Royal Dutch Shell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Royal Dutch Shell, vagy közismertebb nevén a Shell egy holland-angol multinacionális olajvállalat, hágai központtal és londoni hivatalos székhellyel.[1] A 2011-es árbevétel alapján a Shell a világ második legnagyobb vállalata, az egyik a 6 olajóriásból és az egyik legértékesebb vállalat.[2]

A Shell vertikálisan integrált vállalat, ami az olaj és gázüzletág minden területén érdekelt, legyen szó új mezők kutatásáról, kitermelésről, finomításról, disztribúcióról és marketingől, petrokémiáról, áramtermelésről vagy éppen kereskedelemről. A cég emellett érdekelt a megújuló energiaforrások terén is. A vállalat 90 országban napi 3,1 millió barrel egyenértéknyi olajat termel és több mint 44 000 benzinkúttal rendelkezik.[3] Amerikai leányvállalata a Shell Oil Company.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Royal Dutch Shell 1907-ben jött létre a holland Royal Dutch Petroleum Company és az angol "Shell" Transport and Trading Company Ltd fúziójából. A lépésre a John D. Rockefeller Standard Oil cégével való globális verseny és az 1907-es válság következményeihez való alkalmazkodás szempontjából volt szükség. A vállalat 1919-ben felvásárolta a Mexican Eagle Petroleum Companyt és 1921-ben létrehozta a Shell-Mex Limited nevű vállalatot, ami 1932-ben, részben a gazdasági nehézségei miatt egyesítette az angliai marketing részlegét a BP-vel, létrehozva Shell-Mex and BP Ltd-t, ami a márkák 1975-ös szétválásáig létezett.[4] 1970-ben a Shell felvásárolta a bányászattal foglalkozó Billiton vállalatot, ami 1994-es eladása óta a BHP Billiton része.

2004 novemberében a vállalat botrányba keveredett, miután kiderült, hogy felülbecsülte olajtartalékait, a cég egységes pénzügyi struktúrára váltott, melynek értelmében az új anyavállalat székhelye és adózási címe Hágába, Hollandiába, hivatalos címe Londonba került, míg az újonnan létrehozott anyavállalat részvényei elsődlegesen a londoni, másodlagosan az amszterdami tőzsdére kerültek. A lépés 2005 július 20-án fejeződött be.[5] A vállalat az iraki olajmezőkre kiírt 2009-es pályázaton, mint egy a Petronassal (30%) közös konzorcium vezetője (45%), elnyerte a 12.6 milliárd barrelnyi Majnoon mező feltárásának jogát,[6][7] míg egy az Exxon Mobil (60%) által vezetett konzorciuzm tagjaként (15%) a Nyugat Quarna 1-es mező kitermeléséből is részesedhet.[8]

Tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Divíziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shell jelenleg 4 divízióra tagolódik, melyek a következőek:

  • Nemzetközi kitermelés: Az amerikai kontinensen kívüli lelőhelyek felkutatásával és feltárásával, illetve szállításával foglalkozik, alapvetően regiopnálisan tagolt, de vannak ez alól kivételek
  • Amerikai kitermelés: Az Észak- és Dél-Amerikában található lelőhelyek kutatásával és kitermelésével, illetve a nyersolaj szállításával foglalkozik, nem regionálisan tagolt
  • Finomítás: Különböző kőolajipari termékek létrehozásával, olaj finomításával foglalkozik
  • Projektek és technológiák: A vállalat nagyobb projektjeit vezeti, kutatás-fejlesztéssel és a fentebbi három divízió technológiai támogatásával foglalkozik

Olaj és gázüzletág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shell, mint vertikálisan integrált olajipari cég, elsősorban a részlegek menedzsmentjét végzi, az olaj felkutatásától annak kitermelésén és finomításán át a kereskedelméig. Ez a földgáz esetében is hasonlóan működik. Bár egy vertikálisan integrált vállalat jó modellje lehet a méretgazdaságosságnak és a belépési korlátoknak, a vállalat egyes leányai igyekeznek egyre inkább önellátóak és a központtól függetlenek lenni.

Hagyományosan a Shell eléggé decentralizált vállalat volt, különösen a finmítás és a késztermékek értékesítése piacán, több mint 100 országban jelenlévő leányai magas fokú függetlenséget élveztek. A kitermelés és az új lelőhelyek felkutatása ennél jóval centralizáltabb volt. Mára az egyes országokban jelenlévő egységek függetlensége jelentősen csökkent és jóval inkább jellemző a Londontól és Hágától való függés.

Egyéb projektek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shell többször próbálkozott tevékenysége diverzifikálásával, így megjelent a nukleáris energetika piacán a Gulf Oillal közös vegyesvállalattal, próbálkozott a szén és a Billiton 1970-es felvásárlását követően a fémek bányászatával és kereskedelmével, emellett volt egy a Bechtellel közös áramtermelő próbálkozása is. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel és végül a vállalat mindtől megszabadult.

A 2000-es évek elején a Shell a megújuló energiaforrások piacára is belépett, ennek sikeréről vagy kudarcáról egyelőre még korai lenne beszélni. Mindenesetre a SolarWorld 2006-os felvásárlása[9] és a brazil Cosannal közösen létrehozott Raizen vállalata, mely az egyik legfontosabb etanol gyártó jelzi, hogy a vállalat lát jövőt az alternatív energiaforrásokban.[10]


Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shellt fennállása óta számos kritika érte, elsősorban környezetvédelmi kérdésekben, bár a nigériai ogoni törzzsel kapcsolatos viselkedése emberi jogi kérdéseket, olajtartalékainak felülbecslése pedig üzleti problémákat is felvet.

A tartalékok 2004-es felülbecslése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a Shell felülbecsülte kitermelhető tartalékait, ami a vállalatba vetett bizalom erodálásához, az elnök Philip Watts lemondásához és a Financial Services Authority által meghatározott 17 millió dolláros büntetéshez vezetett. Az ügyet követő per során a nem amerikai részvényesek 2007-ben 450 millió dolláros kártérítést kaptak.[11][12][13]

Vállalti kommunikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shell megújuló üzletágát reklámozó hirdetéseket sokan zöldrefestésnek nevezték,[14] igaz mások üdvözölték a cég megjelenését az alternatív energiák piacán.[15]

2008-ban a brit Advertising Standards Authority itélete szerint a vállalat igaztalanul állította, hogy a 10 milliárd dolláros olajhomok projektje a kanadai Albertában "fenntartható energiaforrás".[16]

Környezetszennyezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shell és hasonló vállalatok jelenléte a Niger folyó deltájánál rendkívüli környezeti károkat okozott. A folyó deltájánál lévő vezetékek, melyek jelentős részét a Shell üzemelteti, öregek és jelentősen korrodálódta, ami számos helyen okozott szivárgást, károsítva ezzel a folyó és környéke élővilágát és a helyi lakosok ezzel kapcsolatos megélhetését. A Shell ugyan elismerte a felelősségét a vezetékek rendbentartása terén, ugyanakkor tagadta, hogy a környezeti károkhoz köze lenne.[17] Ez a helyi lakosok és az Amnesty International tiltakozásához és számos környezetvédő csoport bojkottra szólító felhívásához vezetett.[18]

Az argentin Magdalena területén történt katasztrófa a legnagyobb, édesvizi olajkatasztrófa napjainkig, ezt a Shell egyik tankerének ütközése okozta.[19]

Emberi jogok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban számos emberi jogi csoport próbálta elszámoltatni a Shellt, többek között gyilkosságért, kínzásért és emberiségellenes bűnökért, különös tekintettel Ken Saro-Wiwa és 8 másik ogoni vezető 1995-ös, nigériai katonai vezetők által végrehajtott felakasztásáért.[20] A perek vádlottjai a Shell és annak nigériai vezetője, Brian Anderson voltak.[21] A vállalat 15,5 millió dollárt fizetett 2009-ben az ügy rendezéséért,[20] ugyanakkor nem vállalta a felelősséget a vádakért.[22]

2010-ben nyilvánosságra került iratok szerint a vállalatnak számos nigériai miniszutériumban voltak emberei, a kormány tudta nélkül.[23] 2009-ben nyilvánosságra került, a perben végül nem használt iratok szerint a cég rendszeresen fizetett a nigériai hadseregnek a tüntetések megakadályozásáért.[24]

Sarkvidéki bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha a Kulluk olajszennyezés óta a vállalat is elismeri, hogy a sarkvidéki olajfúrások esetén keletkező szennyezések ellen tehetetlen,[25] a cég nem tett le a sarkvidéki olajfúrások kezdeményezéséről és azok kivitelezéséről, ezért a Greenpeace és más szerveztek nemzetközi kampányba kezdtek a vállalat sarkvidéki tevékenységének megakadályozására.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Investor Centre – Investor contacts. Shell International B.V., 2007. június 27. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
  2. Market Cap Rankings. Ycharts. Zacks Investment Research, 2012. április 8. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  3. Shell at a glance. Royal Dutch Shell plc. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)
  4. Reference and contact details: GB 1566 SMBP Title:Shell-Mex and BP Archive Dates of Creation: 1900–1975 Held at: BP Archive GB 1566 SMBP
  5. The Shell Transport & Trading Company plc delisted from LSE
  6. Iraq holds oil auction, Shell wins giant field”, Reuters, 2009. december 11. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22.) 
  7. Pagnamenta, Robin. „Shell secures vital toehold in ‘the new Iraq’ where oil is ready to flow”, The Times, 2009. december 12. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) 
  8. [Iraq oil#2009 Oil services contracts|2009 Iraqi oil services contracts tender]
  9. SolarWorld Acquires Shell's Solar Business. RenewableEnergyWorld.com, 2006. február 2. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)
  10. Shell and Cosan join forces for $ 12 billion ethanol venture[halott link]
  11. G. Thomas Sims. „Shell Settles With Europe on Overstated Oil Reserves”, New York Times, 2007. április 12. 
  12. Jill Treanor. „Royal Dutch Shell to compensate shareholders for reserves scandal”, The Guardian, 2009. május 31. 
  13. Tim Fawcett. „Shell's slippery slope”, BBC News, 2004. március 18. 
  14. Bruno, Kenny: Greenwash Award to Shell for Clouding the Issue. Campaigns. CorpWatch, 2002. január 24. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
  15. Gelbspan, Ross: A modest proposal to stop global warming. Energy Features. Sierra Club. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
  16. John Vidal. „Shell rapped by ASA for 'greenwash' advert”, The Guardian, 2008. augusztus 13. 
  17. Shell International Petroleum Company, Developments in Nigeria (London: March 1995)
  18. Shell in Nigeria: What are the issues?. Boycott Shell campaign (Essential Action). (Hozzáférés: 2011. május 15.)
  19. Petroleo en Magdalena – República Argentina www.petroleomagdalena.com (spanish)
  20. ^ a b Ed Pilkington in New York: Shell pays out $15.5m over Saro-Wiwa killing. The Guardian. (Hozzáférés: 2012. május 17.)
  21. The case against Shell
  22. Shell settles Nigeria deaths case”, BBC News, 2009. június 9. 
  23. Smith, David. „WikiLeaks cables: Shell's grip on Nigerian state revealed”, The Guardian, 2010. december 8. 
  24. Vidal, John. „Shell oil paid Nigerian military to put down protests, court documents show”, The Guardian, 2011. október 3. (Hozzáférés ideje: 2011. október 5.) „Confidential memos, faxes, witness statements and other documents, released in 2009, show the company regularly paid the military to stop the peaceful protest movement against the pollution [...] In 2009, in a New York federal court, that evidence never saw light during the trial.” 
  25. The "Classic" Kulluk