], az I Want It All és a Nothing’s Impossible című számokat.

Dave a tizenkettedik stúdióalbumon, mely 2009. április 20-án jelent meg Sound of the Universe címmel, több számnál újra együttműködött Christina Eginer és Andrew Phillpot írópárossal. Ezek a számok a Hole To Feed, Come Back és a Miles Away / The Truth Is voltak. Dave a B oldalra is írt egy dalt Oh Well címmel, de ennek zenéjét Martin Gore szerezte. Ez volt eddig az egyetlen alkalom, hogy ők ketten együtt készítettek el egy számot.

Szólókarrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997-ben Dave részt vett a Dream Home Heartaches: Remaking/Remodeling Roxy Music album megalkotásában az A Song For Europe" dallal. 2003-ban kiadta az első szóló albumát, a Paper Monstertst (itt dolgozott együtt Knox Chandler gitárossal, egyben barátjával). A világkörüli turné során (beleértve a 2003-as Glastonbury Festivált is) már mind a saját számait, mind a Depeche Mode-rajongók kedvenceit elénekelte. A turné résztvevői: Knox Chandler gitár, Martyn LeNoble (Porno for Pyros, Jane's Addiction, The Cult) basszusgitár, Vincent Jones (Sarah McLachlan, The Grapes of Wrath) billentyűs, and Victor Indrizzo (Beck, Macy Gray) dob.

Az album közepes sikert aratott. Az első szám, a Dirty Sticky Floors vezette az angol top 20-as listát.[forrás?] Maga az album az európai zenei 10-es toplista élére került, míg Angliában a top 40-en volt listavezető.[forrás?] Ez a siker egy világkörüli turnét és egy DVD-t eredményezett. A DVD 2004-ben jelent meg Live Monsters címmel. Egy évvel később Dave a svéd J. Lindeberg divatkereskedő szóvivőjeként, illetve az ő 2006. évi S/S férfidivat modelljeként tűnt fel. A hirdetések jellemzőek voltak rá, ahogy a látszólag véletlen idézetek is, mint például. „Mi történne, ha mindannyian igazat mondanánk”, „Hazudik, mert az ajkai mozognak” stb.[forrás?] Ezek a hirdetések a színvonalas nemzetközi divatsajtóban jelentek meg.

Dave 2003-ban együtt dolgozott Junkie XL-lel, felénekelte a Reload című számot a dán DJ albumára a Radio JXL: A Broadcast From The Computer Hell Cabin-re.

2007-ben Dave Gahan bejelentette, hogy új albumon dolgozik, amit 2007-es MusiCares Charity rendezvényen, május 11-én vettek fel és a Depeche Mode hivatalos oldalán látható. Az album címe Hourglass, ami valójában Andrew Phillpottal és Christian Eignerrel folytatott közös munka gyümölcse. Az anyagot Gahan 11. emeleti stúdiójában vették fel, New Yorkban. Ezt a várost immár 10 éve tekinti otthonának. Az anyagot Tony Hoffer keverte júliusban. Dave szerint az Hourglass sokkal inkább elektronikus hangzású, mint a Paper Monsters.[forrás?]

Az első kislemez, amit kiadtak Dave Galan szólóalbumáról, a Kingdom volt. A dal internetről is letölthető volt, single CD-n Maxi CD-n és 12"-os bakelit (vinyl) valamint 7” képes kislemezen is megjelent. A második album második kiadása szerint a Kingdom megjelenése október 8-án volt, de augusztus 27-e óta lehetett letölteni.[forrás?] A Side-Line Magazin szerint a dalt, annak hivatalos megjelenése előtt online kiszivárogtatták.[forrás?]

Szeptember végére világossá vált, hogy újságírók rakták ki az anyagot számos P2P oldalra annak ellenére, hogy az anyag jogvédett volt.[forrás?]

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gahan 1997 óta Los Angeles-ben él. Úgy jellemezte New York-ot, mint „az első olyan hely, ahol úgy érzem otthon vagyok.”[forrás?] Jelenleg harmadik feleségével, Jenniferrel és lányukkal, Stella Rose-zal valamint előző házasságából született fiával, Jimmyvel él együtt. Első feleségétől Joanne-től van egy fia, Jack, aki Dave mostohaapja után kapta a nevét. Második házassága Teresa-val, a Depeche Mode korábbi sajtósával, kb. 4 évig tartott. Joanne (Gahan tinédzserkori szerelme) és Teresa is feltűnik a 101 című, a Depeche Mode történetét bemutató albumban.

Jennifer a Suffer Well videoklipben tűnt fel egyszer angyalként, egyszer pedig saját magát alakítja.

Gahan gyógyult heroinfüggő[forrás?], 13 éve teljesen tiszta és számára a kemény bulizós partiknak már vége. Teljesen elégedett azzal, hogy közvetlenül az előadás után azonnal visszavonul a szállodai szobájába, ahelyett, hogy az együttessel menne szórakozni.[forrás?]

1993-ban Gahan egy kisebb szívrohamon esett át egy New Orleans-i fellépés alatt. Elhagyta a színpadot, a többieknek improvizálniuk kellett, s nélküle játszották a ráadást. Az orvosai azt tanácsolták, hogy hagyja ott a turnét, de ebbe nem egyezett bele.[forrás?] A második szerencsétlenség akkor történt vele, amikor öngyilkosságot kísérelt meg: 1995 augusztusában felvágta az ereit.[9] „Ez kétségtelenül öngyilkossági kísérlet volt” - nyilatkozta Gahan, „de egyben segélykiáltás is. Biztos voltam abban, hogy rám fognak találni”.[forrás?] 1996. május 9-én Gahan túladagolta magát a Los Angeles-i Sunset Marquis Hotelben. Két percre megállt a szíve, és egy rohammentős élesztette újra.[forrás?] Gahan azt nyilatkozta erről az élményről, hogy „Minden amit láttam és éreztem, a totális sötétség volt. Sosem voltam az űrben, de ez sötétebb volt, emlékszem azt gondoltam, hogy bármi volt is az, amit tettem, az nagyon hülyeség volt”[forrás?]. Az Ultra című albumot végül akkor adták ki, amikor Gahan kijött a rehabilitációról.

2009. május 12-én, nem sokkal azelőtt, hogy az együttes felment volna színpadra Athénban a Depeche Mode Tour of the Universe turnén, Gahan rosszul lett az öltözőjében. Kórházba vitték, ahol megállapították, hogy gyomorfertőzése van. A koncerteket vagy elhalasztották vagy törölték, hogy újabb vizsgálatokat végezzenek, a tesztek során tumort találtak a húgyhólyagjában. Megoperálták és sikeresen eltávolították a daganatot.[forrás?] Az orvosok által elrendelt lábadozási idő után, a turné Lipcsében folytatódott, július 8-án. 2009.július 9-én megsérült a lábikrája a spanyolországi Bilbaoban, így újabb két fellépést töröltek. 2 hét szünet után, ő és a Depeche Mode visszatért Észak-Amerikába. 2009. augusztus 10-én Seattle-i fellépés alatt megerőltette a hangszálait. Az orvosok megtiltották az éneklést, megint két fellépés maradt el. Az együttes Los Angelesben tért vissza augusztus 16-án.[forrás?]

Nagylemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paper Monsters (2003)
  • Hourglass (2007)
  • Hourglass Remixes (2008)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stripped: Miller, Jonathan. Stripped: Depeche Mode. ShowTime Budapest. ISBN 9632199200 (2006) 
  • Születés és feltámadás: Baker, Trevor. Dave Gahan & Depeche Mode - Születés és feltámadás. Silenos. ISBN 978-963-89407-0-4 (2011) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz David Gahan témájú médiaállományokat.