Alan Wilder

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alan Wilder
Alan Wilder of Depeche Mode.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Alan Charles Wilder
Született 1959. június 1. (54 éves)
Hammersmith, London, Anglia
Pályafutás
Műfajok elektronikus zene, avant-garde, szintipop, new wave
Aktív évek 1979–napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Depeche Mode, Recoil
Kiadók Mute

Alan Wilder weboldala

Alan Charles Wilder (Anglia, London, Hammersmith, 1959. június 1. –) brit zenész, korábban az angol Depeche Mode new wave-zenekar tagja. Jelenlegi munkája a Recoil még a Depeche Mode idejében indult, 1995-ös kilépését követően pedig fő projektjévé lépett elő.

Gyermekkor, korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wilder 1959. június 1-jén született a nyugat-Londoni Hammersmithben, egy háromgyermekes, középosztálybeli család legkisebb gyermekeként. Testvéreihez hasonlóan, szülei bátorítása mellett már korán zongorázni tanult, később fuvolázni is, tagja volt iskolájának rézfúvó együttesének és zenekarának. Tinédzseréveiben – főleg a zongorázásnak köszönhető – a klasszikus zene iránt való érdeklődés helyét apránként átvette a pop- és rockzene. 16 évesen abbahagyta az iskolát, és megpróbált elhelyezkedni zenei területen. A DJM Studiosnál kapott szalagkezelői munkát, amely a lehető legalsó lépcsőfokot jelentette. A stúdióban végzett munka során több értékes ismeretségre tett szert, és közelebbről megismerkedhetett néhány, korábban csak messziről szemlélt hangszerrel is. Egy év után elhagyta a stúdiót és Bristolba költözött, ott is, és később Londonba visszatérve is tett néhány kísérletet különféle zenekarokkal, amelyek között volt – főleg éttermekben játszó – blues és "fehér reggae" zenekar is.[1]

A Depeche Mode-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wilder egy újsághirdetésre jelentkezve került a Depeche Mode meghallgatására, amely Vince Clarke kilépése után keresett negyedik tagot. Az egyik feltételük az volt, hogy az új zenész nem lehet több 21 évesnél, így Wildernek le kellett tagadnia a korából egy évet.

Végül, elsősorban magas szintű zenei képzettségének köszönhetően, rá esett a választás. Főleg emiatt ő maga a zenekar által játszott dalokat túl egyszerűnek tartotta, nehezen barátkozott meg azzal, hogy a dalok zöme monofonikus, „egy ujjal játszható”. Az együttesbe való bekerülését követően részmunkaidőben foglalkoztatták, fellépéseken, stúdiómunkát nem végzett.[2] 1982 októberében jelentették be, hogy ezentúl ő is az együttes állandó tagja. Az 1982. októberi Depeche Mode hírlevél így írt: „Mostantól Alan Wilder az együttes állandó tagja. Alan idén csatlakozott billentyűs-vokalistaként, amikor Vincent Clarke kilépett és megalapította a Yazoo-t. (…) Mostantól Dave, Martin és Andy mellett ő is részt vesz a stúdiómunkában.”[3]

Ezt követően Wilder egyre fontosabb tagjává vált az együttesnek. Kulcsszerepet játszott a hangzás kialakításában és az együttes mindennapi életében 14 évig, amikor bejelentette az együttestől való távozását. A döntés okaként főleg a rossz munkamorált, a feladatok megosztása közötti egyenlőtlenséget és feszültséget, valamint a bandatagok közötti elmérgesedett viszonyokat jelölte meg. A szakítás lényegét abban is megtalálni vélte, hogy közte és Martin között nem fejlődött ki normális munkakapcsolat. [4]

Önállóan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wilder többször nyilatkozott úgy, hogy zeneileg nem minden esetben elégítik ki a Depeche Mode dalai. Ennek ellenpontozásaként már kilépése előtt létrehozta a Recoil projektet, amellyel 1995-ös kilépéséig a zenekarbeli feladataival párhuzamosan foglalkozott, utána pedig szólóban folytatta építését.[5] Emellett felajánlották neki, hogy csatlakozzon a The Cure együtteshez, ő azonban nem fogadta el azt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stripped 115-118. old.
  2. Stripped 118. old.
  3. Stripped 143. old.
  4. Születés és feltámadás 27. fejezet
  5. „Az ember úgy van beprogramozva, hogy ismételgesse a hibáit” – Alan Wilder (Recoil) - Recorder, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2013. március 24.)
  6. "Ma nehezebb zenésznek lenni" - Alan Wilder - Recoil, 2010. december 9. (Hozzáférés: 2013. március 24.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]